Már csak párat kell aludni, és ismét a Kolozsvári Magyar Opera előadására ünnepelhet Székelyudvarhely.
A képek a 2019-es előadáson készültek. Fotók: Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatala/Józsa Levente/ archív
Arról hogy mit jelent egy ilyen ünnepet – még akkor is, ha szabadtéri – tető alá hozni, Zörgő Noémit kérdeztük, aki a polgármesteri hivatal rendezvényszervezői csapatának kommunikációjáért felel.
Akik nem szeretnek hosszú cikkeket olvasni, csak a programra kíváncsiak, azok ide kattintva megtalálják. Köszönjük, hogy te tovább olvasol.
Az egyik oldalon felvetődött a kérdés, hogy mennyire indokolt mostanában Udvarhelyen ünnepelni. A másik oldalon viszont emlékszünk még a karanténra, amikor a nagyobb városokban kiálltak az emberek az erkélyre együtt énekelni, és így küzdöttek a magány ellen. Te hogy vagy ezzel? Neked mit jelent az ünnep?
Megdöbbentem a tanácsülésen elhangzott hozzászóláson. Kicsit keverte a tanácsos úr a körtét az almával. Van egy városi költségvetés, amelyben a kultúra, illetve a különféle, városháza által is szervezett rendezvények külön költségvetési kerettel rendelkeznek. És ezt összekeverni egy olyan hitelfelfelvétellel, aminek semmi köze sincs a rendezvényekhez, az csak a politikai propaganda eszköztárán belül értelmezhető. De írhatjuk a felindultság számlájára is.
Mi próbáljuk ezeket kizárni a munkavégzésünk során, és a lehető legjobban megszervezni minden olyan eseményt, amely szerepel az önkormányzat által elfogadott eseménylistában, figyelembe véve a lehetőségeket, a költségkeretet, és azokat az igényeket, amelyeket az eseménnyel szemben támasztunk. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az, hogy egy eseményből mit tudunk kihozni, azt jelentősen meghatározza, hogy mennyi pénzünk van.
Most arra figyelünk, hogy az ünnephez méltó produkciót láthasson a székelyudvarhelyi közönség, illetve azok, akik vasárnap Udvarhelyre látogatnak.
Neked mit jelentenek ezek az ünnepek? Hogyan éled meg őket?
Annak örülök a leginkább, hogy az utóbbi években Udvarhely az augusztus 20-a kapcsán elmozdult a sörfesztiváltól egy valóban nemzeti ünnep jelleggel bíró koncepció irányába.
Nekem van egy nagyon elevenen élő emlékem 1990. augusztus 20-áról. Minket akkor vittek a szüleink először Magyarországra. Akkor éltük át először a határátlépés misztériumát. Annak a nyaralásnak az egyik fénypontja volt – és a mai napig elevenen él az emlékezetemben – a Duna-partról végignézett tűzijáték. Annak ellenére, hogy teljesen ismeretlenek álltak körülöttünk, egy nagyon érdekes és különleges közösségi élményben volt részünk, amiben keveredett az együtt csodálkozás a közös örömmel, azokkal a kiemelkedő ünnepi pillanatokkal, amelyeket jó, ha időről időre újra átélünk.
Én ezt az élményt próbálom szem előtt tartani, amikor a programot összeállítjuk, és a többi esemény megszervezésekor is ennek a közösségi élménynek a megteremtésére törekszem.
Ha nem te lennél az egyik szervező, akkor te miért vennél részt ezen az ünnepen? És mivel győznéd meg a barátaidat, hogy menjenek veled?
Mi minden évben úgy próbálunk ehhez az ünnephez hozzányúlni, hogy egy kicsit többet adjunk, mint az előző esztendőben. Ezért, ha az előző éveket összehasonlítjuk, akkor megfigyelhető egy ív, aminek a csúcsa – legalábbis eddig – 2019-ben volt, és utána a koronavírus-járvány ezt az ívet megtörte.
