Fotó: TÓTH HUNOR
A végéhez ért az idei Udvarhely Napok, mára csak a Pro Urbe-díjak kiosztása maradt, amelyeket a dísztanácsülésen adtak át. Az utolsó előtti nap, vasárnap családias hangulatúra sikerült, napközben Kardos-Horváth János és Dömény Krisztiánnal kétszer is színpadra léptek a legkisebbek szórakoztatására. Lakatos Mónika és Rostás Mihály, később Frankie Látó adott koncertet a felnőtteknek. Este a Székelyföldi Filharmónia, a Swing á la Django és Koszika nagyszínpadi koncertjével várták az érdeklődőket.
A városnapok zárásával mi is a minisorozatunk utolsó epizódjához értünk. Az előző részek tartalmából: megtudtuk, miért fontos Simon Mária Tímeának a kisszínpad, bekukkantottunk Zörgő Noémi „profilválogató” mindennapjaiba. Toth Tímea elárulta mi tölti fel, Samu Szendének pedig megvalósult az álma. Kiderült, hogy Mihály Gyöngyivel a munkája szeretette meg a klasszikus zenét, és arra is fény derült, mivel dolgozott a legtöbbet Kozsik Hajnalka.
Ezúttal nem egy, hanem kettő, majd utunk felétől három személlyel jártuk végig az Udvarhely Napokat. Az eseményt szervező Polgármesteri Hivatal és a Művelődési Ház alkalmazottai a gyermek foglalkozásokat szervező sátrakat, a sportcsarnokot és a könyvtár sátrát kedvelték a legjobban. De nem ment gördülékenyen a helyszínek kiválasztása, kalandos utunk volt Nyulas Kingával, Istrate Leventével és Lőrinczi Dénessel.
Toplistás helyszínek
Megérkezésünkkor azzal fogadott Nyulas Kinga, hogy számára több helyszín is fontos, amelyeket listába is szedett. Az első ilyen pont az Udvarhelyi Fiatal Fórum (UFF) sátor volt, azért, mert korábban Kinga is az UFF csapatát erősítette, és a sok ott szerzett kapcsolatát tudja kamatoztatni jelenlegi munkájában is. „Jólesik látni azt, hogy mennyire lelkesek, vidámak pont, mint az én időmben. Különösen jó érzéssel tölt el, hogy ez azóta sem változott. A közös munka is gördülékenyen működik, nagyon sokat jelent, hogy önkéntesként segítenek nekünk”. Hozzátette, hogy az idén annyira jó „munkaerőnek” bizonyultak az önkéntesek, hogy jutott nekik, a szervezőknek szabad este.
A második Nyulas Kinga listáján az Egészségpont, ahol tavaly volt rá példa, hogy egy szűrés alkalmával magas vérnyomást, vagy vércukrot mértek, és az illető időben orvoshoz tudott fordulni.
A harmadik helyen a gyerekfoglalkozásokat szervező sátrak álltak, mint a Lilapont Egyesület, a KÖZ. vagy az Udvarhelyszéki Anyák. Az előbbibe látogattunk el. Ott Nyulas Kinga elmondta, hogy amikor az ő fia volt kicsi, nem volt ennyi lehetőség, pedig nagyon jó lett volna, hiszen a gyerek is fejlődik és anyuka is meg tud szusszani egy picit.
Ha nekifogunk megoldani egy problémát, előkerül még kettő
Nyulas Kinga tendőinek sora végeláthatatlan, szinte minden hozzá tartozik, ami logisztikai kérdés, felsorolni is hosszú. Az ő feladatai közé tartozik a hiányzó vagy elromlott berendezések pótlása a backstage-ben és a hozzá tartozó mosdóban. A legtöbb logisztikai hívás az ő telefonjára érkezik. Tartja a kapcsolatot a többi kollégájával, hogy kinek milyen feladatot kell megoldania. Ő foglalkozik a reklámanyagok szervezésével és a hozzájuk tartozó papírmunkával is. A hivatalos szervekkel, rendőrséggel, mentővel, tűzoltóval is ő tartja a kapcsolatot. És tavaly óta a strandos buli megszervezése is a listáját bővíti. De nem kell mindezzel és még vagy egy tucat dologgal egyedül szembenéznie. Istrate Levente nagy segítsége a megoldandó feladatok véghezvitelében. Elmondták, nagyon jól működnek együtt, így nincs is olyan dolog, amit nehézségnek élnének meg, talán csak az volt fárasztó, hogy amikor nekifogtak egy problémát megoldani, előkerült még kettő.
