Bár egy kis ideig még biztosan 2023-at mutat a naptár, az elmúlt hetek, hónapok történéseiből, kommunikációjából egyre nyilvánvalóbb, hogy beléptünk a 2024-es választási évbe, amelynek legnagyobb tétje egyértelműen a polgármesteri szék, és kimondott célja Gálfi Árpád leváltása.
Fotó: Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatala
A kampány kezdetének jele azonban nem az, hogy Gálfi Árpád személye gyakran célkeresztbe kerül, hisz ez az elmúlt évekre is jellemző volt, hanem az, hogy már nem csak reakció formájában érkezik a politikai ellenfelei részéről, hanem saját kezdeményezésből kezdték ellene hergelni a közhangulatot. Egyre többen, egyre hangosabban.
Ennek zászlóvivője a városi RMDSZ videósorozata,
amelynek a címe, egyben refrénje (Mi a szemünknek hiszünk, nem a polgármesternek) egyértelműen arra utal, hogy Gálfi a célpont. A rövid, drámai hangvételű videókkal totális háborút indítanak a polgármester ellen, elsősorban a be nem tartott kampányígéretekkel (tömbházszigetelések, játszóterek) és a régóta megoldatlan közállapotokkal (közvécé, sportcsarnok, futópálya), a kevés megvalósított beruházással szembesítik. Tegyük hozzá: nem éppen alaptalanul.
Éppen Gálfi 2020-as kampányfüzetéből emelik ki, hogy a Malom utcai híd volna a 2016-2020-as mandátum legnagyobb megvalósítása (mondjuk, a jégpályán és a szociális lakásokon kívül nekünk sem jut más eszünkbe), egyúttal azzal gyanúsítva a polgármestert, hogy a szombatfalvi idősfoglalkoztató átadását is szándékosán tolná át a választási évre. Azt ugyan elismerik, hogy sosem volt ilyen szép a Rákóczi, de azért megjegyzik, hogy szerintük drága és a szélessége miatt életveszélyes is lett. A többi, folyamatban lévő beruházásról inkább hallgatnak, nehogy még egy szóval is Gálfit dicsérjék.
