Van nekünk két képviselőnk, akik az erdélyi magyarság hangjai Brüsszelben – legalábbis annak kéne lenniük. Inspirálódva a Transtelex Dialóg legutóbbi, február 13-ai beszélgetéséből, amelyen főszerkesztőnk, Pál Edit Éva is képviselte az UH-t, illetve a közelgő választások hatása alatt is, mélázzunk el kicsit ezen.
Az, hogy az erdélyi magyarság, sőt, általában a kisebbségi lét képviselete, politikája egy különleges, gyakran kötött pályán történő folyamat, az nem újdonság az olvasónak. Ha szeretjük az RMDSZ-t, ha nem, nyilvánvaló, hogy bizonyos dinamikák, amelyek általában jelen vannak a többségi politikai életben, azok a kisebbségi életben szükségszerűen eltérő szabályok szerint működnek. A verseny, legalábbis szórványban és országos szinten, jóval kevésbé tud működni kisebbségi pártban, hiszen
a kisebbség szavazatainak szétoszlása csak vereséghez vezethet.
A kommunikáció, a kampány, a narratívák építése a mi kisebbségünkben nem egy, hanem két többségi társadalom árnyékában történik – és néha nagyobb az összhang a két többség érdekei között, de ellentétes a mi érdekeinkkel, mint például egy nemzetek Európája román viszonylatban… nos, nem biztos, hogy ez számunkra a kívánatos.
Ebben a közegben igyekszik Vincze Lóránt és Winkler Gyula újrázni – Romániának 33 hely jár, ebből kéne megfogni ezt a kettőt. Amint írtuk korábban, ha összevonják a helyi választásokat az európaival, az viszonylag az RMDSZ kárára mehet, hiszen kevésbé számít a kisebbség esetlegesen jobb mozgósítása, és jobban visszaköszön az országos lakossági arány – azzal viszont akár elveszhet egy hely.
Ráadásul új tényezőként még a szélsőjobbos AUR is igyekszik elszívni magyar szavazókat – az olvasók emlékezhetnek, hogy szeptemberben Udvarhelyen is magyar nyelvű kampányanyaggal szórták meg a postaládákat. Ha nem tudnánk, hogy az úzvölgyi román nacionalista hőbörgésekért az AUR a felelős, még azt hihetnénk a „magyar nemzetiségű román testvéreink” megszólításukból, hogy valami olyan progresszív párt kampányát olvassuk, amely végre túllépett az örökös nacionalista szólamokon. Míg az AUR inkább az oltásellenes körökben tud hódítani, addig a magyar városi réteget, ha gyengébb lendülettel is, de az USR tudja csábítani.
De paradox módon talán a legnagyobb hatással nem a határon belülről jön a legnagyobb húzóerő. Ó, nem.
Ha megnézzük a két jelölt kampányát, akkor elég tisztán körülrajzolódik a magyar kormánypártok narratívájának hatása.
Winkler láthatóan kissé óvatosabb, talán a Hunyad megyei hátteréből kifolyólag, Vincze pedig, talán jobb fideszes kapcsolatai miatt, sokkal közelebb áll az MCC-s üzenetekhez, de mindkettejükre láthatóan erős hatással van Budapest.
Még mielőtt azt mondaná bárki is, hogy „Fidesz”, lépjünk egyet hátrébb. A két jelölt kénytelen Budapest és Bukarest médiazajában, 35 év többé- vagy kevésbé sikeres RMDSZ-es politizálásának súlyával a nyakán megszólítani a szavazókat. Ha tetszik nekik személyesen, ha nem, de be vannak szorítva bizonyos realitások közé.
Az egyik ebből az, hogy az erdélyi magyar szavazók egy részét egyszerűen nem tudják elérni. Vagy mert azok nem követik a médiát és a közösség hálót, vagy mert annyira szórványban élnek, hogy általánosan nem tudja elérni őket az RMDSZ, vagy egészen egyszerűen apatikusak a politikával szemben. Aki nem a teljes politikával szemben apatikus, annak a rétegnek egy része az RMDSZ-szel szemben van annyira szkeptikus, hogy a szavazataikat nem tudják megfogni.
