Már tíz éve készülök megírni ezt az anyagot, de valamiért mindig elmaradt. Idén azonban összejött. Részben azért, mert elkezdtem foglalkozni a temetési monopol-helyzettel, ami miatt bejártam a temetők egy részét.
Másrészt pedig azért, mert 2023 idén a temetők éve volt Udvarhelyen. Többen is foglalkoztak a témával. Előbb Balázs Árpád volt újságíró kolléga küldött át egy dokumentumot, amelyben számba veszi az udvarhelyi temetőkben nyugvó fontos emberek lajstromát. Október végén pedig bemutatták az elmúlt években készült alapos felmérést a református temetőről, amit Fecső Zoltán dokfilmes kollégánk kezdeményezésére Hermann Gusztáv Mihály és Róth András Lajos történészekkel és Berze Imre képzőművésszel végeztek el.
Mindkét felmérésben rengeteg munka van, és nagyszerű, hogy megszülettek. Mindkettőnek hasznát vettem ebben az anyagban. És még inkább hasznát vettem annak, hogy Fecső a református temetőben és az onnan nyíló zsidó sírkertben is végigkísért, mesélt a sírokról, és meg is mutatott egyet s mást. Hosszú távon szeretnék egy olyan anyagot is, ami arról szól, hogy Fecső szerint melyik a református temető legizgalmasabb 10-20 síremléke. Ez a rangsorolás főleg helytörténeti szempontból érdekes, mert kollégánk főleg azt vizsgálja, hogy a sírokban nyugvók mit jelentettek a városnak. Balázs Árpád munkája is ilyen szempontból értékes.
A mi mai anyagunk egy kicsit más szempontrendszer szerint vizsgálja a síremlékeket. Inkább vizuális szempontok érvényesülnek, és olyan érdekességeket próbálunk bemutatni, amelyek színesebbé tehetik szürke-fekete hétköznapjainkat.
Manapság, amikor temetőink új részlegeit ellepik a személytelen kínai import sírkövek, melyek, habár nem olcsók, de két-három színben, két-három alakban tökéletesen kielégítik az emberek megfelelési kényszerét, és legalább szép fényesek és géppel tökéletesen gravírozottak, szóval manapság nehéz elképzelni, hogy voltak olyan idők is, amikor az emberek próbáltak valamit belecsempészni magukból és élettörténetükből a síremlékükbe.
Manapság ez csak a nagyon keményeknek sikerül. Régen bárkinek sikerülhetett. Legalábbis ezt jelzik a temetőink. Kezdjük a régiekkel és az egyszerű emberekkel, aztán a végén nézzük meg a régi és kortárs górékat, a magyar nemesi címet szerzett zsidóktól a leggazdagabb kortárs székelyig, Verestóy szenátorig vagy az őt túlszárnyaló Pui Béláig.
Tessék, egy kommunista sírkő. Sarló-kalapáccsal és nagy vörös csillaggal. Ma kinek hagyna jóvá a temetőbizottság egy ilyen síremléket?
