Vitafórum helyett sokkal inkább rajongótalálkozóra hasonlított Nógrádi György előadása.
2°/-4°
2019. január 24. csütörtök, Timót
Vélemény
Tudjuk, örülnünk kéne, hogy ennyire kitüntet a figyelmével. De Laci egyszerűen túl jó nekünk.
Három nappal ezelőtt még ajándékozás ellenes kampányt indítottam volna, most már ezt is fölöslegesnek látom.
Kaláka koncert. Lefoglalt főpadsor. Elégedetten mosolygó polgármester az első sorban. Unatkozó gyerekek az oszlopok mögött és a padsorok között a földön.
Hogy miért nem találom a helyem soha és sehol? Hogy magyar vagyok-e vagy román, vagy székely vagy erdélyi? Hogy milyen nyelveken tudok, szeretek és fogok beszélni, amíg meg nem halok?
Én kérek bocsánatot, hogy folyton ilyen kellemetlen helyzetbe hozom ezeket az üzletláncokat. Szégyellem magam.
Ma lenne 141 éves az álmodozó. Nem tudhatta, mi (nem) valósult meg a kiáltványból, amelyet éppen száz éve írt alá.
Matekből és verselemzésből csak arra emlékszünk, hogy szinte megbuktunk belőle. Az asztalra fagyott alma, a trafó mögötti szívás, és a hatalmas kilincs megmarad.
A születésről, az életről és a halálról. De főleg a reményről, hogy van élet.
Ha most állnék egyetemi felvételi előtt, tuti a Sapira mennék.
És miért állt oda? Mióta, és még meddig? És különben is, hova tűnt a régi uh.ro?
Reméljük, ezt a cikket is olyan sokat megosztják, mint a 444-est!
Mindenkiről lehet tudni valami általánosat: hogy tegyük fel ezt és ezt csinálta, ebből és ebből gazdagodott meg, ezzel és ezzel csalta a feleségét.
Az üzemanyag mostanában megint drágul. Jó ha ezeket tudod, mielőtt a kocsiból buszra ülnél!
Mert kicsi a város, és nem éri meg rámutatni arra, hogy ki tolvaj, ki korrupt, ki molesztál, ki erőszakos és ki kábszeres.
Még csak nem is gyereknek születünk, hanem egyből leánkáknak.
Reggel nyolc előtt a kórház melletti unitárius templom harangja dübörög be a dupla és zárt ablakon és erkélyajtón. Nem szűrődik. Dübörög.
Maradt a régi alkotmány, de valami mégis megváltozott. Vajon mivel maradunk a referendum bukásából?
Hanem az öregek is. És a középkorúak is. És az újságírók is. És a politikusok is. Valaki kimaradt? Ha valaki kimaradt volna, attól bocsánatot kérek.
Lassan tíz éve, hogy ideköltöztem Udvarhelyre. Azóta nem láttam itt egy becsületes tüntetést, amin legalább ezer ember összegyűljön, s valami ellen tiltakozzon. De még ötszázat sem, ejsze.
12+1 manipulációs technikát gyűjtöttünk Udvarhelyen. Velem is, veled is ezt játsszák egyesek, nem csak a filmekben van ilyen.
Láttam magam hatvanöt évesen. Hisztizek a lányomnak, hogy a szar telefonon, amit tőle kaptam egy rohadt Tankcsapda számot sem lehet meghallgatni.
Valakitől azt hallottam, hogy Udvarhely a legsznobabb székely város.
Egy pár évvel ezelőtt azt kérdezték tőlem, hogy román vagyok-e vagy magyar, hogy ezt honnan tudom eldönteni.
Úgy sz*r ez az ország, ahogy van. Itt nem a melegek a köcsögök, hanem a politikusok. Emigráljak, hogy megőrizhessem a családomat?
Hálló! Szia. Hallasz-e? Igen-igen, én vagyok. Na szia, kicsi Éva! Van-e időd? Tudsz-e beszélgetni?
Amit a férfiak tesznek és gondolnak, abban hiba nincs. Sem tévedés, sem semmi. Ha pedig nem tetszik, el lehet menni innen jó messzire.
Mihalcea, Szász, Rusia, Kuzmanoski és Orbán Szilárd így emlékeznek az egy éve elhunyt Verestóy Attilára.
Nem szórakozni jönnek a csapatok az udvarhely körzetisek teremlabdarúgó-tornájára. A tavalyi dobogósokat kérdeztük meg, idén milyen célt tűztek ki maguknak.
Hegedüs Csilla és Vincze Loránt személyében két esélyes kihívó is pályázik Sógor és Winkler helyére az Európai Parlamentben. Vajon mit szólnak hozzá az „öregek”?
