Kicsit több, mint két hete elkezdődött a műanyagmentes július, ami elsőre egyeseknek nagyon egyszerűnek, másoknak lehetetlennek tűnik, de mindenkinek van véleménye róla. Azoknak, akik csinálják, azokról, akik nem csinálják, és azoknak, akik nem csinálják, azokról, akik viszont csinálják.
Mindenesetre azt, hogy nincs értelme, sokan megfogalmazzák, mert a „műanyag előállítás legnagyobb százalékáért 3-4 nagy cég felelős”, és „amíg mindenki autóval közlekedik, addig minden fölösleges”. Nem egy morális magaslatból, de azt meg tudom fogalmazni, hogy én miért csinálom.
Ezek az egyszerű érvek tartják bennem a legnehezebb helyzetekben is lelket:
1. Hátha a gyerekeimnek, unokáimnak lesz még esélyük nem egy szemétdombon élni. Egy olyan szemétdombon, amiért a nagyszülők és szülők felelősek.
2. Hátha elég sokan csináljuk ahhoz, hogy egyáltalán bekerüljön a köztudatba, hogy van alternatíva, és ha elég sokan csináljuk, akkor megkerülhetetlen helyzet alakul ki annak a 3-4 nagy cégnek is. Hátha elég sokan csináljuk ahhoz, hogy számítson.
Arról, hogy ez milyen így két hét után, nyáron, fesztiválszezonban, olyankor, amikor az ember, ha teheti: utazik, kirándul, vásárol, és fogyaszt – azt tudom mondani, hogy nem olyan nehéz, és nem könnyű egyáltalán.
A képek a szerző felvételei.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem egy mániákus műanyaghasználóként kezdtem a dolgot, nem csomagoltam mindent három zacskóba, sőt: ha tehettem, teljesen elkerültem minden zacskót. És sokszor tehettem. Ugyanakkor egy ideje igyekszem minden szempontból kisebb ökológiai lábnyomot hagyni magam után. És ami még óriásit könnyít: nem egyedül csinálom.
Ami a legnehezebb
ebben a műanyagmentességben az a folyamatos, teljes jelenlét az életemben. Vagyis egyfolytában, minden percben emlékeztetni magam, hogy „Ebben van műanyag? Ezt megvehetem?”. Egy egyszerű kenyér, tojás, tejtermék vásárlásakor már ott van a műanyagakadály. Ez a legnehezebb. Ami megoldást találtam erre: az előre gondolkodás!
Bevásárlás előtt kigondolom, hogy mit szeretnék enni-inni. Azokból megnézem, hogy hol tudnám műanyagmentesen beszerezni – és rengetegszer tűnik úgy, hogy lehetetlen megoldani. De akkor kicsit jobban átgondolom, hogy milyen, nem feltétlenül kényelmes b-tervekkel tudok előállni, hogy szerezzek kenyeret, laskát, tejfölt stb. Ugyanakkor ez az előre gondolkodás valahogy emeli a vásárolt termékek minőségét is, és meglepően csökkenti a mennyiséget és az elköltött pénzt is. S bár elsőre nem úgy tűnik, összességében mindenképp kevesebb pénzt költöttem ebben a két hétben.
És akkor a b-tervek
közé tartoznak azok a helyek, ahol tudok kimérős dolgokat venni. Ide vászonzacskókkal, befőttes üvegekkel, tároló dobozokkal megyek. Leméretem az üveget, hogy ne nyomjon többet, mint a tehéntúró. Szintén a b-tervek közé tartozik, hogy lesznek termékek, amiket el fogok engedni: a legtöbb előrecsomagolt, hőkezelt, mélyfagyasztott, agyontartósított élelmiszer kiesik. És helyettesítik őket a házi dolgok.
Így alakult, hogy kenyér helyett barnalisztből sült pita került az ünnepi asztalra.
Ami már a komfortzónán nagyon kívül van, hogy olyan helyzetekben is figyelni kell erre, amikor az ember szabadságon van, lazít, pihen, és beülne a kocsiba, venne egy tálca húst, inna egy sört, vagy rendelne valami kaját, vagy kimenne a strandra, vagy csak beülne a tévé elé és nasizna. Hogy ilyenkor is teljes figyelem van, hogy az
a figyelem nem lazít ilyenkor sem.