2020-ban csak 250 széket tehettünk ki a térre, le kellett mindent kordonozni. Kaptunk is érte. Főleg hideget. Hogy ezt mégis hogy képzeljük. Miközben mi nem igazán képzelődtünk, hanem igyekeztünk a szabályok által meghatározott keretek között a lehető legtöbbet nyújtani. Úgy gondoltuk, ha van lehetőség – akár megszorításokkal is – ünnepelni, akkor ünnepelni fogunk, annál is inkább, mert eleget ültünk otthon bezárva, nélkülözve a közösségi élményeket.
A tavaly volt az első igazi, covid utáni ünnep, ami a normális állapotokhoz közelített.
A 2019-es azért is különleges volt, mert akkor láttuk először vendégül a Kolozsvári Magyar Operát. Az nekem személyesen is egy hatalmas élmény volt. Az ötlet onnan jött, hogy az Electric Castle ‘18-ban közvetítette azt a produkciót, amivel itt ‘19-ben felléptek, és emlékszem, hogy ott ragadtam a számítógép képernyője előtt. Akkora élmény volt. Még így képernyő előtt is.
Azóta is imádom a hozzáállásukat. Nagyon maximalisták. Nem hoznak el bármit. És nem lépnek fel bárhol. Csak olyan körülmények között lépnek fel, amelyek garantálják, hogy a produkció képes a maximumot nyújtani.
Az volt a rendkívül szimpatikus bennük, hogy nem úgy tekintettek erre a fellépésre, hogy lejövünk Székelyföldre egyet csörömpölni, jó lesz az nekik, úgysem értenek hozzá, hanem a lehető legjobb produkciót rakták a színpadra.
Az első szakmai találkozás annyira jól sikerült, hogy a kapcsolat megmaradt, időről időre kerestük egymást, és folyamatosan figyeltük, hogy szerepel-e olyan produkció az opera évadában, ami Udvarhelyre is elhozható.
A tavaly május környékén már körvonalazódott, hogy talán az idénre összeáll náluk ez a Magyar Rock Szimfonik, és tavasszal már szinte biztos volt, hogy Kondrát Csaba zenei rendező be tudja fejezni ezt a produkciót.
Mi úgy gondoljuk, hogy az a repertoár, amit ők összeraktak, rendkívül jól passzol ehhez a nemzeti ünnephez. A Kolozsváron tartott bemutatón – amire az egész csapat elment – végig úgy éreztük, hogy azáltal, hogy Udvarhelyen szabadtéri színpadon szólal meg aż előadás, könnyen megtörténhet, hogy überelni tudja azt az élményt, amit Kolozsváron a zárt térben tudott nyújtani. Ott látszott a közönségen, hogy sok dal esetében nehezére esett ülve maradni. De nem volt más választásuk. Ehhez képest Udvarhelyen nem lesz székhez kötve a közönség. Itt akár táncolni is lehet.
A nevéből úgy tűnhet, hogy ez a produkció csak bizonyos réteghez, bizonyos korosztályhoz szól. Ez tényleg így van, vagy azért igyekeztek a legszélesebb közönség számára élményt nyújtani vele?
Én úgy gondolom, hogy olyan merítést kap a magyar rockzenéből a közönség, hogy bár valószínű minden korosztály másképp fogja megélni, azért mindenki kapcsolódni tud majd hozzá valamilyen szinten. A fiataloknak azért lesz érdemes eljönni, hogy lássák mi az, amire anya és apa annak idején titokban ráztak. Mert időnként előjön egy LGT vagy egy Beatrice szám még a mi generációnk playlistjein is.
A szüleink korosztálya instant módon újraélheti a fiatalságát. Bár nekik lehet, hogy hiányozni fog a számokból az a háttér sistergés, amit a fűtőtest csöve mellé rakott táskarádió adott a számokhoz.
A ‘70-es és ‘80-as évek markánsan szerepelnek ebben a produkcióban és valamennyire visszahozzák azt az életérzést, amit ők fiatalként megéltek. És a különleges zenei tálalásnak köszönhetően egy kicsit talán többet is kapunk, mint amit ezek a számok eredetileg nyújtani tudtak.
