Tapsvihar és fehérnemű dobálás a színpadon

Vajon mi a különbség a civil melltartó és a színész melltartó között? Mitől férfipacsuli illatú a női öltöző, és ki az, aki nélkül nem kezdődhet el egy előadás sem?

Csapatunk a Tomcsa Sándor Színház színészeinek egy napját követhette végig a kulisszákból: reggeltől estig tanúi lehettünk, hogyan is zajlik a színészek és a háttérszemélyzet egy napja akkor, amikor délelőtt próba van, majd este előadás.

A színészek egy kerek hétig buszsofőrök voltak másodállásban, és még a színház igazgatója is beszállt a sofőrködésbe: a város különböző pontjairól szállították iskolába a gyerekeket a Lábbusz program keretében. 

Reggel nyolckor a végállomáson gyűl össze mindenki, hogy kipihenjék a buszsofőrködés fáradalmait egy dupla kávé mellett. Nem sokat időzhetnek itt, hisz mindjárt kezdődik a próba az esti előadásra.

Egy adagot azért még elvitelre is kérnek a társulat fiatal színészei, Sepsi Melinda és Jakab Tamás. Ez a titka annak, hogy ilyen vidáman érkeznek a reggeli próbára. Kezeket fel, kávé és világbéke!

Ahogy belépünk a színházterembe, már javában folyik a háttérmunka. Bár nincsenek a színpad reflektorfényében, Tóásó István és Tordai István fénytechnikusok munkáját nem lehet nem észrevenni: ha valaki belép a színházterembe, és nincsen sötétség, akkor ők egész biztosan bent vannak a színházban. Nélkülük sötétség uralkodna a színpadon.

 

Tudjátok, mi a színészek egyik legjobb barátja? A színes szövegkiemelő. 

Fincziski Andrea is szereti színessel kiemelni a saját szövegrészeit, épp azokba les bele a szövegösszemondó próba alatt – ami már reggel korán elkezdődött, hiába, hogy az előadás csak este hét órától lesz – . A színésznő, vagy ahogyan sokan ismerik, Finczi, már a társulat megalakulása óta tagja a színháznak: 1998-ban A nem élhetek muzsikaszó nélkül című nyitóelőadásban is játszott.

„Miután megbecstelenítette egy gazdag bankár lányát, és rálőtt az udvarlójára, egy remek fiatalemberre…” – mondja fel szövegét Jakab Tamás olyan szigorúan és nagy beleéléssel, hogy reflexből szorosabbra fogjuk a fényképezőgépet.

„Hályog hullt le a szívemről” – öö, vagy a szememről. Hogy is van a szöveg? Vannak helyzetek, amikor a színészek néha elvétik a szöveget. Ez nem akkora gond, ha a próbán esik meg, mint ahogy Barabás Árpáddal is történt, amikor felcserélt két szót.

Wagner Áron, a társulat új tagja nem csak péksütiből, hanem a nézőktől kapott energiából is töltekezik, amiből elmondása szerint itt nincs hiány. Mivel nemrég lett hivatásos színész, örül, hogy a járvány ellenére is sokan járnak színházba a városban.

Egy találós kérdés: kicsi, puha, és ha a földre talál esni, mindenki nevetésben tör ki, mi az? 

A társulat egyik színésznőjének melltartója. Finczi éppen nevetését próbálja visszatartani, miután kiderült, hogy a próbán végig egy melltartón tapostak, ami fennakadt és leesett a színpadon László Kata színésznő jelmezéről. 

„A próba véget ért, este hét órakor kezdődik az előadás” – hallatszik egy hang a színpad mögülről, ami Máthé Miklós Mónikától, a színház ügyelőjétől jön. Ő felel azért, hogy a kellékek a helyükön legyenek, és ha kell, akkor súg is. Általában kettő-másfél órával szeret bent lenni előadás előtt, de ha kell, próbák előtt is bejön, hogy minden rendben legyen.

Már be is sötétedett, amikor a színészek sorra érkeznek be a színház épületébe. Sietniük kell, mert időbe telik elkészülni: Szűcs-Olcsváry Gellértnek legalább egy háromnegyed óra a készülődés, amibe a szakállfestés is bele kell férjen, de az előadáshoz szükséges kellékek is mind a helyükön kell legyenek.

 

Hogy lehet elnémítani egy színészt? Elfelejted kicserélni a lemerült elemet a mikroportban. Ám szerencsére Boca Hunor-Lehel, a színház hangtechnikusa ezt sosem felejti el megtenni, munkája nélkül csend uralkodna a színpadon, és legfeljebb egy pantomim előadást látnának a nézők.

