Bemutatom Péter bácsit Medesérről. Nagymedesér idén télen a világ közepe volt az uh.ro-n, nem azért, mert valami drámai történt volna ott, hanem csak úgy azért. Csak. Annyit jártam oda, hogy sehova máshova nem jártam annyit. Ejsze csak Tordátfalára. Annyira odakaptam Medesérre, hogy a végén még a pincékbe is beengedtek.
Minden tavasszal béfúrja magát a falusi, illetve a házban lakó városi ember agyába az ültetési láz, kimegy a kertbe, és tenne valamit. Ez aztán egy-két hónap múlva kialuszik, és minden visszaáll a régi kerékvágásba, de most, amikor a természet támadásba lendül, nagyon ültethetnékünk van. Jó, ültessünk gyümölcsfát, de milyet? László Péter bácsi pincéjében keressük erre a választ.
Jonathan. Jónatán. Jonatán. Jonathán. A legmagyarabb amerikai alma. Mindenki másképp hívja, az ékezetekkel és a h betűvel a végtelenségig lehet játszani. Egyik magyar kertből sem hiányozhat ez az alma, melyet Péter bácsi így ír le: kellemes ízű, édes, leves, zamatos, közepesen vastag héjú. Fája kényes, nem hosszú életű, a 80 éves fák már száradnak ki. Nem mindenütt szereti, sem a túl száraz, sem a túl vizes helyet nem bírja. Bőven terem, de nem túl sokat (ezt még én sem értem, de majd megfejtem idővel). Szakaszos termésre hajlamos, szokása, hogy csak minden második évben terem. Ha nincs permetezve, a hamuféreg támadja, fapöcsétre és lisztharmatra érzékeny, hamar kipusztul egy-egy ága, a tűzelhalás is egy-egy fél fát elvisz. A gyümölcs nem hull a fáról, márciusig tárolható, ha nem hibás. Keresett, piacos alma, sokat adott el belőle.
Mikor Péter bácsi azt mondja, hogy sokat adtak el belőle, akkor nem viccel. 6 hektáros kertjük van, és amíg ki nem öregedtek, elég komolyan űzték az almatermesztést. Szeptember 6-án nekiállt almát szedni, s addig szedte, amíg lefogyott. Nem ő, hanem az alma a fáról. Érdekes, ahogy mondja, hogy „lefogy az alma a fáról”. 2-3 hónapon át folyamatosan szedték az almát megállás nélkül. Volt olyan is, hogy 3 vagonnyit vittek el innen egyszerre. Vasúti vagonnyit.
Budai Domokos. Ez a környék egyik legkedveltebb almája. Péter bácsi szerint hasonlít a Jonatánhoz, jó, szakadó, kemény húsa van, de vastagabb a héja. Fája gyorsan nő, igénytelen, permetezés nélkül is szép zöld. Ez bírja legjobban permetezés nélkül. Bőtermő. Alternanciára hajlamos, „nem minden évben termik”. Bírja a szárazságot. Bencédben úgy hívják, hogy Pünkösdi Jonatán (hű, ez már a második alma, amelyiket állítólag Bencédben így hívnak, ebből még baj lesz). Szeptember elején kell szedni, mert hull. Márciusig nyugodtan tárolható a pincében, a nagyja utána bélpoklosodik meg. A közepes méret májusig is eláll, sőt, akár őszig is, sokszor. Bírja a szállítást, piacos, ismert fajta, könnyen eladható, habár vannak, akik „dobják, mert vastag a héja”. El van terjedve a faluban, a kollektív sokat ültetett belőle. Eddig a Péter bácsi története, én még hozzátennék annyit, hogy a fajta eredete érdekes, régebb mindenütt azt tanították, hogy Budai József erdővidéki (majd miskolci) tanárember nemesítette ki, az Arany pármen és a Jászvadóka keresztezésével, és fiatalon elhunyt testvéréről nevezte el. Egy budapesti egyetemen ellenben leellenőrizték genetikai szempontból, és kiderült, sem az Arany pármennel, sem a Jászvadókával nincs közeli rokonságban. Tehát fogalmunk sincs, hogy honnan jött ez a fajta, hol találta Budai József, csak annyit tudunk, hogy van, nagyon ellenálló és nagyon finom a gyümölcse, kóstolóbizottságunk kinézetre 9,80-at, kóstolásra 9-est adott neki. Van egy könyvem a harmincas évekből, abban azt írták, hogy ez fogja helyettesíteni a betegségekre fogékony Arany párment. Nem lett így, nagyüzemi terjesztésben nem terjedt el a fajta, valószínűleg a hullásra való hajlama miatt. Azt is írják a könyvben, s még sok más helyen olvastam, például a Bordeianu-féle nagy román pomológiában, hogy Miskolcon nemesítette ki Budai. Akkor hogy van az, hogy mégis itt Erdélyben van inkább elterjedve? Valami gyanús. Kérjük vissza az almánkat! Vásároltam Pesten egy antikváriumban egy 1929-es folyóiratot, melyben Budai maga jegyez egy cikket „Miképen pótolhatjuk a kaliforniai és újzeelandi almát piacainkon?” címmel, és ebben azt írja a Budai Domokosról, hogy „ez a faj a hűvös, nedves égaljú Erdély szülöttje”.