Tulajdonképpen egy rockkoncerten vagyunk, ahol pereg a dob, dübörög a basszus és visít a gitár. De mégsem. És ez a kettősség az, amiben szinte minden generáció magára találhat.
Mi lesz még a koncerten kívül, amit érdemes megemlíteni?
A Szent István napi ünnepség egyik kiemelkedő része az új kenyér megáldása. Ezekre az alkalmakra a kenyereket mindig a helyi pékségek ajánlják fel hatalmas szeretettel. És ez a felajánlás azért is rendkívüli, mert ennek van egy olyan része is, amit az udvarhelyiek jelentős része – mondhatjuk úgy is, hogy szerencsére – nem érzékel, hogy másnap kihordjuk ezeket a kenyereket a szociális területen tevékenykedő egyesületekhez, a hajléktalanszállóra, az egyedülálló idősekhez, a szociálisan rászoruló családokhoz. Akik persze nagyon örülnek, de ha pontosabban akarok fogalmazni, akkor inkább azt mondom, hogy tiszta szívből hálásak nem csak a kenyérért, hanem a szeretetért és törődésért is.
Ami még kicsit más lesz, hogy az idén lesz huszonöt éves a Boróka néptánccsoport és az idén nem csak a kenyeres kosarakat fogják viseletbe öltözve hordani, hanem fel is lépnek. Most nagyon készülnek a nagyszínpados produkcióra és mi is izgatottan szurkolunk nekik.
Van még pár nap huszadikáig. Ilyenkor már izgultok? Vagy már nem is izgultok?
Ötpercenként nézzük az időjárás előrejelzést. Az iOS napos időt mond, az Android szerint esik. Szóval még bármi lehet. Csak az a baj, hogy a szabadtéri rendezvényeknél nem mindegy, hogy melyiknek lesz igaza.
Ilyenkor már túl vagyunk a rengeteg papírmunkán és egyeztetésen. Csütörtökön kezdik építeni a színpadot. Most érkezünk az utolsó simítások fázisába. Meg hát előző este van egy másik szabadtéri eseményünk, aminek keretében a jubiláló házaspárokat ünnepeljük meg, ahova az idén rekordszámú házaspár jelentkezett be.
És természetesen izgulunk, hogy minden a helyén legyen, hogy ne a mi figyelmetlenségünkön múljon a rendezvény sikere.
Miben és hogyan méritek a sikert? Mi alapján döntitek el, hogy egy rendezvény rendben volt-e vagy sem?
Ez számomra egy kicsit olyan, mint amikor meghívnak egy számodra fontos szülinapra. Nagyon odafigyelsz arra, hogy olyan ajándékot találj az ünnepeltnek, ami az ő ízlésének és az ő személyiségének a leginkább megfelel. Megtalálod. Becsomagolod. Átadod.
Az, hogy mennyire sikerült jól választanod, abban a pillanatban dől el, amikor az ajándékot kicsomagolja. Nézed az arcát, ahogy kibontja. És mielőtt bármit mondana, te már tudod, hogy eltaláltad-e.
Ehhez tudnám a sikert a rendezvényszervezés esetében hasonlítani. Rengeteg odafigyeléssel és szeretettel készítjük elő az eseményeket, de a siker a téren, a helyszínen dől el. Ott derül ki, hogy mennyire rezonál a közönség a fellépőre, akkor tudjuk meg, hogy hány embert sikerült a Patkóba bevonzani. Az az igazság pillanata.
Utólag persze megérkeznek a kritikák és a visszajelzések is, de az általában már a helyszínen eldől, hogy sikerült-e eltalálni az ajándékot vagy sem.
Az uh.ro a te véleményedre kíváncsi!
Segíts nekünk megtervezni a jövőt! Csak pár kérdésre kell válaszolnod, mindössze 5 percbe telik, de nekünk sokat segítesz vele!
