November 28-án, vasárnap öt órakor kezdődött az Adventi gyertyagyújtás nevű esemény első felvonása.
Az első gyertyát városunk polgármestere gyújtotta meg, majd Ferkő Andor református lelkipásztor hirdetett igét.
Minden korosztályból szép számban megjelentek, hogy csodálják az idei adventi koszorút, amely talán az elmúlt évek legszebb koszorúja lett.
Sokakat megérintett a közös istentisztelet, voltak, akik sírtak, és voltak csak bámultak előre és hálát adtak, hogy ezt is megérték.
Ferkő Andor külön kiemelte, hogy a mostani időszak a legnehezebb, hiszen mindenki megszokta a rokonokkal vagy barátokkal való találkozást, de most pont nem lehet, és ezt fogadjuk el, hogy amikor majd újra lehet találkozni, akkor legyen akivel találkozni.
Az előadás után mindenki a koszorúhoz sietett, hogy készítsen róla egy képet. Voltak, akik elé állították a gyereküket vagy unokájukat.
A koszorú, ami elterelte az emberek figyelmét az időről, lassan sárga és fehéres színekben kezdett fényleni, így rájöttünk arra, hogy időközben felkapcsolták körülöttünk a díszvilágítást.
Így nem hagyhattam ki egy rövid sétát a karácsonyfáig, és vissza.
Útközben megcsodáltam a polgármesteri hivatal homlokzatán függő fényfüzéreket.
Majd utam Orbán Balázs szobra mögött vezetett el, ahonnan megcsodáltam a karácsonyfát is.
Lenéztem az oroszlánoktól a Kossuthba,
majd előbbre mentem a Küküllő szállóig.
Miközben csodáltam a díszeket, elfogott egy furcsa érzés: hogy valami hiányzik, aminek itt kellene lennie, de most nincs. Aztán rájöttem, hogy a havas fák meg a téli hangulat. Hiszen mindenki tudja, hogy nincsen szép tél hó nélkül. Aztán eszembe jutottak a tiszteletes szavai: „Legyen bennünk várakozás”. Ahogy megérkezett a december, lőn hó. Majd amilyen gyorsan jött, úgy el is ment.