„Azért tudunk jól együttműködni, mert nekem nagyon régről vannak kapcsolataim, amiket be tudok hozni és jól kamatoztatni. Viszont nőként elég keveset tudok adott esetben pakolni, cipekedni, felrakni valamit valahova. Hozzám például hiába jelentkezik valaki, hogy leesett valahonnan valami, vagy elromlott az áram, ebben nekem mindig nagyon jó segítség Levente” – magyarázza Nyulas Kinga.
Tudunk nevetni magunkon
Istrate Leventének is több helyszín jut eszébe, először a kézműves vásár, mivel sokat dolgozott velük, aztán mégiscsak a sportcsarnokot választja, hiszen ott volt a tavaly a legnehezebb dolguk, de tanultak a hibákból, és az idén csak azért is jól sikerült a koncert.
„Kell tartani a kapcsolatot az előadókkal, a színpadépítőkkel, van, akit olyan dolgok is érdekelnek, mint hogy mekkora a belmagasság, vagy mennyit bír meg a tetőszerkezet. A rendőrökkel kell beszélni, hogy hol zárják le az utat, kit engedjenek be. Irányítani kell az embereket, hogy ki mit csináljon, csütörtökön például egyszerre érkezett meg a backstage konténer, a mobil wc-ék, vártak a villanyosok és az árusok. Prioritási sorrendet kellett állítanom annak alapján, hogy ki tud többet várni” – sorolta feladatait, amelyek sokszor egyeznek a Nyulas Kingáéival, hiszen a legtöbb dologgal együtt foglalkoztak.
Elmondta, az is az ő gondja volt, hogy mindenkinél legyen áram és mindenkinek akkora amperes, amekkorára szüksége van. Ő szervezte meg, hogy mindenkinek sátor legyen a feje felett, a vidámparkos játékok pedig akkora helyet kapjanak, amekkora kell.
„A legnehezebb része vasárnap este következik, mindent visszavinni a helyére. Még a sörös hűtőket is mi kellett, hogy elhozzuk az árusoknak. Nagyon sok minden került ki a művelődési házból is, ami odatartozik. Például a bőrkanapék a backstage-ben vannak, helyre kell, hogy kerüljön a kicsi asztal, a hosszabbító, a szemetes. A munka java része hétfőre fog maradni.”
A sok feladat ellenére Istrate Levente nem tűnt nagyon fáradtnak, elárulta, feltölti, amikor látja a tömeget, az embereket, akik jól érzik magukat, együtt énekelnek a zenekarral, „az megér minden fáradtságot és a humor átlendít mindenen, mi pedig még magunkon is tudunk nevetni”.
Egyre szebbek ezek az alkalmak
Ekkorra Lőrinczi Dénes is el tud szabadulni egy kicsit a munkájától és csatlakozik hozzánk sétánkban. A sorozat alatt ő bizonyul a legkeményebb diónak, nem tud mondani olyan helyszínt, ami kiemelkedően a kedvence lenne, „segítettem ahol kellett, közbe megálltam megnéztem, mi történik, belehallgattam a koncertekbe. A legtöbbet akkor láttam, amikor eljöttem a kisunokámmal, őt a csúszda és az édesség érdekelte, még csak 3 éves.”
Legfőbb feladatai közé tartozott a különböző berendezések szállítása, pakolása, a vásári asztalok, sátrak felszerelése. Voltaképpen mindenhol tett valamit, ahol csak tudott. Nehéz feladatnak nem ítélt meg semmit Lőrinczi Dénes, büszkén mondta, hogy mindent meg tudtak oldani.
Sétánk közben kiderült, 15-20 éve dolgozik már a városházán és azóta sok Udvarhely-nap szervezésének, kivitelezésének része volt már. Szerinte egyre szebbek ezek az alkalmak, egyre kiterjedtebbek és egyre több mindennel is kell, hogy foglalkozzon, de a felszerelések is praktikusabbak már, könnyebb felhúzni a sátrakat, összerakni az asztalokat, mint néhány évvel ezelőtt.
Ekkor megtört a jég, elárulta, a könyvtár standjánál szeretné, ha képek készülnének róla. Egyrészt azért, mert sokat segített a holmik odaszállításában, másrészt az óriási sakk és dáma táblákról eszébe jutott családja, elmondta, otthon gyakran játszanak.
Közben a háttérben Kardos-Horváth János zenél valami könnyedebb dallamú számot, fel is tűnt Lőrinczi Dénesnek, „az én koromnak megfelelő ez a zene, fülbemászó, de nagyon tetszett a Budapest bár is.” Elégedett az eredménnyel, szerinte jól sikerültek az idei Udvarhely Napok.