Bánffy Pál. Péter bácsi szerint másik neve Sárga bellflőr, franciásan írva bellefleur. Azaz Sárga szépvirágú. Egyetlenegy darab almája van belőle már csak Péter bácsinak, a többit már elosztogatta, a baj csak az, hogy ez az egy alma nem hasonlít sem a szakirodalomban leírt Bánffy Pál almához, de a Sárga szépvirágúhoz sem. Attól még lefényképezem. Péter bácsi szerint az alma lisztes, savanykás, húsa szép tiszta fehér. Zölden szedik, szépen kisárgul a pincében. Bőtermő, de hajlamos minden második-harmadik évben teremni. Nem tűri a szárazságot. A fa egészséges, de az alma bélpoklos szokott lenni. Szeptember végén, október elején szedik, január-februárra lesz ehető. Hamar barnul a nyomásnál, kényes a szállításra, „tövés-lövést nem szereti”, hidegből melegbe vive barnul. Pálinkának nem való, enni is annak, aki a savanyút szereti. Kinézetre 8-ast, ízre 7,20-at kap független zsűrinktől.
Drabdúr. Ez egy olyan almafajta, amiről még soha nem hallottam. Egyik pomológiában sincs megemlítve ez a név. Ha beírom a keresőbe, hogy „drabdúr alma”, mind arab kötődésű linkek jönnek be, Dr. Abdul és az Alma Medical Center. Ennyi. Utólag kiderül róla, mikor Zicska Szilárd magyarországi gyümölcsész megkér, hogy szedjek neki oltóvesszőt róla, s átküldi Ambrus Lajos egy írását, hogy az Aranyszövet, franciául Drap d’or almáról van szó. Péter bácsi leírja ezt a fajtát: jó aromája van, leves, vékony héja zsíros tapintású. Nagyon sokat terem, de csak minden második évben. Fája elég szívós, „még gyöngyág sem nő rajta”. Szeptember végén szedik, februárig ehető, szállításra és ütődésre kényes, mert vékony a héja. „Mint a tojással, úgy kell bánni vele.” Pálinkának törik be, de eladásra is jó, szép piacos. Egyszer a piacon megkérdezték tőle: „miért zsírozta be, bácsi?” Elég ritka fajta, nem sok helyt van. Kinézetre 8,40-re, ízre 8,20-ra értékeltük.
Drabdúr almafa Péter bácsi 220 éves háza előtt.
Zöld batur. Ugyanolyan, mint a piros, csak mégsem ugyanolyan, mert nem olyan szíjas. Édes, héja vékony, aromája finom. Fája gyorsan nő, csak jó hely kell neki. Magát rendszeresen gyéríti, könnyű a takarítása. Bőven terem, de hajlamos szakaszos termésre. A fa elég ellenálló betegségekre, a gyümölcs szokott fapöcsétesedni. A pincében a pöcsét körül sárgul be, nem bírja sokáig. Ez a „rothadó pöcsét”. Szeptemberben már ezt is szedik, mert hull, ha nem. Kényes fajta, január után már nem nagyon áll el. Szállítani nem könnyű, vékony héjú, elvárja a jó csomagolást. Mindenre jó, eladásra, étkezésre, pálinkának, levesnek. Aki ismeri, nagyon veszi. Kóstolónkon kinézetre 7,20-at, ízre 7,80-at kapott.
Tegyük azt is hozzá, hogy kiretusálás előtt így néztek ki az előző kép almái. Jól látható rajtuk a „fapöcsét”, ahogy Péter bácsi mondja. Hivatalos nevén varasodás. Látható a képen a „rothadó pöcsét” is. A Batur (Batul) az egyik legkedveltebb helyi almafajtánk, egyetlen hibája, hogy könnyen varasodik.
