Ha a Kiss Lehel munkásságával való találkozásomat képileg szeretném érzékeltetni, akkor egy folyamatosan kibomló, színes selyemsál jut az eszembe. Az ember meglát valami szép színeset – egy könyvesboltban –, ösztönösen utánanyúl, majd hagyja és figyeli, ahogy kibontakozik szeme előtt a gazdagság.
Kiss Lehel lelkipásztor és író, költő, gyermekverseket ír, meséket, műveit elválaszhatatlanul átitatja élete, személyisége, családi állapota. Örménységről, anabaptizmusról, hitről, életszeretetről, játékról ír, hagyományról és lehetőségekről, gyermeki létről, isteni szeretetről. Az életművével való találkozásban az a legfelfrissítőbb, hogy természetesen építkezik, nem az „irodalom” felől közelít az irodalomhoz, nem akar aktor lenni a pályán, és részben pont ettől figyelemreméltó.
A Holdig meg vissza kötet verseiben a zeneiség, a játékosság, a tematikus sokszínűség fogott meg, illetve az, hogy a szerző komolyan veszi a gyermeket: összetettebb érzésekkel, helyzetekkel is szembesíti finoman, apránként bővítve a világra való rálátás képességét. Beszélgetésünk arról győzött meg, amit már egy ideje sejtek, hogy az irodalomnál vannak sokkal fontosabb dolgok is: a lelki élet, a gyümölcsöző emberi és szakmai kapcsolatok, és az örök forrás, ami trendektől, kiadóktól, számlálóktól, sikertől független. Áprilisban Kiss Lehel a hónap szerzője.
Forrás: Gutenberg Kiadó Facebook-oldala
Egy két évvel ezelőtti interjúban azt mondtad, hogy babakocsi tologatás közben összegyűlt egy kötetre való gyermekvers. Vajon ezeket olvashatjuk a legutóbbi kötetedben, ami A Holdig meg vissza címet kapta? Mi a munkamódszered, amikor verset írsz? Milyen utat jár be, hogyan kerül a szöveg a babakocsi mellől az olvasó kezébe?
Mielőtt a harmadik gyermekünk megszületett, elhatároztam, hogy egy különleges, verses naplót fogok írni életének első évéről. Úgyhogy Ákosunk születésétől kezdve minden héten írtam egy-egy szöveget első születésnapjáig, amelyben fényképszerűen rögzítettem legfrissebb közös élményeinket. Így állt össze az 52 darabból álló anyag, aminek a Babás album címet adtam. Eredetileg csak magunknak, „belső használatra” szántam a Babás albumot, de a kolozsvári Koinónia kiadó érdemesnek látta a széles olvasóközönség elé tárni. A gyermekverses kötet mellett – ami végül is a Csakhogy itt vagy! címet kapta – meglepetésemre szerkesztettek egy babanapló változatot is. A két kiadvány 2022-ben jelent meg, ekkorra már a negyedik gyermekünk is betöltötte második életévét. Úgyhogy megtörténik, hogy a babakocsi mellett fogant gondolatoktól a kézzel fogható könyvig hosszú és viszontagságos az út.
A tavaly megjelent A Holdig meg vissza című kötetbe érthető módon egy sem került be ezek közül a szövegek közül. Amikor verset írok, mindig (négyzethálós) papíron dolgozom, és csak akkor viszem számítógépbe a szöveget, amikor befejezettnek érzem. A próza esetében – főképpen ha pontos történelmi és kulturális ismeretekkel kell rendelkezni ahhoz, hogy a szöveg jó legyen – irodalmárokon kívül mindig egyeztetek olyan szakemberekkel, akiket az adott témában az ismerőseim közül a legmegbízhatóbbnak tartok, és csak azután adom le a kéziratot a kiadónak. A megjelenésig tehát általában elég hosszú utat jár be egy-egy kézirat, főleg ha a könyvkiadásra kiírt pályázatok eredményhirdetésére is várni kell.
