Ez volt a konyhánk, itt volt a fürdő

A lövétei tűzvészek helyszínein jártunk, a károsultakkal beszéltünk a szerencsétlenség másnapján.

A vasárnapi tűzvészek másnapján semmi nem jelezte Lövéte központjában, merre kéne mennünk, hogy a tűz sújtotta részt megnézhessük. Nyüzsgött a falu, az emberek végezték a dolgukat, csupán a központi kisboltban hallottuk, ahogy az eladó és a soron következő vásárló a 28-ai eseményeket emlegetik.

Útbaigazítást kértünk, azt mondták, a központban található millenniumi emlékmű után egy szűk utca következik jobbra, ha azon kimegyünk, a helyszínen találjuk magunkat. A szűkös utcákat, ahol a lakó- és melléképületek szinte egymásra tapadnak, ellepték a munkagépek. Ki utánfutós traktorral, ki terepjáróval sietett a bajbajutottakhoz. Jelenlétükből tudtuk, jó helyen járhatunk.

A 453-as számmal jelölt kapuhoz közeledve egy egykori ház maradványain dolgozó embereket láttunk. Mentették a menthetőt, próbáltak kezdeni valamit a helyzettel. Nem tétlenkedtek, nem sajnálkoztak, nem várták a csodát, hanem munkálkodtak.

Miután bemutatkoztunk, odahívtak egy károsult fiatal férfit, hogy álljon szóba velünk, de ő nem szeretett volna. „Hát, én erről mesélni nem tudok” – csupán ennyit mondott zaklatott hangon, majd hátat fordított és visszament dolgára.

Rövidesen a fiatalember édesapja, a családfő, Kolozsi Zoltán fogadott, ki két fiával és feleségével élt a házban. Vasárnap déltájt indult a tűz, tudomása szerint a szomszédos garázsból, rövidzárlat miatt. Épp az egyik, már nem vele élő fiát látogatta a falu másik végében a feleségével, amikor lángra kapott a hely.

Amikor hazaért, először csak egy nagy füstfelhőt látott, ekkor még a háza nem égett. Két otthon élő fia slaggal próbálta csillapítani a tüzet, ő az állatok menekítéséhez fogott hozzá. Itt volt egy nyári konyha, még bementem, akkor húztam fel a csizmát – mutatott a lábára, ezzel jelezve, hogy a tűz óta abban a gumicsizmában van. Gyorsan jött a tűz, a tűzoltók nem tudták megállítani. Olyan nagy lángokkal égett, meg sem lehetett közelíteni. A tűzoltókat is locsolni kellett, nehogy meggyúljon a ruhájuk. A cserép rám esett, a fejem betört két helyen –  levette kalapját, és rámutatott a fején jól látható nyílt sebekre.

A házigazda becslése szerint 150 ezer lejes kárt okozott nekik a tűz. Lakhatatlanná vált a házuk, egyetlen szobájuk maradt meg, abban sem tudnak lakni, hiszen a tető leégett, a falak pedig beáztak az oltástól, így azt is le kell bontani. Nem csak a háza károsult, leégett a csűr, a pajta és a műhely. Gyalugép, körfűrész, láncfűrészek, szerszámok – sorolta, milyen értékei égtek el az egykor álló épületben. 1.800 lejes nyugdíja van, a felesége pedig nem dolgozik, így anyagi segítségre volna leginkább szükségük.

Ez volt a konyhánk, itt volt a fürdő – vezetett minket körbe az üres helyiségeken, az égett falak és kitört ablakok közt. Nem emlékszik teljesen a tűzvész délutánjára, „magamon kívül voltam”, mondta. Ideiglenesen a lányához költöztek át, ott aludtak vasárnap éjszaka.

Tőlük a nem létező kerítésen át a szomszéd garázs ki sem hűlt helyére léptünk, ahonnan – az első gazda tudomása szerint – a tűz indulhatott. A szomszéd gazda, Mihály Imre feldúltan járkált, elsőre nem akart szóba elegyedni velünk. Nem tudja, pontosan honnan indult a tűz, annyit érzékelt, hogy a szél a szomszédból, az első gazdától fújt feléjük. De igazából már nem is tartja lényegesnek ezt, ahogyan azt sem, hogy adományokat kapjon.

Csak a Pro Economica Alapítványt emlegette, nekik kéne szólni, hogy vajon adnak-e új traktort neki. A garázzsal együtt ugyanis leégett a benne tartott, pályázatból újonnan vásárolt traktor. A járműből csak a váz maradt meg, maradványait egy falu végi telken találtuk meg, üszkös fagerendák halmai között, amelyekből még áradt a füstszag.

A garázson kívül a fásszín és a műhely is odaveszett, házába is belekaptak a lángok, betört néhány ablak, megrongálta a tetőszerkezetet. A gazda nem volt otthon a tűzvész alatt, mire hazaért, már a kárral találta szemben magát. Ha valóban rövidzárlat volt a tűz oka, szerinte azért jelentkezhetett, mert a szombati nap folyamán többször elvették és visszaadták az áramot.

„A szomszéd úgy megijedt, hogy még a vedret sem tudta a kezében fogni, amikor meglátta a tüzet, a mentő elvitte, elájult” – mesélte a tőlük kettővel fentebb lakóról, akit sokkos állapotban kellett kórházba vinni.