Piros batur. Ugyanolyan, mint a zöld, állítja Péter bácsi, csak szíjasabb. Nem írom le ide még egyszer, amit leírtam a zöldhöz, de mesélek a baturokról. Sok féle Batur van: Piros batur, Sárga batur, Zöld batur, Édes batur, Mosolygó batur, Nagy batur, Tüzes batur, Stájeri batur, s még ki tudja hány. A Budai Domokosnál már említett budapesti génvizsgálaton kiderítették a Corvinus egyetem kutatói, a Piros batur és a Sárga batur nagyon közeli rokonok, ellenben a Zöld batur az teljesen más filmből van, Ádám és Éva almafájáról rokon csak a többivel. Talán ez a magyarázata annak, hogy Péter bácsi is megfigyelte, a Piros és a Sárga batur sokkal szíjasabbak, mint a Zöld. A Piros batur sokkal jobban teljesített vizuális tesztünkön, mint a zöld, kinézetre 9,20-at kapott, ízre ellenben enyhén alulmaradt, 7,20-szal.
Rudolf trónörökös. Fáját Péter bácsi édesapjának komája adta emlékbe. Finom alma, édes, szakadós, vékony héjú, „röccsen, ahogy harapja el”. Gyorsan nő, mint a jegenyefa megy fel. Nagyon bőven terem, minden évben, nem hagy ki. Bírja a szárazságot is. „Nem kényes a fája, a gyümölcs is szép tiszta, nem pöcsétes, csak az a hibája, mint nekem, kicsi marad” – mondja mosolyogva Péter bácsi, aki tényleg nem a falu legmagasabb embere. Októberben szedik, márciusig megáll biztosan. Szállításra kényes, mert vékony a héja. Étkezésre használják, húgának, Ilonkának ez a kedvenc almája. Pálinkának is jó. Piacos, „a pirosság miatt a szöm megakad rajta, kelleti magát”. Csak kicsi. „Kicsi alma mikor jó?” – kérdi huncutul Péter bácsi. Rudolf trónörökös tesztünkön 8,20-at kapott kinézetre is és ízre is.
Bőralma. Hivatalos nevén Boscoopi szép. Na, ez nem lesz egyhamar a globalizált világ sikerterméke. Savanykás, héja közepesen vastag, barna, cserepdezett. Fája bőven termő, de nem minden évben. Nem hosszúéletű fa, egy már kipusztult belőle, szárad el egy-kettő az ága. A gyümölcs is hamar fapöcsétes lesz (mondjuk, ez az esztétikáján nem sokat ront). Szeptember végéig le kell szedni, mert hull, márciusig tárolható. A szállítást bírja, nem barnul meg, mondja huncutul nevetve Péter bácsi. „Gyönge piacos, mert csúnya a színe.” Tesztünkön kinézetre 7-est, ízre 8,40-et kapott, nekem az egyik kedvenc almám.
Arany pármen. A legkényesebb alma, meséli Péter bácsi, egy-egy évben olyan pöcsétes, hogy nem kap benne egyetlen jót. Finom íze van, jó hasadós, héja vastag. Fája nem nagy termetű, de nem is tartós. Nem bőtermő, de legalább szakaszosan is terem, minden második évben csak. „Kényös”, minden megtámadja, hamuféreg, pajzstetű, varasodás, lisztharmat. Tíz fából csak egy maradt meg, pedig csak 40 évesek a fák. Azaz lennének. A Jonatánnal egyszerre szedik, de januárig el kell legyen téve láb alól, mert a pincét nem szereti. Remek étkezési alma, sokan ismerik. Nem nagyon piacos, mert tarka, foltos, fapöcsétes. Tesztünkön 8,60-at kapott kinézetre, 8,80-at ízre.
Ennyi almafajtát találtunk László Péter bácsi pincéjében. Kedvencei a Batur és a Budai Domokos. Péter bácsi 84 éves, vele lakó testvére, Ilonka 81. Van még egy nővérük Bukarestben, ő 88 éves. Nincs, aki karbantartsa a hatalmas gyümölcsöst.
Péter bácsi meséli, a létrán nem szédül, s a földön szédül. Tudom, hogy unalmasnak tűnhet, hogy minden gyümölcsös anyagomban mutatok egy hosszú létrát a ház oldalán, de erősen kedvelem őket. Erről ismerhető fel legegyszerűbben egy gyümölcstermő falu.
Medesérről egyre kevésbé mondható el, hogy gyümölcstermő falu. Gyümölcsösei kiöregedtek, ápolatlanok, pusztulásnak vannak ítélve. A reményt csak itt-ott lehet látni felcsillanni, jó érzés, mikor az ember fiatal facsemetéket lát, náddal körbekötözve.
Almási Eszter 73 éves, ő a falu egyik legaktívabb öregasszonya. 200 szilvafát ültetett nemrég. Mindig termel valamit, mindig elad valamit. Pincéje teli, lekvártól kezdve gyümölcsleven, pálinkán keresztül friss gyümölcsig mindent lehet kapni nála. Ez tartja életben. Mikor kérdem, almája van-e, büszkén mondja: „hogy ne lenne almám, még a nevem is Almási”.