Két női kéz olykor bármire képes: egy festés itt, egy ecsetvonás ott, és Esti Norbert színészt – vagy ahogyan többen ismerik, Pottert – pillanatok alatt főgonosszá változtatták a női kezek, és Potter még csak nem is sírhatott:

„Miután megbökődnek szemceruzával, próbálod nem lesírni a sminked”, mondta el nekünk.

Hogy lehet, hogy férfiillat van a női öltözőben? – állunk meg egy percre. Hát persze! Csakis az Avon katalógus parfümmintáiból áradhat.

Előadás előtt még belefér a decemberi akciók lecsekkolása is, de a csipkelődés sem maradhat el:

„Kata, megvan a melltartód?” – heccelik a színésznőt a kollégái. „Megvan. Úristen –  mondja nevetve László Kata, majd elkezdi mesélni a délelőtti próbát: „Itt volt a civil melltartóm a széken, s felakadt a kabátomra, én pedig beszaladtam a második felvonásra. Egyszer csak érzem, hogy taposok valamin. Lenézek, hát mondom, mi a franc, ki hagyta itt? Jaj, hát ez a civil melltartóm! –  kaptam észhez. Hát persze, hogy alig tudtuk végig mondani a szöveget, mindenki halt meg a röhögéstől” –  meséli Kata.


Barabás Árpád segít Nagy Xénia  Abigél ruhájának összefűzésében. „Meg van húzva, mint Sissinek”, jelenti ki. „Még sosem fényképezték ezt le”, válaszolja erre Xénia.

Most leleplezzük a titokzatos női kéz tulajdonosát, amely Pottert pillanatok alatt főgonosszá változtatta: általában Karácsony Kinga segít abban, hogy mielőbb elkészüljön az előadásra a színészek sminkje. 

 Előadás előtt tizenöt perccel már gyülekezik a közönség. Mindenki az oltási igazolványát keresgéli a telefonjában. 

„Még nem voltunk így, de kiderül milyen lesz. Egy kicsit furcsa, hogy nem ülhetünk egymás mellett, de vártuk, hogy jöhessünk” – mondják el nekünk.

 A társulat régi motorosai, Dunkler Róbert és Tóásó István a színház falain kívül is jóbarátok. A ma esti előadásra is jókedvűen jöttek el. 

 Az előtérben elcsíptük a ma esti Haramiák című előadás dramaturgját, Dunkler Rékát, akit Florin Vidamski rendező az egyik legjobb magyar dramaturgként jellemzett. 

A nézőtér sötét, reflektorfényben négy sírhely. Karl Moor, azaz Barabás Árpád a családi sírnál szembesül azzal, hogy őt és apját, Maximilian Moor-t már eltemették. Testvére, Franz Moor és szerelme, Amelia von Ederlich sírhelye viszont még üres. Ma este bármi megtörténhet…

Míg zajlik az előadás, a színészek egy része az öltözőben várja, hogy színpadra lépjen. Addig is bemelegítik arcizmaikat: mosolyognak, mindenféléről csacsognak. „Ugyanúgy tudok izgulni, mint huszonegy évvel ezelőtt, amikor itt kezdtem a pályafutásom. Azt hittem, hogy ez azért elmúlik egy idő után.” – meséli László Kata színésznő. „Nagyon kevés olyan színész van szerintem, aki nem izgul, bármilyen tapasztalt színészről legyen szó.”

Amíg a nézők a színházi büfében kávézgatnak a szünet alatt, a színpad mögött nem áll le a munka: gyorsan át kell szerelni a díszlet egyes elemeit.

Az előadás véget ér, a színészek felállnak a tapsrendhez és meghajolnak. A közönségnek szemmel láthatóan tetszett az előadás, többször is visszatapsolják a színészeket.

A fociról nem lehet megfeledkezni: előadás után Esti Norbert és Jakab Tamás épp az aznapi meccs eredményeit nézik közösen. 

Miután minden színész átöltözik, lemossák sminkjüket, a jelmezek pedig visszakerülnek a szekrénybe, még egy kicsit összegyűlnek a színház épülete előtt. Megnézik egyikük telefonján a színész kollégájuk újszülött ikergyermekeiről készült fotót, beszélgetnek, cigarettáznak, majd elindulnak haza, hogy kipihenjék a fáradalmakat.

De hogy is kerültünk a kulisszák mögé?

A képriport a Lyukasóra – Lógj velünk! program részeként jelent meg Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatala anyagi hozzájárulásával. A középiskolásoknak szánt médiaismereti tréninget az uh.ro támogatására létrejött Mentés Másként Egyesület és az uh.ro hírportál szervezi.
Kattints a hozzászólások megjelenítéséhez

Korábbi képriportok