Mi kell ahhoz, hogy Szent Istvánnak is elég emelkedett legyen, de mi se unjuk halálra magunkat? Ha a tokányra gondoltál, akkor mellé lőttél.
Hogyan lehet olyan rendezvényt szervezni, ami képes egy térbe összehozni a városlakókat úgy, hogy a végén senkinek se legyen hiányérzete? Ezekről beszélgettünk a polgármesteri hivatal szervezési és közönségkapcsolati irodájának négy munkatársával Ambrus Cecíliával, Bölöni Ildikóval, Simon Mária Tímeával és Zörgő Noémivel. És a végén már az eget szurkáltuk a Patkó felett, ahogy valószínű te is fogod augusztus 20-án.
Kezdjük a legfontosabb kérdéssel. Lesz-e tokány?
Simon Tímea: ez az az ünnepség, ahol semmilyen formában nem lesz tokány.
De miért nem?
Simon Tímea: Először is azért – mondja nevetve –, mert az augusztus 20. keddre esik. Na jó, ez csak vicc.
Az volt az elképzelésünk, hogy az augusztus 20-át a nemzeti ünnepek közé igyekszünk besorolni. Az elmúlt időszakban eléggé kereste a helyét ez a rendezvény mind helyszín, mind programok szempontjából. A Kossuth utcától kezdve a Vár utcán át a Patkóig mindenütt megfordult már.
fotók: DÁVID ANNA JÚLIA
Az idén azért terveztük egynaposra, mert minél inkább szerettük volna leválasztani a fesztivál jellegtől, a városnap jellegtől, mert úgy gondoljuk, hogy nem kell minden eseményből második városnapot csinálni. És a Szent István napok méltósága amúgy is nehezen összeegyeztethető a sörrel és a flekkennel.
Ha gonosz akarnék lenni, akkor azt is gondolhatnám, hogy ez csak egy másodlagos kötelező rendezvény a városnapok mellett, amire kevesebb pénzt és energiát fordít a hivatal.
Zörgő Noémi: A kettőt teljesen külön kell szerintem választani. A városnapok fesztivál jellegű többnapos rendezvény, ami inkább a szórakozásra és élményszerzésre fókuszál. A cél az, hogy a városlakók találkozzanak egymással egy közös térben, töltsenek el együtt minél több közös időt, hogy legyenek közös élményeik és örömeik, ismerjék meg, hogy milyen civil szervezetek és egyéb intézmények között élünk.
Az augusztus 20. ezzel szemben kifejezetten az államalapításhoz, illetve az új kenyérhez köthető ünnep. Ezért mi is teljesen más jellegűnek képzeltük el érzet szempontjából. És pontosan azért, mert Szent István napja egy magyar állami ünnep, állítottunk össze ilyen programot, aminek az emelkedettsége illik a Szent István-naphoz, ugyanakkor mivel a kiemelt programpont a hetvenes évektől napjainkig hoz el könnyűzenei kínálatot egy klasszikus megközelítésben – hiszen mégis csak egy operának a zenei kínálatáról van szó – úgy érezzük, hogy ez szépen összehozza mindazt, amitől egy ünnep úgy őrzi meg emelkedettségét és méltóságát, hogy közben tud mai is lenni, a ma embere számára is tud örömöt szerezni.
Simon Tímea: Sokkal inkább egy március 15-hez, vagy október 23-hoz szerettük volna közelíteni a rendezvényt, mint egy fesztiválhoz.
Gyakorlatilag újra kellene definiálni ezt a rendezvényt a városlakók fejében és szívében?
Bölöni Ildikó: Nem, mert korábban is létezett ez a rendezvény, és augusztus 20. mindig az államalapítás és új kenyér ünnepe volt. Viszont mivel idén egynapos lesz az ünnep, igyekeztünk meghagyni azt a maga tisztaságában, így sem a kísérő programokat kínáló intézményeket, civil szervezeteket, sem pedig az árusokat nem szólítottuk meg.
Az most már világos, hogy nem lesz tokány. De akkor mi lesz?
Bölöni Ildikó: Feltétlenül enni szeretnél?