Kiss Lehel 1984-ben született Szilágysomlyón. 2003-ban érettségizett a Zilahi Református Wesselényi Kollégiumban. Már diákévei alatt bekapcsolódott Szilágyság irodalmi életébe – diákújságot szerkesztett, rovatot vezetett a megyei hetilapban, 2018-ig belső munkatársa volt a Hepehupa című folyóiratnak. Teológiai tanulmányait Nagyváradon és Budapesten végezte. 2009-ben kezdte meg lelkészi szolgálatát Szamosújváron, 2022-től Értarcsán folytatja. Négy gyermek édesapja.
Tagja az Író Cimborák kortárs gyermekirodalmi fórumnak, a Napsugár és a Szivárvány gyermeklapok állandó szerzője. Írásai magyarországi és romániai tankönyvekben, antológiákban is megtalálhatók. 2017-ben Communitas Alkotói Ösztöndíjban részesült. Gyermekeknek szánt verses- és prózakötetei a Kriterion, a Koinónia és a Gutenberg kiadóknál jelentek meg. Legutóbbi gyermekvers-kötete: A Holdig meg vissza (Gutenberg, 2023).
Ennek a kötetnek a verseiben gyakori téma az iskola, a játék, a család, a gyermeki lét terei, állomásai és tapasztalatai. Négy gyermek édesapja vagy, az inspiráció végeérhetetlennek tűnik. Mégis, mik azok a mozzanatok, hangulatképek, kérdések, amelyek szerzőként leginkább megihletnek, és miért? Ösztönösen nyúlsz a témáidhoz, vagy valamilyen tudatosabb programszerűség is húzódik mögöttük? Van, amit mindenképp ki akarsz írni magadból? És mit szólnak a versekhez a gyerekek?
A Holdig meg vissza című kötet anyaga nagyobbrészt a Napsugárban megjelent versekből állt össze. Másik részével az Író Cimborák gyermekirodalmi fórum és műhely keretén belül meghirdetett feladatoknak próbáltam eleget tenni – tehát kivétel nélkül megrendelt versek, amiket mégis örömmel írtam meg. Természetesen akkor a legjobb, amikor az adott téma és az itthoni események egybevágnak, így könnyebben megbirkózom a feladattal. A kötet verseiben az említett okok miatt gyakori téma az iskola, a gyermeki lét terei, állomásai, meg azért is, mert László Noémi egy nagyobb vershalmazból kiválogatva ezeket a szövegeket szerkesztette egységbe.
Verseim túlnyomó többségében megjelenik a jelenből szárnyakkal vagy azok nélkül való kimozdulás – a múltba, a jövőbe, az ég felé – vágyának alapérzése. Ezt több év termését utólag elolvasva vettem észre. Valaki felhívta a figyelmet arra is, hogy verseimben a gyermek-létet is a felnőttekéhez hasonlóan átható drámaiság mellett a derű is elengedhetetlenül jelen van, mint feszültségeket feloldó erő.
Ritka az, amikor ösztönszerűen nyúlok egy-egy témához: vagy a kiszabott feladat, vagy egy általam kigondolt koncepció mentén haladok a megvalósítással. Természetesen van úgy, hogy képtelen vagyok ráhangolódni egy-egy feladatra, ilyenkor nem erőltetem a dolgot. Arra még sohasem vetemedtem, hogy saját versemet olvassam fel a gyermekeimnek. Viszont mindig örömmel jönnek haza az iskolából, amikor újra felfedeznek a friss Napsugárban, de ugyanezt a lelkesedést tapasztalom minden alkalommal, amikor óvodákban, iskolákban találkozom a gyerekekkel – és merem hinni, hogy ez elsősorban nem a személyem és a szövegeim miatt van, hanem általában az irodalom iránti érdeklődésnek. Gyerekkorban még van őszinte érdeklődés az irodalom, mint játék iránt.
Felolvasás 2021-ben. Forrás: Gutenberg Kiadó Facebook-oldala
Kik azok a szerzők, akiket alkotói-szellemi társadnak érzel?
Vannak emberek, akik – ha nem is érzem őket alkotói-szellemi társaimnak – nagymértékben segítették alkotói pályámat, kiváltképpen a kezdetekkor, amikor még gyermek voltam.