Tartós Gusztáv. Eszti néni leírása alapján édes, aromás, kemény, ropogós, leves, vékonyhéjú. Fája nem magas, inkább terebélyes. Bőtermő, minden évben terem. Nem kényes sem a fa, sem a gyümölcs. Nem hull. Október végén szedi, hogy pirosodjon jól meg. Ha jól sikerül, újig eláll, azaz júniusig, de gyengébb években is eltartható áprilisig legalább. A szállítást bírja. Sok mindenre használják: eladásra, enni, pálinkának. Aki ismeri, biztos, hogy megveszi, állítja Eszti néni. A Tartós Gusztáv tesztünkön kinézetre kereken 9-est kapott, kóstolásra 8,80-at.
A Tartós Gusztáv tartós, de nem annyira, mint a bolti alma, mondja viccesen Eszti néni. Elővesz két almát, ezek állítólag még a 2014-es termésből vannak. De nem az ő kertjéből. Tavaly ilyenkor kerültek ezek a bolti almák hozzá, ott felejtődtek a hűtőben, s még most is almák. Vajon mi lehet bennük? Egyébként idén nem áll el olyan jól a medeséri alma, mert tavaly szárazság volt.
Az őszi nagy alma Eszti néni kedvenc almája. Más nevét nem ismeri. Édes, aromás, puha, sőt, nagyon puha, leves, vékony héjú. Fája szép kerek, nem magas, de olyan szép kerek, hogy öröm nézni. Nem kell metszeni sem, mert magát szépen tartja. Bőtermő, és mindig szép darabos almát terem, habár hajlamos szakaszosan teremni, csak minden második évben. Betegségekre nem kényes, a szárazságot is bírja. Szeptember elején szedik, ő is és a medve is. Combvastagságú ágakat tört le róla a medve. Karácsonyig meg kell enni, mert az íze már változik. Felhasználási területei: eladásra, enni, pálinkának. Jó piacos, akármennyit el lehet adni belőle.
Drabdúr. Azért raktam be ezt is a másik Drabdúr mellé, mert ez már picit másabb, mint a Péter bácsié. Eszti néni leírása szerint ez vastag héjú, kásás, édeskés, jó ízű, száraz húsú. Nagy fája van, nem metszik, bőtermő, minden évben terem valamennyit. Semmire nem kényes. Hullós. Októberben szedik, sokáig eláll, legalább márciusig. Pálinka nem sok lesz belőle, ezért inkább megeszik vagy eladják. Piacos, hasonlít a Batúrra, régebb Segesváron lazán eladták Batúrként.
Hogy Medesér valamikor a gyümölcsből élt, jelzi az, hogy rengeteg történetük van a piacolás időszakából. Mint egyébként a többi Nyikó-menti zsákfalunak. Medgyesen így adták el az almát, Segesváron úgy, mindenki tud valamit mesélni arról az időszakról, mikor lementek egy autó almával valamelyik ipari városba, és hazajöttek egy tehén árával. De az is jelzi a gyümölcs gazdasági fontosságát, hogy míg máshol a felhasználási területek valahogy úgy vannak, hogy „étkezésre, pálinkának, lekvárnak, lének, aszalni”, itt a lista úgy kezdődik, hogy „eladásra”. Eszti néni is két dolgot szeret nagyon, eladni és mesélni. Egyik témáról vált a másikra, sok érdekes dolgot mesél, csak engem már várnak otthon, és már négy órája itt ülök.
Búcsúzom Nagymedesértől, ahol a gyümölcsnek múltja és talán jövője is van. Mert bármilyen nagy változások menjenek végbe a világban, és annak közepén, Medeséren, hiába jönnek be új divatok, új trendek, a gyümölcsfa iránti tisztelet, megbecsülés megmarad.
Kóstoló bizottságunk tagjainak, Rékának, Ramónak, Robinak és Walternek köszönöm a segítséget, és kihirdetem a győztest: a Medesérről begyűjtött almafajták között a nyertes a Jonatán. Kinézetre 10-est, kóstolásra 9,40-et kapott, gratulálunk. Szinte mindent ver a pimasz, csak a Hosszúszárú Páris tudta ezidáig legyőzni. Búcsúzunk olvasóinktól, sorozatunk következő részében Bencédbe fogunk menni, hogy kinyomozzuk, mi is van azzal a rejtélyes és ellentmondásos almafajtával, a Pünkösdi Jonatánnal. Addig is, neki lehet állni gyümölcsfát ültetni, idén nem kell megvárni a március végét. Hajrá!