A mögöttük megkárosult ház és a leégett csűr tulajdonosa éppen nem volt a helyszínen. Később, a főút menti boltnál tiszta véletlenül találkoztunk vele. Arról ismertük fel, hogy vásárlás közben elejtett néhány szót, ami arra utalt, hogy ő lehet a számunkra ismeretlen érintett. Sata Margit éppen szendvicset vitt a segédkezőknek.

A Csíkszeredában élő idős nő vasárnap délben Kirulyfürdőn, a nyári házukban tartózkodott ágyban gondozott beteg fiával, így nem volt senki otthon a tűzvész alatt. Telefonon értesítették őt a faluból, mire odaért 14 óra körül, arra a csűr már leégett, a háztető és a székelykapu megégett, illetve elhunyt férje fémfeldolgozó műhelye is károsult. Szerencsésnek vélte, hogy a műhelyben található gépek nem gyulladtak meg, hiszen a bennük található olaj miatt lángra kaphatott volna az egész ház.

A teraszos kialakítású utca legfelső szintjén, a negyedik háztartásnál is érdeklődtünk, őket hogyan érintette a tűzeset. „Mi nem tudunk semmit. Füstölt s lángolt, s leégtünk, s ennyit tudunk. Itt vagyunk, megvagyunk, élünk, s ennyi” – mondta elcsukló hangon az egyik ott élő asszony. Nem szeretett volna „szerepelni”, csak annyit tett még hozzá, hogy a falu összetart, segítenek egymáson, ezért nem érzi szükségesnek a külső segítséget.

Egy másik asszony, az érintett testvére jött ki a házból és kezdett el mesélni. A tűz kezdetekor szerencsére mindenki otthon volt, a házigazda menekítette ki a járműveket és a két állatot az udvarról. Szerinte a falustársak hatékonyan és pontosan segítettek az oltásban és az utómunkálatokban, és a Homoródszentmárton irányából érkező tűzoltók is hamar a helyszínre értek, a Szentegyháza irányából érkező tűzoltók azonban a falu végén elakadtak, hiszen ott is tűz volt, azzal foglalkoztak. Vödrökkel hordták a tűzoltóautókba a vizet, hogy ne kelljen szivattyúzni. Pattogott az azbeszt, csak rosszabbított a helyzeten – emlékezett vissza.

Náluk a csűr, a garázs és a nyári konyha veszett oda. A szenes fákat és a megégett bálákat az önkéntesek hordták ki a házuktól nem messze található dombra, mert azzal nem is lehet mit kezdeni, s nehogy újból kigyúljon. – Nem lehetett megközelíteni a helyet. Az út tele volt tűzoltóautókkal, folyt a víz – magyarázta. Nem emlékszik ekkora tűzre Lövétén, pedig több esetről is tud az idős asszony. Emberhalál nincsen, mindenki helyrejön, ejsze” – tette hozzá pozitívan, testvérével többször is kávéval kínálva minket, annak ellenére, hogy milyen mértékű kár érte őket.

Úgy tudtuk a tűzoltóságtól, hogy áramütéssel szállítottak kórházba egy személyt. Amikor rákérdeztünk, az asszony csak annyit tudott, hogy egy fiatalt elvitt a mentő, mert hozzáérhetett a még nem levágott fővezetékhez, de már jól van. A mellettünk állók azt mondták, ők az egész oltási folyamat alatt ott voltak, de nem tudnak ilyen esetről.

A községközpont Szentegyháza felőli, Pósfalu nevű részén ugyancsak vasárnap, egy időben gyúlt ki egy ház a 732-es szám alatt. Az érintettek nem voltak otthon, mikor a helyszínre értünk, szomszédjuk viszont szívesen tájékoztatott a történtekről.

Kelemen Ilona azt mondta, a ház hátsó felétől indult a tűz, dél körül. A benne lakó hattagú családból senki nem volt otthon, telefonon értesítették őket. A tűz két órán keresztül égett, megsemmisítette a ház tetejét. Szerencsésnek tartja, hogy fémlemezzel volt befedve, hiszen így nem terjedt könnyen a tűz. A falak viszont beáztak az oltástól, így lakhatatlanná vált a hajlék, a család albérletet keresett, holmijukat ideiglenesen az udvarra és egy sátor alá pakolták. Vasárnap éjjelre a férfi családjánál húzták meg magukat, azóta a nő Facebook-oldalán azt írta, hogy találtak albérletet.

Mivel a károsultak közül többen is emlegették, hogy segítséget ígért az önkormányzat és a közbirtokosság, megkerestük Mihály Dénest, Lövéte polgármesterét, hogy tájékoztasson erről. Kedden telefonon azt mondta: a tűzeset óta minden nap ott van a helyszínen, a saját kezével segít a károsultakon. Egy tanácshatározatuk értelmében háztartásonként 15.000 lejjel tudják támogatni a bajba kerülteket. A közbirtokosság is besegít, rönkfát biztosít, amit a tanács kivágat, így pedig építőanyaghoz jutnak a károsultak. 15 köbméter fát adnak mindenre, külön adnak az egyik háztetőre. A lövétei polgármesteri hivatal Facebook-oldalára ottjártunk óta felkerült egy poszt, amely lehetőséget kínál a segítségnyújtásra. A bejegyzést itt találod.

Két áldozat adta meg a telefonszámát, hogy személyesen is elérhesse őket, aki segíteni tudna rajtuk. Kolozsi Zoltánt a 0742667036-os, Sata Margitot a 0748946910-es telefonszámon tudod elérni.

Kattints a hozzászólások megjelenítéséhez

Korábbi képriportok