Én kérek bocsánatot, hogy folyton ilyen kellemetlen helyzetbe hozom ezeket az üzletláncokat. Szégyellem magam.
Hogy mit szerethetünk a románokban? A kreativitást, mi mást.
Matekből és verselemzésből csak arra emlékszünk, hogy szinte megbuktunk belőle. Az asztalra fagyott alma, a trafó mögötti szívás, és a hatalmas kilincs megmarad.
A születésről, az életről és a halálról. De főleg a reményről, hogy van élet.
És miért állt oda? Mióta, és még meddig? És különben is, hova tűnt a régi uh.ro?
Reméljük, ezt a cikket is olyan sokat megosztják, mint a 444-est!
Mindenkiről lehet tudni valami általánosat: hogy tegyük fel ezt és ezt csinálta, ebből és ebből gazdagodott meg, ezzel és ezzel csalta a feleségét.
Az üzemanyag mostanában megint drágul. Jó ha ezeket tudod, mielőtt a kocsiból buszra ülnél!
