Az előítéletek miatt a romák sok mindent kell letegyenek az asztalra ahhoz, hogy megbízzanak bennük: pontosságot, szép beszédet, odafigyelést, jó magatartást.
Nem tudom, ez melyik nyugati ország, talán egyszerre mindegyik. Itt az lehetek, aki mindig is szerettem volna lenni.
Nem akarok időutazni és az ötvenes éveimet is újra a nyolcvanas években eltölteni.
Mit gondolnak a roma és a magyar tizenéves gyerekek a különbségekről, hasonlóságokról, konfliktusról, barátságról?
És most az ellentétét mondhatjuk, mert ez lett a legjobb. Ahol a papírból táska, a balhéból közösség hajtogatódott.
Ha lenne közülük valaki, akire a többiek hallgatnának, akkor rend lenne a közösségükben.
Ha ezek a gyerekek megismernek más világokat is, akkor van választási lehetőségük.
Olyan nincs, hogy cigány, román vagy magyar, itt mindenki egyfajta. Ha az ember normális és úgy viselkedik, ahogy kell, nem különböztetik meg.