Három nappal ezelőtt még ajándékozás ellenes kampányt indítottam volna, most már ezt is fölöslegesnek látom.
Kaláka koncert. Lefoglalt főpadsor. Elégedetten mosolygó polgármester az első sorban. Unatkozó gyerekek az oszlopok mögött és a padsorok között a földön.
A főtéren hóráztak bocskorban, subában, és román zászlókkal, ikonokkal felszerelkezve vonultak végig a város központján.
Hogy miért nem találom a helyem soha és sehol? Hogy magyar vagyok-e vagy román, vagy székely vagy erdélyi? Hogy milyen nyelveken tudok, szeretek és fogok beszélni, amíg meg nem halok?
Én kérek bocsánatot, hogy folyton ilyen kellemetlen helyzetbe hozom ezeket az üzletláncokat. Szégyellem magam.
Hogy mit szerethetünk a románokban? A kreativitást, mi mást.
Matekből és verselemzésből csak arra emlékszünk, hogy szinte megbuktunk belőle. Az asztalra fagyott alma, a trafó mögötti szívás, és a hatalmas kilincs megmarad.
