Évekkel ezelőtt a Musspell zenekar legelső nyilvános koncertje térből és időből kirepített egy későtavaszi kolozsvári délutánon. Bölöni Anna-Tímea (ének, gitár) és Dósa Noémi-Diána (ének, billentyű) fellépése egyszerre volt misztikus, melankolikus, hűsítő, izgalmas és teljesen új. Az éteri északi dallamok a lányok hangján bekúsztak az erdélyi valóságba, tagadhatatlan testvériségre mutatva rá a norvég, izlandi és skandináv lelkülettel. Örömmel figyelem azóta is pályájukat, sikereiket, hazai és nemzetközi szárnybontogatásukat. A csapathoz nemrég Láng Dániel dobosként csatlakozott, földelve-fokozva a susogást.
Tudom, hogy ha Musspell koncertre megyek, szonikus utazásban, immerzív élményben lesz részem. Nem fognak elringatni, bár suttognak, nem fognak ellazítani, bár kikapcsolnak. Dérharmat, ködfátyol, gyöngyházfény, távoli fjordok, vulkánok.
Képek forrása: Musspell
A Musspell zenéjéről írni kihívás, mert a hangszerek, dallamok, fuvallatok által megteremtett világ erőteljesen atmoszferikus, titokzatos, hűvös és rétegzett, és mindenekelőtt szavakon túli. Van, amit csak a zene tud. Van, ami a nyelv előtt született és fölötte áll. A test és lélek sajátosan emberi, mégis univerzális tapasztalatait szavakba kényszeríteni csakis leegyszerűsítéshez vezet. A Musspell zenéje úgy érzéki, hogy közben történeteket mesél, úgy kelt idegen hatást, hogy közben ismerős – bár nem feltétlenül vágyott – belső helyekre vezet. Kóstolót ad, utazni hív, komplex behatást kínál, a bőr alá mászik. A legjobb elmerülni benne, kikapcsolva a gondolkodó elme dobozoló kényszerét. A Musspell köd, áramlás, lebegés.
Az önazonos zenéjén túl a Musspell együttes azért is egyedi jelenség az itthoni zenei palettán, mert egy tudatosabb, korszerű szakmai építkezést követ. Művészi értékű videókkal jelentkeznek, mernek beszélni a zeneipar kihívásairól és a zenészképzés hiányosságairól, és attól sem lépnek vissza, hogy a közösségi finanszírozás lehetőségével éljenek egy olyan társadalomban, ahol sokan ingyen árucikként gondolnak – a többi kulturális termék mellett – a zenére is. A Musspell nemrég meghívást kapott a FOCUS Wales zenei showcase-re, ahol nemzetközi szakmabelieknek mutathatják meg zenéjüket, kiutazásuk támogatására itt van lehetőség.
Hogy miből táplálkozik, ihletődik, töltekezik a Musspell? Előbb két dalt hoznak a lányok, majd Dani egy rendhagyó albumot ajánl a figyelmünkbe. Az ő zeneajánlójuk következik.
Érzelmi felszabadulás ellentétek vonzásában
A Mammút izlandi együttes 2003-ban alakult, stílusuk indie rock, post-punk, alternative rock. Ötödik albumuk 2020-ban jelent meg. Zenei világukra jellemző a lebegő gitártémák, az erőteljes basszus és a határozott rif-ek ötvözése. Ennek a dalnak, amit tőlük választottunk, az is az érdekessége, hogy a koncertünk végén szokta betenni Dobai Csaba, a hangosítónk.
A Mammút Salt című dalának a szövegében egy főszereplő jelenik meg, aki egy fájdalmas utazás közepette segítségért kiált. A szöveget egy erős basszus, dob szólam kíséri, amelyek segítik a dalban kifejezett érzelmek intenzitását. A Musspellhez azért is kapcsolódik a Mammút amellett, hogy sokszor hallgatjuk közösen utazás közben, mert amikor megalakult, először három nő alkotta a formációt: Alexandra Baldursdóttir, Katrína Kata Mogensen, Vilborg Ása Dýradóttir. Később csatlakozott még egy gitáros és egy dobos. Saját belső világukkal az alternatív rock műfajában önazonosan őrzik eredetiségüket, újra meg újra megteremtenek egy melankolikus, kissé természetfeletti és erőteljes atmoszférát, amely különböző formákat öltve képez egy egységet.