A legerősebb, legaktívabb réteg, amelynek erős magyar identitása és politikai érdeklődése van, annak egy jelentős része már jó ideje a magyarországi médiagépezetből táplálkozik. Ettől a ponttól
szinte mindegy, mit gondol személyesen Vincze és Winkler,
azt ma már nem tehetik meg, hogy, teszem azt, kritikus hangnemet üssenek meg a Fidesz narratíváival szemben. Épp ellenkezőleg, ahhoz, hogy a szavazók figyelmét meg tudják szerezni, legalább részben rímelő üzeneteket kényetelenek megfogalmazni.
Winkler inkább ezen a rímelő vonalon marad: míg a megélhetés kérdése univerzális és könnyen elérhető, azért még becsomagolja egy zöld-kritika kereteibe. Önmagában ez még nem is lenne alaptalan, de amikor mellé kerül, hogy a romániai gazdák megnyomorítása lenne a cél, az már nem annyira rím, mint inkább másolata a Fidesz brüsszeli kampányának.
Fotó: Winkler Gyula hivatalos Facebook-oldala
Nem titok, hogy a Fidesz-közeli MCC Brüsszelben is segítette a gazdák tüntetését – ami önmagában ugyancsak nem lenne gond, tüntetni szabad, de mivel ekkor a Fidesz még csatározott Brüsszellel, és próbálta a lefagyasztott pénzeket más ügyek (főleg Ukrajna EU-csatlakozása és -támogatása) blokkolásával kizsarolni, így a valódi kontextus is inkább az, hogy a fő cél nem a gazdák segítése, hanem a Brüsszelen levő nyomás fokozása volt. A migráció és a „változtassuk meg belülről Európát” üzenetek is olyanok, amelyeket leginkább Orbán Viktortól hallottunk mostanában. Megjegyzendő azonban, hogy Winkler stílusa azért így sem a fideszes politikusokéhoz hasonlít. Visszafogottabb, centristább, a romániai lakók érdekeihez közelebb álló. Például a mezőgazdasági tematikájú anyagai számunkra, a fideszes médiatérre érzékenyeknek hangozhatnak kimondottan fideszesnek, de az RMDSZ pártcsaládja, az EPP is hasonlóan gondolkozik: a gazdák anyagi helyzetének figyelembevételét szorgalmazzák.
Más példa: a fentebb idézett cikkben az illegális migráció rengeteget hallott szókapcsolatát a következő, visszafogott és tényszerű módon használja: „Ausztria például az unióba tartó illegális migránsokra hivatkozva akadályozza Románia és Bulgária schengeni csatlakozását” – ami kevésbé ideológiai és inkább a lakót érintő téma, illetve tényszerűen igaz. Hadd tegyük azért még hozzá, hogy a schengeni döntés előtt azért még a magyar kormány hirtelen elengedett – nem tíz, nem száz, hanem 1.634 embercsempészt. Az a magyar kormány, amely saját állítása szerint harcol az illegális migráció ellen.
S bár én itt elnéző vagyok Winklerrel szemben, a keményebb kritikát igénylők értékelni fogják, hogy a Transtelex Dialóg kolozsvári beszélgetésén kevésbé bántak kesztyűs kézzel az EP-jelölttel. A Pluralizmus Erdélyben csoport is keményebb nyílt levelet fogalmazott meg számára, amelyben az Ursula von der Leyen bizottsági elnök leváltására tett célzásai és zöldek és progresszívek ellenségként beállítását is számon kérik.
Vincze Loránt viszont más tál tészta.
Végigpörgetve a Facebook- vagy Instagram-oldalát, a legelső dolog, ami szembejön (vagy inkább szembecsap), az az intenzív emoji-használat. A „fiatalosch” stílus helyett inkább amolyan Megafonos kínlódás jut eszembe erről, de lehet, hogy ez csak a saját egészségtelen internetfogyasztásomat jellemzi.
De beleolvasva a posztokba, a winkleri, visszafogott, mondhatni centrista fogalmazás itt már sehol nincs, hadd emeljünk ki pár kulcsszót:
