Szomorúan hallottam a hírt, hogy februárban eltávozott közülünk Péter bácsi. És ugyanakkor örömmel is, tudván, hogy szegény már nagyon várta a halált, erősen szenvedett, évek óta panaszkodott, hogy elviselhetetlenül zúg a feje és szédül, már egy kín számára a földi lét.
László Pétert, falusi nevén Mézes Pétert nagyon szerettük, több képriportunknak is főszereplője volt, házával és gyümölcsösével együtt. Újratöltöttem nagy méretben néhány nagysikerű képriportot, hogy emlékezzünk rá. Íme:
12 építészeti trükk, amit a mai világ tanulhat Medesértől
Rég őrzött titok került elő egy medeséri pincéből
Adok egy linket Ambrus Lajos egyik gyönyörű írására is, melyben Péter bácsi szerepel: Bevezetés Pomonába.
Péter bácsi azért volt kiemelkedő egyéniség az általam megismert udvarhelyszéki gyümölcsszakértő öregek közül, mert ő volt az egyik legszolgálatkészebb, legsegítőbb, tudását nem elhallgató, fajtáit megosztani nem sajnáló ember. Bármikor mentünk hozzá, szívesen látott. Soha nem éreztem rajta, hogy sajnálná valamelyik fajtájának az oltóvesszőjét. Csodáltam kitartását, betegségben való helytállását, türelmét és azt a hatalmas elfogadást, amit tanúsított ez a nehéz sorsú ember. Nem találkoztam vele nagyon sokszor, de mindig meghatott.
Tavalyelőtt nyárutón, mikor a Szani családdal és Gergely Leventével nála jártunk, még kaszált, igaz, hogy már csak keveset. A megszárított sarjút felgyújtotta, mert ingyen sem tudta odaadni, nem kellett senkinek. Végigkísért a hathektáros kerten, és csendben mesélte, hogy nem képes már a fákat gondozni, a füvet sem lekaszálni vagy lekaszáltatni alattuk. Zavarta a tehetetlensége, de nem elégedetlenkedett, elfogadta sorsát. Legutóbb tavaly március elején láttam Péter bácsit, oltóvesszőért voltunk nála Benczédi Leventével, és mondta a drága kis öreg, hogy idén ha mennénk, azt már ő nem fogja megélni. Nem vettük túl komolyan, de ő betartotta ígéretét. A gyümölcsöse fölötti családi temetőbe temették.
Még áll a gyümölcsöse, ez a csodálatos génbank, de már nincs, aki megmondja, melyik fa milyen fajta.
Isten magával, Péter bácsi!