Mert beülök a kocsiba, de nem hoztam magammal vizet az útra, nem fogok egy benzinkútnál venni, hanem megnézem, hogy van-e kulacs vagy már többszöri használatban lévő flakon a kocsiban, hol van a legközelebbi forrás, feltöltöm, jók vagyunk.
Nem veszek egy tálca húst, hanem elmegyek a tárolómmal hentesboltokba, és többszörös magyarázkodással valahogy megértetem velük, hogy én abba a tárolóba kérem a tarját. Ha innék egy sört, akkor az üvegvisszaváltós sör mellett kell döntenem, ha fröccsöt, akkor a visszaváltható szódavíz lesz a megoldás.
És minden üveget aztán oda dobok, ahova kell, és ha dobozos sört veszek, akkor elviszem a Merkúrba, és bedobom a csodadobozba. Kaját rendelni nem fogok, a tévé elé olyan nasival kell készüljek, ami a körülményeknek megfelel:
kimérős chipset, nachost, popcornt s ilyeneket még nem láttam.
Amióta elkezdődött a műanyagmentes július, két fesztiválon voltam. Rögtön az első sörnél fejen vágott a valóság, hogy erre nem készültem. De b-tervként kitaláltam, hogy akkor ezt az egy poharat fogom használni, és bár jóindulatból a csaposok dobták már el, ahogy a kezükbe adtam, előbb vagy utóbb: mind megértették. A Torockón szerzett sörös poharammal tehát végigsöröztem a Vibe fesztivált is. A fesztivál-étel vásárlás közel sem volt olyan lehetetlen és nehéz. „Nem kérek műanyag evőeszközt, köszönöm.” „Papírtányér van?” „Csak egy szalvéta jó lesz, köszönöm.”
Amióta elkezdődött a műanyagmentes július, rendeztem egy szülinapi- és lakásavató teadélutánt, ami – bár gyakorlott vagyok az ilyenekben – több szervezést igényelt, mint valaha. A legnehezebb az volt, hogy el kellett döntenem, hogy
én ezt rá akarom-e erőltetni más emberekre.
Vagyis be akarom-e az ők szokásaikat is törni az én döntéseim alá. És mivel egy idealista vagyok, találtam egy középmegoldást.
Beszereztem én az üveges söröket, a visszaváltható szódát, és megkértem őket is, hogy ezt tartsák tiszteletben. A buli után csak három műanyag flakont kell újrahasznosítanom. Az ételvásárlás, -előkészítés és -tálalás viszont komoly tervezést igényelt. Ezért az ételek olyanok lettek, amik a körülményeknek meg tudtak felelni.
Az előrecsomagolt szezámmagos rudacskákat helyettesítették a murok-, uborka-, paprikacsíkok. A tekert sonkákat, bécsi szeleteket, sajtcsíkokat és fasírtokat helyettesítették a sárgaborsófasírtok, a vinetta-tekercsek, a főzött (piaci)paradicsomszószok, a (kerti)zsályás túrókrémek, az aszaltparadicsomos mártogatósok stb. S bár a székely hidegtálhoz egyáltalán nem hasonlított, minden elfogyott.
Eddig tehát a következőket vontam le következtetésként:
1. Készülj fel tárolókból! Dobozok, befőttesüvegek, vászonszatyrok, kis vászonszatyrok, kulacsok, kávés kistermoszok, fém söröspoharak fesztiválokra, bicska.
2. Készülj fel lelkileg! Le kell mondanod egy-két dologról, de egy-két olyan dologról, ami amúgy se tett jót neked, és ami amúgy is drága volt. És egy-két dolognak van egészséges, minőségibb alternatívája, ha műanyag nélkül próbálod beszerezni.
3. Keress partnert, aki csinálja veled! Együtt mindent szebb és jobb, úgyhogy erőszakold rá a partneredre, a gyerekeidre, a szüleidre és a barátaidra (háháhá!).
4. Gyűjtsd a műanyagot, amit figyelmetlenségből, felkészületlenségből, muszájból nem tudtál elkerülni.
5. Ha úgy érzed, belebuktál, akármikor kezd újra! Nem kell szégyellni a műanyagmentességet, akármennyire kínos néha, és akármilyen körülményes, beszélj róla az elárusítóknak, a felszolgálóknak, ha még egy ember megpróbálja neked köszönhetően, akkor máris közelebb vagy kicsit az élhetőbb világhoz.