Nem, csak kíváncsi vagyok, mire számíthatunk.
Simon Tímea: Akár ehetsz is, hiszen a felszentelt és megáldott kenyeret meg lehet kóstolni.
Zörgő Noémi: Talán azt is meg kell említenünk, hogy 20-án van a központi rendezvény, de 19-én van még két kisebb programpont, az egyik az idén jubiláló házasoknak a köszöntése.
Ambrus Cecília: Ez a Szent István teremben lesz 18 órától, Abodi-Nagy Blanka fog énekelni zongorakísérettel az ünnepeltek számára. Hetven jubiláló pár jelentkezett idén. Nagyon szép és kedves ünnep szokott ez lenni, mert jólesik az évfordulós házasoknak ez az odafigyelés.
Bölöni Ildikó: Ugyancsak 19-én, azt megelőzően, 17 órától a polgármesteri hivatal udvarán tartjuk meg a Virágos Székelyudvarhely program – mintegy félórás – kiértékelőjét. Itt a program védnöke, Szarvas Zsuzsa önkormányzati képviselő fogja átadni az okleveleket és az azzal járó jutalmat a program résztvevőinek, illetve a programon kívül, önerőből is szép, virágos bejáratokat kialakító városlakóknak.
A rendezvényszervezés esetében hogyan néz ki a munkafolyamat? Mi a végén vagy jól érezzük magunkat és tapsolunk, vagy nem és akkor a Facebookon puffogunk. De hogyan néz ki az eleje?
Zörgő Noémi: Eleve a városnak van egy eseménynaptára. Megvannak a fix események, ilyen például az augusztus 20. is.
Amikor februárban idekerültem, akkor épp nyakig merültünk a március 15. szervezésében. És a március 15-e még nem járt le, csak látni lehetett, hogy sínen van, amikor nekifogtunk a városnapoknak. Amikor március 15-én mi innen a hivatalból kimentünk a koszorúzásra már tudtuk, hogy mi lesz a városnapokon.
És most is ugyanez van, még van egy hónap az ünnepségig (szerk. megj: az interjú készítésekor még volt) de igazából mi már a decemberi rendezvény előkészítésén dolgozunk.
Visszatérve az augusztus 20-ra. Tudtuk, hogy jön. Timi márciusban egyszer csak elkezdett égni, hogy hű, mindjárt itt van, és még semmi sincs.
Simon Tímea: Igen, akkor már tudtuk, hogy semmiképp sem akarunk egy tokányos négynapos augusztus 20-át, és miután ezt az elképzelést kidolgoztuk, még el kellett fogadtatnunk a városvezetéssel is.
Eddig az derült ki, hogy mi az, amit nem szeretnétek. De hogyan jutottatok el oda, ami végül is megtölti tartalommal az ünnepet?
Simon Tímea: Tudtuk, hogy mi az az állandó programpont, ami mindenképp kell legyen. És ehhez kerestünk egy olyan előadót vagy előadást, amely az emelkedettségével és modernitásával olyan embereket is képes bevonzani erre a rendezvényre, akik lehet, eddig úgy gondolták, hogy ez csak egy porhintés.
A mostani kiemelt programpont konkrétan a Noémi ötlete volt, mert ő látta az Electric Castle fesztiválon ezt az előadást.
Úgy kezdődött, hogy ültünk és ötleteltünk, hogy például legyen az Opera. De az Opera már itt volt kétszer is.
Zörgő Noémi: Olyan típusú zenéket sem akartunk, ami már volt a városnapokon.
Simon Tímea: Mindenképp valami nagy előadásban gondolkoztunk, ahol leteszünk sok-sok széket. A lelki szemeink előtt ott volt a főtér Kolozsváron a Tiff alatt.
Zörgő Noémi: Az az érzés abszolút bennem volt, hogy leülünk a főtéren a nagy fehér vászon elé, és olyan módon használjuk a teret, ahogy csak azon a héten tudjuk és máskor nem. Esetleg jövőben.
Ezért is tartom fontosnak, hogy az ilyen rendezvények alatt lehetőség legyen a várost úgy használni, ahogy még nem használtuk. És a fellépőnél is az volt az egyik alapelképzelés, hogy olyan, ami még nem volt, de úgy érezzük, hogy a város már nyitott rá, készen áll rá.
