Itthon is lehet rovatunkban az illatozó és színpompás bikafalvi mezőre látogattunk el, ahol Nemes Ágnes Orsolya messziről is jól látható levendulása található. Az egyik legsokoldalúbb növényről beszélünk, a levendulát előszeretettel használják gyógy-, fűszer- és dísznövényként. De nem csak a levendulát akarjuk dicsérni, legalább ennyire fontos a mögötte álló életút, útkeresés, az ősökhöz való kötődés, a Bikafalván töltött gyermekkor megismerése.
Családi örökség, útkeresés
A református templom szomszédságában, a Tóth család nyári kertjében idézzük fel a szeretett és tisztelt elődök életútját, akik hatással voltak Ágnes vállalkozására, életének alakulására.
– Hiába laktunk Udvarhelyen, gyermekkorom nagy részét Bikafalván töltöttem, édesapámmal jártuk a mezőt, közben megismertem a legtöbb dűlőnevet. Tősgyökeres bikafalvinak tartom magam, a családom is szép történelmi múlttal rendelkezik, édesapám sorjában az ötödik Tóth Károly a családban. Ismerem az idősebb generációt, őt ismernek engem. Tudják, hogy Tóth Piroska nagymamám tanító volt a faluban, lelkészi családból származott. Az elődeim által bejárt út rám is nagy hatással van, úgy érzem, őket is követem ezzel a vállalkozással: a két kézzel végzett munka öröme és az egyéni szabadság iránti vágy is benne van a levendulásban – kezdi beszélgetőtársam, akinek egészen más életútja volt a levendulás előtt.
Édesanya lenni, az időt rugalmasabban kezelni
Az egyetem elvégzése után az országban és külföldön is dolgozott jogászként Ágnes, aki családalapítás után eszmélt rá arra, nem szeretné ezt folytatni.
– Azért döntöttünk a levendula mellett, mert családcentrikus tevékenységet kerestünk, ahol a kicsinek és nagynak szerepe van, ezért szálltunk ki a korábbi pörgésből. Olyan célt kerestem magam számára, ami mellett édesanya tudok lenni, rugalmasabban tudom kezelni az időmet, de hasznosnak is érezhetem magam. A férjemmel közösen álmodtuk meg, kilenc éve kezdtünk el informálódni, kutakodni, hogy lehetne elkezdeni az egészet – több helyszínt megtekintettek, végül Maros megyéből szerezték be a palántákat.
Három határrészen próbálkoztak az elején, a száraz, agyagos talaj nem volt a barátja a levendulának Csereháton és Malomréten, Réz alja bizonyult megfelelő helyszínnek, ahol otthonra lelt az illatos növény Bikafalván. Nagyban támaszkodtak szülei és egy bikafalvi család segítségére. A legnagyobb kihívásnak a terület gyomtalanítását tartja, gépi eszközökkel, kézzel is dolgozni kellett keményen, főleg az elején, míg kisebbek voltak a bokrok. Szerencsére a levendula sem egy igényes növény, jól bírja a szárazságot.
Alapvetően pozitívan fogadta a falu az ültetvényt, a gondozásában is sok helyi részt vállal, ha idegenek érkeznek a levendulásba, a Tóth utca lakói értesítik a tulajdonosokat. Ez jó érzéssel tölti el Ágneséket, annak ellenére, hogy soha nem esett kár a munkájukban.
Ajándék a levendulát szerető közösségnek
A befogadásért, támogatásért hálából nyáresti sétákat szerveznek a levendulamezőn, a helyiek mellett Székelyföld minden szegletéből érkeznek vendégek a virágtól pompázó Réz aljára.
– Szerettem volna valamit visszaadni a közösségnek, ezért találtam ki ezt a programot. Helyet és időt adni az elcsendesedésre, kikapcsolódásra, csodálkozásra, ezek voltak a legfontosabb célkitűzéseim. Kilencedik születésnapunkat üljük, ennek alkalmából idézeteket helyeztünk ki táblácskákra, s aki ezeket összeszámolja, szörppel, keksszel jutalmazzuk. Van egy feldíszített virágkapunk, megbízott fotósok készítenek fényképeket a látogatókról, amit feltöltünk az oldalunkra. Itt semmit sem árusítunk, csupán megajándékozzuk az eseménnyel a minket támogató embereket. Azért szervezzük hétköznaponként a sétákat, hogy ne egy fesztivál-jellegű ünnepség legyen tömeggel, hanem élményt adjunk – vannak még tervek a folytatást illetően, Ágnes kacérkodik az élő zenével is a helyszínen.
