Fekete Anna-Dóra, Munteanu-Korodi Krisztina és Szabó Szilvia újra tétmeccsen játszottak a csarnokban, hiszen az őket foglalkoztató, elsőosztályos Gloria Beszterce fiókcsapata látogatott Székelyudvarhelyre a női kézilabda másodosztály tizennegyedik fordulójában. Bálint Noémi sérülés miatt nem léphetett pályára volt csapata, a Hargita Kézilabda Klub ellen, de a lelátóról ő is követte a mérkőzést.
Ahogy sokan mások, például a besztercei ultrák is, akik dobbal és rigmusokkal visszahozták a meccshangulatot a csarnokba. Udvarhelyiek is jóval többen voltak a megszokottnál, de annál csendesebben szurkolták végig a mérkőzést, pedig jó lett volna hangszintben is felvenni a harcot a beszterceiekkel.
Mert játékban bizony sikerült még a rossz kezdés ellenére is, amikor rögtön az első pillanatokban heteshez jutottak a vendégek.
Ijesztő volt látni a beszterceiek egymás utáni támadásait, amelyek többsége góllal végződött, míg a Hargita részéről az első tíz percben csupán Miklós Enikő talált be, így 1-6-ra elléptek a vendégek.
András Anett szépített, majd Miklós Enikő percei következtek, akinek zsinórban dobott négy góljával sikerült felzárkózni. Még ha az utolsó tíz perc nem is sült el a legjobban, egy darabig három gólon tartottuk a bajnoki tabellán második beszterceieket, akik közül többen már a legfelső osztályban is bemutatkoztak – például a zetelaki Szabó Szilvia, aki a felnőtt női kézilabda válogatott mezét is magára ölthette korábban (ide kattanj a vele készített interjúért).
Az udvarhelyiek hajrában elkövetett hibái miatt 8-17-et mutatott az eredményjelző az első játékrész lefújásakor, miután még egy időn túli szabaddobást sikerült könnyedén védenie a besztercei kapusnak, a hórihorgas védőfaluknak is köszönhetően.
A szünetben Mester olyan higgadtsággal mondott buzdítóbeszédet, ahogy még soha nem hallottuk tőle. „Most hirtelen nem leszünk sem erősebbek, sem okosabbak, de fegyelmezettebben tudunk játszani. Úgy, ahogy 20 percen keresztül csináltuk. Megijedtek, mert megijesztettük őket, és ha egyszer megijedtek, még egyszer meg fognak ijedni. 7-10 volt, nagyszerűen játszottunk” – mondta, kiemelve azért az utolsó tíz perc butaságait, amik, ha nincsenek, akkor a félidőben partiban vagyunk Besztercével.
Magas színvonalon játszó beszterceiek, feltüzelt udvarhelyiek, és zengő tribün – így folytatódott a találkozó. A besztercei ultrák továbbra sem hagyták alább, de végig úgy bíztatva csapatukat, hogy közben nem voltak ellenségesek a hazaiakkal.
Miklós Enikő mellett a többi udvarhelyi lánynál is megnyílt a gólcsap, míg idegenbe szakadt lányaink, Fekete Anna-Dóra és Munteanu-Korodi Krisztina is újra gólt dobtak a csarnokban. Utóbbi négyszer vette be Bíró Melinda kapuját, aki éppen amilyen kicsi, úgy takarta a kaput a magas besztercei lányok előtt.
A két csapat közötti barátságos hangulat ellenére, a kispadokon is jól látható volt, hogy a pályán azért oda kell tenni. Mester a szokásos hévvel próbálta a magáét hozzátenni a teljesítményhez.
De a másik kispadról is legszívesebben bemásztak volna a pályára segíteni a társakat. Végül mind a két csapat örülhetett: Beszterce behúzta a kötelezőt, Udvarhely meccsre kényszerítette őket. Olyannyira, hogy a második félidőben csupán három góllal dobott többet Beszterce.
Miklós Enikővel nem tudott, amit kezdeni a besztercei védelem, ő kilenc gólig meg sem állt, Miklós Flóra négyet, Kosza Kincső hármat, Márton Kinga kettőt, Dénes Szidónia, András Anett, Györgypál Zsanett és Szőke Orsolya egy-egy gólt dobott, ezzel alakult ki a 22-34-es végeredmény, a másodosztály második helyén álló Beszterce javára.
Mester Zsolt ezzel amiatt is különösen elégedett volt, mert nagyon kevés cserével álltak ki, sokan még a betegség után nem regenerálódtak, aznap is vissza kellett mondania néhány játékosnak a meccset egészségügyi problémák miatt, és néhány nagyon sűrű nap áll a csapat mögött, gondoljunk csak az elmúlt hétvégére, amikor három nap alatt három nehéz meccset játszottak a lányok. „Ahhoz képest, hogy hány sebből vérzett a csapat, én maximálisan elégedett vagyok. A célunkat elértük, sok pozitív tapasztalatok szereztünk, és felemelt fejjel hagyjuk el a pályát. Ha ez megvan, és a játékosok is úgy érzik, hogy megtettünk mindent, az nekünk elég” – mondta. Majd külön gratulált a Besztercénél játszó lányainknak, akik szerinte szintén nagyon ügyesen helyt álltak.
Az ők és szüleik jelenléte miatt egészen családias hangulat volt a csarnokban. „A könny kiesett a szememből” – mondta az egyik anyuka a másiknak a csarnokból kifelé, majd megbeszélték, hogy elég nehéz dűlőre jutni, hogy ebben a helyzetben kinek szurkoljon az ember.
Miután még a vendég lányok megköszönték kísérőiknek a biztatást, elkezdődött egy hatalmas meccs utáni fényképezkedés. Az udvarhelyi lányoknak csütörtökön, február 24-én folytatódik a bajnokság Resicán, következő hazai mérkőzésüket március második hétvégéjén játsszák Nagyvárad ellen.