Amikor az Electric Castle-ön a Kolozsvári Magyar Operának láttam a fellépését, akkor végig a hideg rázott. És valahogy egyszer csak beugrott az ötletelés alatt, hogy legalább kérdezzük meg őket, hiszen nyár lesz, és az sem biztos, hogy szabadok, hiszen 70 emberről beszélünk, akik a színpadon fognak zenélni.
Említették a TIFF-et és Kolozsvárt. Nekem is nagyon hiányzik időnként. De Udvarhely alapvetően egy kisváros. Sosem lesz olyan, mint Kolozsvár vagy Szeben. És ez lehet frusztráló is. De attól, hogy kisváros, még lehet autentikus, lehet értékes, csak rá kéne találjon a saját útjára, amit azzal, hogy milyen tartalommal töltitek föl a rendezvényeket, ti is befolyásoltok. Ezért is vagyok nagyon kíváncsi arra, hogy nektek milyen Udvarhely él a fejetekben, amikor a rendezvényeket szervezitek, akkor hogyan néz ki az a közönség, akit ti megcéloztok.
Simon Tímea: A polgármesteri hivatal részeként mi mindig mindenkihez kell egy kicsit szóljunk. És emiatt a rendezvényeink lehet, eklektikusnak tűnnek. Mi próbálunk minden réteghez a legjobban és a legjobbal szólni. Ami nem mindig sikerül. De mindig ez a célunk.
Bölöni Ildikó: Visszatérve a kérdésre, hogy mennyire éljük meg frusztrációként a nagyvárosi példákat, mondanék egy konkrét visszajelzést a Patkóba költöztetett karácsonyi rendezvényünkre vonatkozóan. A téli ünnepkörhöz kötődő vásárra berendezett teret ugyanis annyira barátságosnak, emberközelinek és szerethetőnek értékelte, hogy nem is fordult meg a fejében összehasonlítani a berlini vagy a budapesti nagy karácsonyi vásárokkal. És ez a visszajelzés egy olyan személytől érkezett, aki épp akkor jött haza külföldről.
Egyszóval nekünk az a fontos, hogy ne nagyzolni és „nagyoskodni” akarjunk, hanem a „pont jó” egyensúlyt megkeresni a különböző rendezvények esetén. Csak ugye sokszor nehéz a „pont jó”-t eltalálni…
Zörgő Noémi: Nem feltétlenül nagyvárosit akarunk. De bármit csinálunk a mi hátizsákunkban van x év Kolozsváron töltött egyetemi élet, és azután is éltünk pár évet Kolozsváron, és azok a tapasztalások, az ottani rendezvények, kulturális események, fesztiválok kétségtelenül formálták az igényszintünket, az elvárásainkat, az érdeklődésünket s a zenei ízlésünket.
És attól a pillanattól kezdve, hogy mi itt dolgozunk ez az igényszint és ez az ízlésvilág is fog hatni arra, amit Udvarhelyen szervezünk. De mi tisztában vagyunk azzal, hogy itt a Bethlen negyedi, a Tábor negyedi és a szombatfalvi emberekhez szólunk, és nem a kolozsváriakhoz.
Úgy gondolom, tudjuk, hogy Udvarhely milyen, érezzük Udvarhelyt, és nem azért hozunk el egy előadót vagy előadást, mert az már valahol máshol volt, hanem mert úgy gondoljuk, hogy illik ahhoz a rendezvényhez, amit elképzeltünk.
Nézzük akkor, hogy is néz ki a Szent István napi program?
Zörgő Noémi: 18 órától lesz az új kenyér áldása és szentelése. Ez egy klasszikus momentum a 20-ai rendezvényen belül, azzal a különbséggel, hogy az idén kicsit újra gondoltuk és felhívást küldtünk az udvarhelyi és udvarhelyszéki pékségeknek, hogy legyen ez az egész környéknek az ünnepe olyan szinten, hogy a város mindennapi kenyerét az udvarhelyi és udvarhelyszéki pékségek biztosítják nap mint nap, és valahogy tegyük őket is részeseivé ennek az ünnepségnek.
