Székelyudvarhely városvezetője önmagát idézi, és a nép gratulál ehhez. TAPS. 

Ez a történet mindazokért a kerékpárosokért is szól, akiknek nincs hangja, akik úgy érzik, nincs hangjuk.

Megnőttek az igények, nőnek az árak is a lagzikon, de igazából kinek jó ez, mennyire fenntartható, avagy mikor pukkad ki a lufi?

Akiknek házuk előtt burrogtatják egész nap az autót, akik elmenekülnek a városból vagy a faluból a rali miatt, akiknek fájdalmára senki sem kíváncsi.

Álomutazás Budapestre. Tizenvalahány év után múlt héten ismét busszal indultam neki a magyar fővárosnak.

Ha nélküle is lehetsz milliomos, vagy politikus, sikeres és gazdag. Netán maradt bármi más értelme?

Meghirdették a műanyagmentes júliust. Szuper, erre vártam tíz éve.  Mégis égnek áll a hajam tőle. Most egész hónapban szar embernek érezhetem magam, amiért nem tudom betartani.

Nem aratott osztatlan sikert az okos parkolás ötlete, egyesek szerint nem oldaná meg a problémát, mások már tovább is gondolták.

Se vede pe înregistrare, cum invită popii să intre, cum dirijează jandarmii.

Videón mutatom, hogyan invitálja be a pópákat, hogyan küldi ide-oda a csendőröket.

Egyik oldalon sem lehet elmenni. Még ha nagyon behúzod a hasad, akkor sem.

A magyar átszavazók nagyon jól meggondolták, hogy most, a legkisebb következményekkel járó választásokon a legkevésbé kockázatos megüzenni az RMDSZ-nek, hogy.

A hír igaz: bezárják őket, és ezzel újabb bástyáit veszíti el a nyomtatott sajtó.

Mert a bocsánatkérés semmit nem ér, ha közben felmentjük a bűnösöket.

Szerdán nézettségi rekordot döntöttünk. Köszönjük a nárciszrét áldozatainak, a botrányhősöknek, de legfőképp mind a 32.872 szerdai olvasónknak!

Annyi lélekjelenlétem volt, hogy leírjam a rendszámot, és sírva felhívjam az első embert, aki eszembe jutott.

Avagy hogyan temessünk el 50 ezer eurót úgy, hogy nemzeti és nemzetközi tőke legyen belőle?

Lehetséges, hogy a cikk olvasói mind kivételek, mindannyian határt tudnak szabni a telefonozásnak, tudatosan használják a készüléküket. Én nem.

A Balkánon élünk, és ez kitölti mindennapjainkat. A kikövetelt csubuk intézménye virágzik, a bürokrácia tarol.

Vegyünk hozzá egy költői ügyvédet, egy jópofa bírónőt, és bízzuk az ittas szakácsra.

Az egyházi húsvétot elszámolták, idén nem esik egybe a csillagászati húsvéttal. Nem látták a kereszttől a Holdat?

Kinek raktuk ki mi valójában a sok magyar zászlót?

Oláh István, az Udvarhelyi Híradó volt publicistája az újság megszűnéséről.

Replika Derzsi László RMDSZ városi szervezeti elnök, frakcióvezető replikájára.

Replika a Nem hiszem el! Ismét a városra szabadult a szeméttelep csurgalékvize című képriportra.

A cekendi kóla repül, az eldugult kanalizálás magától kidugul, én pedig hazug vagyok, ugye?

Tekergő Bika és Vén Róka kosornyázni Amerika. De mit rejt a piros Biblia?

Akcióba lépett az RMDSZ tudatalattija? Csatlakozott a magyar kormány népességnövelő politikájához? Szerda este óta élvezzük a jogaink.eu honlapot.

Egészen szürreális állapot, amikor az emberek nemzeti alapon egymásra rátromfolnak az ostobaságban. Miközben a zászló székely.

Tudjuk, örülnünk kéne, hogy ennyire kitüntet a figyelmével. De Laci egyszerűen túl jó nekünk.

Vitafórum helyett sokkal inkább rajongótalálkozóra hasonlított Nógrádi György előadása.