A Musspell zenekart 2019-ben alapította Bölöni Anna-Tímea (ének, gitár) és Dósa Noémi-Diána (ének, billentyű) Kolozsváron, hozzájuk csatlakozott később Láng Dániel (dobok). A dream-pop hangzású, női vokállal operáló zenét északi motívumok egészítik ki. Természetes, éteri, mégis expresszív hangzásra törekednek, a gitár, a billentyű és a dob mellett elektronikus hangszereléssel és sampling-gel válik teljessé a hangzás. Fellépéseik voltak többek között Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Nagyadorjánban, Sopronban, Bukarestben, Budapesten, Bécsben. Első nagylemezük 2023-ban jelent meg, Unity All and All címmel.
Noncsi: Amikor először Anna megmutatta a dalt egy utazás során, hirtelen nem a dal szövege fogott meg, hanem maga a hangszerelés, az egyszerű, nem idegesítően fülbemászó gitárszólam, az énekes hangszíne, dallamvonala. Ennek a felkérésnek, a zeneajánlónak köszönhetően kerültem kapcsolatba a dal szövegével. Tetszik, ahogyan a zene alátámasztja a szöveget, ezáltal a refrén szövegének jelentése hangsúlyossá válik a dalban. A sót gyakran hozzák összefüggésbe a megtisztulás fogalmával, ha pedig valaki sót kér, az azt jelentheti, hogy meg akarja tisztítani a lelkét, vagy meg szeretne szabadulni a negatív érzelmektől.
A refrénben szereplő improvizatív jellegű vokál szólam és a szöveg metaforikus képi világának összefonódása fokozza az érzelmi felszabadulást, spirituális élményre hívva a hallgatót.
Azért ajánlom a Salt című dalt, mert szövege költői, és nyitott az értelmezésre. Az énekesnő által megjelenített heves érzelmek, az erős dob és basszus ütemek, és a költői szöveg együttesen erőteljes és hatásos dalt alkot.
Anna: A Mammút-tal egy random spotify playlistben találkoztam először, azonnal megfogott a hangzásviláguk. Van valami nehezen megközelíthető, mégis egészen emberi abban a metamorfózisban, ahogyan az egyszerű tisztaság elkezd bemocskolódni. A szöveg tartalmát, amely a fény hiányának következményeivel, a sötétséggel való kacérkodás gondolatával játszik el, konkrétan felerősíti az együttes sajátos atmoszférája.
A torzuló, mégis éteri gitárhangzást, az erős, határozott basszus vonalat tetőzi az énekesnő egyedi hangszíne, amely egyszerre lágy és mégis zsigerien karcos. Ez a dal szerintem nagyon konkrétan szemlélteti a sajátos elemek, kis motívumok integrálását egy ismert, működő struktúrában, ettől izgalmassá és egyedivé válik saját stílusán belül.
Leheletnyi jelenlét, ami mégsem felejthető
Rebekka Karijord egy norvég énekes, zeneszerző, stílusa nehezen behatárolható, túl eklektikus ahhoz, hogy popnak lehessen nevezni, nem illik pontosan sem a világzene, sem a folk kategóriájába, szóló műve spirituális és atmoszférikus tulajdonságokkal rendelkezik, megragadva a természeti világ lényegét.
A You make me real című dal a We become ourselves album egyik dala, ami 2013-ban jelent meg. Az albumot nyitó átszellemült hangtól indulva az előadó végigvezeti a hallgatót a kísérteties zongorasorig, amellyel véget ér az album. Dalaiban a gyengédség, az öröm, a szívfájdalom és a dráma elképesztő keverékét ötvözi. Ez Rebekka gyerekkori történetét meséli el, amely meghatározta a férfi képhez való viszonyulását, ezt jeleníti meg az album első fele. A második fele inkább a női energiákról szól, többnyire arról, hogy milyen érzés nőnek lenni, valamint hogy a saját tested hogyan éli meg az öregedést, magányt.
