Az ételekhez való viszonyunk tükörképe az önmagunkkal való kapcsolatunknak – állítja Petronela Nechita pszichiáter.
Minél inkább tudatában vagyunk személyes szükségleteinknek – legyen szó pihenésről, természetben való sétáról, sportolásról vagy olvasásról –, és megtanuljuk őket kielégíteni, annál kevésbé fogjuk magunkat különböző élelmiszerekkel vigasztalni, jutalmazni.
„Az embereknek enniük kell a túléléshez. Az étel tehát az egyik alapvető szükségletünk. A testünk az éhségen keresztül jelzi nekünk, hogy élelemre van szükségünk az élethez. De nem mindig csak azért eszünk, hogy fiziológiai éhségünket kielégítsük. Néhányunk azért fordul az ételhez, hogy enyhítse az életében jelenlévő stresszt. Az érzelmi evést tehát úgy határozzuk meg, mint azt a tendenciát, hogy a nehéz érzelmekre, például félelemre, dühre vagy szomorúságra, illetve a feszült helyzetekre evéssel válaszolunk, még éhségérzet hiányában is” – fogalmaz Dr. Petronela Nechita, a iaşi-i Socola Intézet főorvosa.
Az érzelmi evés tehát nem az éhségünket fogja csillapítani:
a jobb közérzet és az érzelmi szükségletek kielégítésére használjuk. Hirtelen jelentkezik, az evési vágy intenzív, ilyenkor gyorsan, megfelelő rágás nélkül eszünk, öntudatlanul, robotpilóta módban, gyakran tévé, laptop előtt vagy olvasás közben. Nem tudunk leállni, mert egy érzelmi űrt kell betöltenünk. Gyakran a nap második felében, a napi tevékenységek befejezése után jelentkezik, de érkezhet az evési kényszer akár éjszaka is.
Rendszerint a magas kalóriatartalmú termékeket, különösen az édességeket, gyorsételeket, sós rágcsálnivalókat és zsíros ételeket kívánjuk. Ezek elfogyasztása lelki komfortérzetet nyújthat. De fontos, hogy csak átmenetileg. A túlevéssel eltereljük figyelmünket a valódi problémákról, ami végül a bűntudat, a tehetetlenség és a szégyen érzését válthatja ki. „Ez a szokás tehát az érzelmeket táplálja, nem a gyomrot” – mondja a pszichiáter.
Gyerekkorban gyökerezik
Nechita szerint az étellel való kapcsolatunk már gyermekkorban kialakul.
– Ha visszagondolsz a gyermekkori emlékeidre az étkezésről, emlékszel arra, hogy szüleid vagy nagyszüleid sütivel vagy fagyival jutalmaztak egy jó jegyért, vagy pizzával és édességgel, amikor szomorú voltál? – kérdezi.
Ezek az egészségtelen gyermekkori szokások felnőttkorban is megmaradhatnak, ami azt eredményezheti, hogy éjszaka felébredünk, és az édességes szekrényhez csábulunk azért, hogy elfogyasszunk egy egész doboz cukorkát vagy egy üveg lekvárt.
De a család vagy a barátok is bátoríthatnak arra, hogy többet együnk, így könnyebben engedhetünk a társadalmi nyomásnak. Az evés sokak számára a menekülés és a kikapcsolódás egyik módjává vált. Sokan, akik jelenleg evészavarral küzdenek, gyermekkorukban traumatikus élményeken mentek keresztül.
A doktornő hangsúlyozza, az ételek önnyugtató módszerként való használata nehezen megtörhető, szokásszerű viselkedéssé válik. Káros lehet mind a fizikai, mind az érzelmi egészségre. Különösen hozzájárul az elhízás kialakulásához. Az elhízásnak viszont mélyreható hatásai vannak, nemcsak fizikai, hanem érzelmi és szociális értelemben is.
Ha észrevesszük magunkon a jeleket,
fontos, hogy azonosítsuk az érzelmi kellemetlenségeink forrásait.
„Minden kellemetlen helyzetben van egy trigger, azaz egy kiváltó ok. Lehet, hogy az evéstől pillanatnyilag jól érzed magad, de az érzelmek, amelyek az evési szokást kiváltották, még mindig ott vannak. A kényszeres evés akkor következik be, amikor figyelmen kívül hagyjuk, tagadjuk vagy elfutunk az érzelmeink és érzéseink elől. Ezért azoknak, akik súlyproblémákkal küzdenek és fogyni szeretnének, foglalkozniuk kell a probléma érzelmi oldalával.” – tanácsolja Nechita.
Szerinte a sport, az alvás és más egészséges szokások segítenek átvészelni a nehéz időszakokat anélkül, hogy érzelmi evéshez folyamodnánk.
„A fizikai aktivitás is erős feszültségoldó hatású. Bár a sport és az egészséges táplálkozás elengedhetetlen, ahhoz, hogy elérjük ezt, meg kell néznünk, mi tartott eddig vissza minket. Ha naponta feljegyezzük egy naplóba az étkezési szokásainkat, az étkezések tartalmát és időpontját, az segíthet tudatosítani az érzelmi táplálkozást. Úgy gondolom, hogy a pluszkilók problémáját elsősorban ebből az integratív szemszögből kell vizsgálni, ami magában foglalja a pszichotáplálkozást és a pszichoterápiás foglalkozásokat is” – adott ötleteket az orvos.