Nagyon pozitív volt a visszajelzés, több mint 120 házikenyeret ajánlottak fel. A helyszíni kínálkodás után a megmaradt kenyeret olyan intézményekbe juttatjuk el, ahol örülnek ennek a felajánlásnak.
Ezután lesz a Muzsikás együttes fellépése a program második pontjaként, ahol Kacsó Hanga Borbála népdalénekes és Berecz István néptáncos is közreműködnek.
Este fél kilenctől lesz a záróesemény, a Kolozsvári Magyar Opera szimfonikus zenekara fog fellépni, akik egy ideje próbálkoznak azzal, hogy a klasszikus zenét közelebb vigyék a tágabb közönséghez, és ennek a folyamatnak az első megállója volt a 2017-es Electric Castle, ahol a nagyszínpadon léptek fel. A sikeren felbuzdulva kialakították a Hétvégi Operaház Projekt nevű programjukat, amelyben a hetvenes évek és napjaink nagy slágereit dolgozták fel elektro-szimfonikus módon, és itt olyan előadók dalaira kell gondolni, mint Depeche Mode, Moby, Fatboy Slim, Boney M, Abba, Daft Punk, Gramatik, Atb.
Olyan slágereket hallhatunk egy kicsit másképp, amit az elmúlt ötven évben hallhattunk a rádiókban, tévében, buliztunk rá a diszkóban vagy a házibulikon. Szerintem ez a koncert olyan emlékfoszlányokat képes előcsalogatni és felerősíteni, ami egyeseknek a gyerekkorát, másoknak a fiatal felnőttkorát határozta meg. Kicsit a klasszikus zenével is barátkoztatjuk a közönséget, de igazából egy mai zenei kínálatra kell gondolni, nagyon mai és nagyon sajátos hangszerelésben, és az az igazán különleges, hogy ezt teljesen ők hangszerelték.
Te akkor nagyon várod?
Zörgő Noémi: én nagyon.
És ti?
Simon Tímea: Az az igazság – mondja nevetve –, hogy a 21-ét egy kicsit jobban várom.
Bölöni Ildikó: Én határozottan kíváncsi vagyok. Eddig csak bejátszásokat hallottam, illetve láttam a képernyőn, és kíváncsi vagyok, hogyan fog ez működni az ünnepség részeként. A nagy létszámú zenekar, a vizuális rész, de a balettprodukció még egyenként is ígéretesen hangzik, hát még együtt!
És reméljük, hogy azok is jól fogják érezni magukat, akik ülve szeretnék élvezni az előadást, illetve azok is, akik a Patkó két oldalán inkább állva szeretnének részt venni.
Zörgő Noémi: Tulajdonképpen egy szimfonikus diszkó vagy szimfonikus buli lesz, és szerintem kevesen fogják mozdulatlanul kibírni.
Akkor egy kis táncikálás is belefér?
Zörgő Noémi: én úgy látom, hogy ezen a koncerten többféleképpen, akár háromféleképpen is lehet használni a teret. A szék lehetőséget ad arra, hogy úgy nézzem, mint egy klasszikus opera előadást, mint egy szimfonikus koncertet. Mintha bemennék a filharmóniába, leülnék és végig hallgatnám. Ha tetszik tapsolok, majd felállok és hazamegyek.
Lehetőség van arra is, hogy leülök, de amikor benne lesz a bugi a lábamban, és már nem bírom visszatartani, akkor felállok és elkezdek táncolni.
Lehetőség van arra is, hogy már az elejétől elkezdjek táncolni. Tehát többféleképpen használhatom a teret, és a lehetőségek közötti átjárás is lehetséges.
Pontosan Timinek az ismerősei mondták, akik egy hónapja látták az előadást Kolozsváron, hogy az opera mint tér nem adta meg a lehetőséget arra, amire ők egy idő után késztetést éreztek.
De a Patkó lehetővé teszi azt, hogy ha valamelyik kedvenc slágeredre szúrni akarod az eget, akkor szúrhasd az eget.