Négy dolog, amit az udvarhelyiektől egy év alatt tanultam.

Erre senki nem számított.

Most igazán minden magyar szavazat számít!

Három nappal ezelőtt még ajándékozás ellenes kampányt indítottam volna, most már ezt is fölöslegesnek látom.

Kaláka koncert. Lefoglalt főpadsor. Elégedetten mosolygó polgármester az első sorban. Unatkozó gyerekek az oszlopok mögött és a padsorok között a földön.

Isten éltessen benneteket, kedves román testvérek!

Hogy miért nem találom a helyem soha és sehol? Hogy magyar vagyok-e vagy román, vagy székely vagy erdélyi? Hogy milyen nyelveken tudok, szeretek és fogok beszélni, amíg meg nem halok?

Én kérek bocsánatot, hogy folyton ilyen kellemetlen helyzetbe hozom ezeket az üzletláncokat. Szégyellem magam.

Ma lenne 141 éves az álmodozó. Nem tudhatta, mi (nem) valósult meg a kiáltványból, amelyet éppen száz éve írt alá.

Matekből és verselemzésből csak arra emlékszünk, hogy szinte megbuktunk belőle. Az asztalra fagyott alma, a trafó mögötti szívás, és a hatalmas kilincs megmarad.

A születésről, az életről és a halálról. De főleg a reményről, hogy van élet.

Ha most állnék egyetemi felvételi előtt, tuti a Sapira mennék.

És miért állt oda? Mióta, és még meddig? És különben is, hova tűnt a régi uh.ro?

Reméljük, ezt a cikket is olyan sokat megosztják, mint a 444-est!

Mindenkiről lehet tudni valami általánosat: hogy tegyük fel ezt és ezt csinálta, ebből és ebből gazdagodott meg, ezzel és ezzel csalta a feleségét.

Az üzemanyag mostanában megint drágul. Jó ha ezeket tudod, mielőtt a kocsiból buszra ülnél!

Mert kicsi a város, és nem éri meg rámutatni arra, hogy ki tolvaj, ki korrupt, ki molesztál, ki erőszakos és ki kábszeres.

Még csak nem is gyereknek születünk, hanem egyből leánkáknak.

Reggel nyolc előtt a kórház melletti unitárius templom harangja dübörög be a dupla és zárt ablakon és erkélyajtón. Nem szűrődik. Dübörög.

Maradt a régi alkotmány, de valami mégis megváltozott. Vajon mivel maradunk a referendum bukásából?

Hanem az öregek is. És a középkorúak is. És az újságírók is. És a politikusok is. Valaki kimaradt? Ha valaki kimaradt volna, attól bocsánatot kérek.

Lassan tíz éve, hogy ideköltöztem Udvarhelyre. Azóta nem láttam itt egy becsületes tüntetést, amin legalább ezer ember összegyűljön, s valami ellen tiltakozzon. De még ötszázat sem, ejsze.

12+1 manipulációs technikát gyűjtöttünk Udvarhelyen. Velem is, veled is ezt játsszák egyesek, nem csak a filmekben van ilyen.

Láttam magam hatvanöt évesen. Hisztizek a lányomnak, hogy a szar telefonon, amit tőle kaptam egy rohadt Tankcsapda számot sem lehet meghallgatni.

Valakitől azt hallottam, hogy Udvarhely a legsznobabb székely város.

Egy pár évvel ezelőtt azt kérdezték tőlem, hogy román vagyok-e vagy magyar, hogy ezt honnan tudom eldönteni.

Úgy sz*r ez az ország, ahogy van. Itt nem a melegek a köcsögök, hanem a politikusok. Emigráljak, hogy megőrizhessem a családomat?

Hálló! Szia. Hallasz-e? Igen-igen, én vagyok. Na szia, kicsi Éva! Van-e időd? Tudsz-e beszélgetni?

Amit a férfiak tesznek és gondolnak, abban hiba nincs. Sem tévedés, sem semmi. Ha pedig nem tetszik, el lehet menni innen jó messzire.

Olvasónk, Marosi György ügyvéd tisztázza a legnagyobb magyar zarándoklat kialakulása körüli tévhitet.