Nagymedesér legszebb 10 háza

Neked nincs szíved, ha nem lájkolod most ezt a gyönyörű székely-magyar házakból álló képgalériát.

Nagysikerű bevezetőnk után visszatérünk Medesérre, tovább csámcsogni a szép házakon.

Medesér nem éppen egy Siklód, de azért ez sem a lábfájósaknak való falu.

Mikor épült, nem gondoltak arra, hogy télen hogyan lehet majd autóval felmenni az utcán.

Mondjuk, arra sem gondoltak, hogy hétvégi falu lesz a településből.

Vágjunk bele a házmustrába két kakukktojással. Fogadni merek, hogy ötven év fölötti olvasóink közül mindenki meg tudná mondani, hogy ez mi. Ugyanakkor a húsz év alatti olvasóink közül nagyon kevés, még a falusiak sem mind. Kihalófélben lévő állatfajt láthatnak kedves olvasóink, a mérlegházat.

Ez nem egy tipikus székely ház. Nem értek hozzá, így nem tudom megmondani, milyen stílusjegyeket hordoz magán, de első ránézésre a régi vonatállomásokat juttatja eszembe. Nem lesz egyhamar vasút Medeséren.

Kapuknál is van egy-két furcsaság. Ez inkább a szász kapukra emlékeztet.

Ez még érdekesebb. Öröm látni, hogy a lassan kétszáz éves kaput nem kidöntik, hanem felújítják. Gratulálunk a tulajnak, ő a nap hőse nálam.

Ebben semmi különleges, semmi tájidegen nincs, csak azért találom érdekesnek, mert megcáfolja az egyik elméletemet. Meg voltam győződve ugyanis, hogy a tökéletesen szimmetrikusra és precízre faragott székely kapu az az utóbbi 50 év találmánya, ahogyan a tökéletesen egyenesre és simára épített ház is. És akkor jön ez az 1935-ös kapu, és szétzúzza az elméletemet.

Medesér nem a székely kapukról lesz híres. Kevés is van belőlük, s ami van is, elfogyóban.

Minden kapu egyedi, úgy tűnik, itt nem volt divat a szomszédot majmolni.

Utolsó kép kapukkal, kérem megfigyelni, milyen egyszerűen lehet egy kapunyílót díszíteni.

Nézzük az ablakokat. Hagyományosan kicsik. Minek hűteni feleslegesen a házat?

A falusi ember csak akkor ül a házban, amikor pihen. Akkor pedig nagy fény nem kell neki.

Ha még így is túl sok a fény a házban, s szúrja ki a napsugár a szemed déli sziesztázás közben, befuttathatod az ablakot szőlővel.

Ha van hozzá pénzed, vagy tudásod, meggörbítheted az ablak felső ívét, sőt, díszítheted is azt.

Sok kicsi ablakszem jobb, mint egy nagy. Drága az üveg, ha betörik az ablak, nem kell cserélni az egészet, csak egy szemet.

Meg szebb is a sok kis szem. A 100 éves és a 40 éves ablak közti különbség. Az ipari forradalom elérhetőbbé tette a nagyméretű ablaküveget. (Az asszony szerkesztői megjegyzése: lehet, hogy szebb a sok kicsi szem, de a frász megesz, mikor mosni kell az ablakot.)

Energiatakarékosság nagyapáink módszerével. Low-be bevonatú ablaküveg, a bevonat és az üveg között levegő nevű gázzal töltve.

Energiatakarékosság régen: kis ház, jól betapasztva.

Kékre meszelve.

Energiatakarékosság ma: Medesérre is elérkezett a Zöld ház projekt.

Rózsaszín ház, rózsaszín élet. Ez még az a rózsaszín, ami nem hivalkodó, ami nem veri ki az ember szemét.

A szerénység nagy dolog.

Ha egy ház lakva van, sok mindenre képes. Látszik, ugye, hogy meg van süllyedve, el van ferdülve, csavarodva. És mégis lakható. Igaz, időnként újra kell tapasztani.

Hogy ne mondjátok, hogy mind a kis dülöngélő vityillókat dicsérem, mutatok egy olyat is, ami a nagyobb elvárásokkal rendelkezőknek is megfelelne, mégsem hivalkodó.

Na de térjünk vissza gyorsan a szerényebbekhez.

Hétvégi háznak használt régi ház. Látszik rajta és az udvarán, hogy nincs lakva, de szeretve van.

Ez már nincs annyira szeretve, pedig milyen szeretnivaló. A hasznosság mindig érdekes dizájnokat szült, érdekes ez a kemencetartó pincelejáró.

Érdekes ez a félkör lépcső. Pont olyan, mint amilyeneket manapság rittyentenek a cigánypalotáknak. És mégsem olyan.

Ilyen volt 250 éve egy székely ház. Nem tornácos, ereszes. Az eresz egy olyan beépített tornác-előszoba-szerűség volt. Onnan nyílott a ház. Vagy a házak, a tehetősebbeknél. Érdemes megnézni Medeséren László Péter bácsi házát, hogy megértsük ezt, vagy érdemes megnézni a rajzokat Szinte Gábor tanulmányában.

Az eresz belülről. 1797, írja a gerendán. Csodálatos ez a ház. Az aranykorszakban elkobozták Péter bácsiéktól, és terményraktárnak használták, sok száz tonnát kellett megtartania. Mégsem dőlt össze. Habár a statikája már nem a régi, állítja a gazda.

Péter bácsiék fásszínje. Ebből fotóztam a múltkori anyagunk kaláka-feliratos gerendáját.

Lássunk néhány melléképületet is.

Imádom azt a kis házikót. Még akkor is, ha esetleg disznópajta.

Hétvégi háznak használt ház melléképülete. Jelzi ezt a hinta és a darts-tábla a falon.

Használt csűr. Jelzi ezt a kutya az ólján.

Alig használt pajta. Nem jelzi ezt semmi.

Szexi rács az eresz alatt, sokat dob a dizájnon. Elérkeztünk a részletekhez.

Belső fal találkozása a külső fallal. Látványos megoldás.

Fa váz téglával töltve, kőfal tetején. Hol a betoncsintura?

Farkasfogas összeeresztésű fal, tizenvalahány centi vastag deszkából. Ma már ki készít ilyet?

Kőfal. Hallottam szakemberről, aki ilyet készít, de Angliában dolgozik évek óta.

Negyvennegyedik képünknél tartunk, tartsatok ki! Már csak három van hátra.

Ha nagy leszek, ilyet fogok építeni.

Köszönöm a türelmet, ígérem következő alkalommal addig bizgetem az asszonyt, míg szűkebbre válogatja a sorozatot. Isten áldja kedves olvasóinkat!

Bónusz: bensőséges medeséri jelenet. A pillanat, amikor az ember az udvaron vágja a fát, s az asszony mosolyog neked az ablakból. Megfizethetetlen. Viszlát Medesér!

Kattints a hozzászólások megjelenítéséhez

Korábbi képriportok