A dal Bobacken-változatában érdemes a morajló szösszenetekre, a szőnyegszerű, kísérteties hangokra figyelni, ami szerintünk nagyon jól alátámasztja a dal szövegének értelmét, hangulatát, valamint a vokál dallamát, mélységét. Ebben a változatban a cselló háttérbe szorul, viszont így is jól működik a dal, hiszen az utolsó részben a cselló átveszi a zongora főtémáját.
Rebekka Karijord munkásságát példaértékűnek tartjuk, ugyanis nyitottsága és szerteágazó kíváncsisága határozottan szemlélteti, hogy miként használhatjuk fel a különböző szakterületeken szerzett tapasztalatainkat a zeneszerzésben. Érzékeny dramaturgiai hozzáállása a zeneszerzéshez belecsempész műveibe egy titokzatosságot, a befogadó érzi műveit hallgatva, hogy egyszer csak megérkezik valahova.
Fontosnak tartjuk, hogy az alkotói magatartást részben meghatározza az interdiszciplináris gondolkodás, ugyanis valahol minden szál összekapcsolódik és a különböző önkifejezési formákban sok átfedést fedezhetünk fel. Amikor sikerül a formák esszenciáját találkoztatni egymással, abból valami egészen különleges tud létrejönni.
Fotó: Ungvári Oscar
Noncsi: Már első hallgatásra megérintett ez a dal, most is valahányszor újrahallgatom, elérzékenyülök, mély érzelmeket kavar fel bennem. Egy interjú olvasása során szembejött velem egy mondat, ami nagyon jól megfogalmazza a dal milyenségét: „The song You make me real is so gentle as to barely exist”, lefordítva valahogy így jön át: „A You make me real dal olyan gyengéd, hogy alig létezik”, mégis örökérvényűnek érzi az ember.
Anna: A dalban engem elsősorban hangszerelés és a dallamvezetés érintett meg. Egészen meditatív állapotba tudja keríteni a hallgatót a zenei motívumok repetitív jelensége. A nyolc hangból álló dallam ismétlődése, amely mély regiszterben emberi hümmögésben ölt formát, a dal különböző szakaszaiban különböző hangszerelésben és harmóniákban teljesedik ki, mindenik részben önmagában is megállja a helyét más-más jelentőséggel és funkcióval felruházva. A személyes hallgatói befogadásomban ez a nyolc hang határozza meg a dal hangulatának építkezését, teremtve egy biztonságos, ismerős környezetet, melyben feszül a félelem, a sötétségből született kétely. Ezzel a kettősséggel egészen könnyedén tudok azonosulni, a fény és a sötétség elválaszthatatlanok, önmagában egyik sem lehet igazán az, ami.
Egy album, ami izgalmasabb a popnál és lazább a jazz-nél
Dani: Én nagyon szeretem ezt az albumot, mert számomra valahol középen helyezkedik el az unalmas pop és a darálós jazz között. Műfajilag az art rock, a jazz rock és a experimental rock közé sorolnám. Ez David Bowie utolsó albuma, a megjelenése után két nappal meg is halt, úgyhogy emiatt is különleges lemez. Jelentősnek érzem az újító szándékát, aminek az eredménye, hogy egy jazz formáció vette fel a lemez zenei anyagát.
Az albumon rendkívül izgalmas zenei megoldások vannak, és nagyon jó hallgatni az akusztikus hangszerek potenciáljának kiaknázását. Érdekes volt számomra az a megközelítés is, hogy jazz zenészek játszanak rock dalokat. Engem leginkább a zenészek hangszeres tudása nyűgöz le, amikor ezt az albumot hallgatom. Azt hallom a játékukon, hogy élvezik, hogy maximálisan ott vannak a jelenben. Szeretem még felfedezni a különböző zenei stílusokat is, amik ezen az albumon megjelennek.
Ideális zene ez olyanok számára, akiket érdekel a jazz világa, viszont félnek, vagy nem köti le őket eléggé a pur jazz. Bevezető albumként könnyű kezdést jelenthet azoknak, akik a jazz zenével ismerkednének.
