Se cukorral, se tojással, se liszttel, mégis finomakat árulnak. Megnéztük a Sejtelmes-édességek boltját.
fotó: SZÁSZ Zsuzsi
A hely elég szűkös, de látszik, hogy igyekeztek belőle kihozni a legjobbat: a ajtón belépve egy asztal fogad minket, tele gondosan elrendezett, finomabbnál finomabbnak tűnő ételekkel és italokkal. Első ránézésre teljesen megszokott, mindennapi süteményeknek látszanak, közelebbről viszont egyértelművé válik, hogy szó sincs erről. Rögtön éhesebbnek érezzük magunkat, pillantásunk kizárólag az asztalra korlátozódik.
Figyelmünket azonban a bal oldali teremből előbújó gyerek apró léptei zavarják meg, utána érkeznek a szülei, köszöntenek minket. Kiderül, nem csak mi ennénk az asztalról, a kislány is szívesen kérne belőle – ma már sokadjára is, említi meg viccelődve az apuka.
Még párszor végigpásztázzuk az édességek tömegét, akaratlanul is hasonlítgatok, próbálom segítség nélkül kitalálni, hogy melyik mi lehet. Van, hogy nem járok sikerrel, de olykor el kell ismernem, hogy a hasonlóság lenyűgöző – főként a tortáknál.
2016-ban kezdték, most pedig egy új fejezethez érkezett a vállalkozásuk. Csiszér Orsolyával, és férjével, Alberttel, a Sejt-elmes édességek alapítóival beszélgettünk szerdán, az újonnan létrehozott műhely és értékesítési pont megnyitójának legelső napján.
Sok-sok kitartás és készenléti állapot kellett az elinduláshoz.
– magyarázza Orsolya – Ha egy héten csak egy tortamegrendelés jött, azt is meg kellett csinálni. Folyamatosan kitartani, amíg lett egy olyan ismertsége a dolognak, hogy már mennyiségekben tudtunk gondolkodni.
Bár korábban teljesen mással foglalkoztak, az egészséges ételek és életmód iránti elkötelezettség és küldetéstudat tartotta bennük a lelket. A feleségnek mindig is vágya volt, hogy valami egészségeset készíthessen, kezdetben azonban még a mit kérdése nem volt tiszta.
Ez a probléma egy szerencsés találkozó folytán oldódott meg – egyik ismerősük, Péter Zsuzsanna otthon próbálkozott hasonló ételekkel, innen jött az ötlet, és utána elkezdődött a közös kísérletezgetések sora.
Körülbelül 2 év volt, amíg könyvekből, internetről folyamatosan próbálgatták a recepteket, de nem voltak elégedettek a végeredménnyel. Ekkor szakemberekhez fordultak, innen vannak az alapreceptek. Ezután már könnyebb volt a saját és a vásárlók ízlése, kívánságai szerint változtatni a recepteket. Kezdetben rendelésre dolgoztak (ami egyébként még mindig lehetséges, hiszen egyedi kéréseket is teljesítenek). Közben vásárokra jártak, Marosvásárhelyre leginkább – itt volt egy havi vásár –, de az utóbbi időben egyre gyakrabban, és egyre több helyen megfordultak.
A székelyudvarhelyi Berde Mózes utcában található új helyben számos lehetőséget látnak, így bármikor könnyebben kapcsolatba léphetnek velük a vásárlók, és akár kisebb adagokat is megvásárolhatnak, kipróbálhatnak. Ide hétköznaponként 12 órától 6 óráig látogathatunk, tortaszeletet 11 lejért, egy kiló aprósüteményt pedig 100 lejért vihetünk haza.
Se sütés, se főzés, se tej, se cukor, se liszt, se tojás.
– világosított fel a Csiszér család – Minden, amit látunk nyersen van előállítva. Tulajdonképpen nem is sütemények, hiszen nincs szó sütésről, talán az édesség, a finomság megnevezés használata helyesebb lenne.
A tortakészítés itt leginkább a darabolást, a turmixolást, az áztatást foglalja magában, a végeredmény pedig a hideg hűtőben áll össze. Hőt csupán az apróságok előállítása közben, az aszalásnál használnak, de itt is kizárólag mértékkel – 45 fokig –, így az egészséges enzimek és vitaminok megmaradnak.
Kérdésemre azt is elárulták, hogy ezek a technikák nem feltétlenül nehezebbek, mint a hagyományos társaik. Teljesen különböznek, a közös pont csak a formában, a végeredményben és esetleg egy-két alapanyagban van.
Oké, hogy mindenmentes, de akkor mégis mi van benne?
– kíváncsiskodtam – Még egy tortát valahogy összerak a fejében az ember, de mi a helyzet a zserbóval, a bejglivel? A válasz az volt, hogy a fő alkotóelemek az olajos magvak és a gyümölcsök, de használnak gluténmentes zabot és hajdinát is az alapba őrölve. A bejgli, a zserbó aszalt almalapból készül, ezt egészíti majd ki a töltelék. Az Oreo, az isler lapjait szintén aszalják, ezek közé kerül a krém. A sajttortákban nincs semmi sajt, semmi mascarpone, ezt a kesudióból készült krém helyettesíti – ha ízre nem is hasonlít, de abba a kategóriába tartozik.
A fentiek már többé-kevésbé magyarázattal szolgálnak a névre, ami egyrészt a hozzávalók sejtelmességére utal. Másfelől a kötőjel használatát az indokolja, hogy ezek az édességek a készítőik szerint a sejtek szintjén táplálnak. Olyan anyagok vannak benne, amik jót tesznek nekünk, és mivel nyersen készülnek, minden megmarad eredeti formátumában. Ez a nyers vegetáriánus világ lényege. Ettől egészségesebb, és ezért mondjuk azt, hogy sejtszinten táplál. Tehát sejtelem – benne van az az elem, ami a sejteket táplálja – nyilatkozta Albert.
Közben nyugalmunkat újabb és újabb érdeklődők törték meg, akik szintén sok kérdéssel bombázták az alkotókat. Közösen figyeltünk a házaspárra, akik elmutogatták nekünk
mi micsoda az asztalon.
Alapvetően két nagy csoportról van szó: a tortákról és az aprósüteményekről. Az asztalon épp egy Eszterházy-torta hevert, de mint megtudtuk, több hagyományos tortának is létezik nyers változata. Ezek alakra és ízre is hajaznak az eredeti társaikra vagy majdnem ugyanolyanok. Mindenképp törekednek a hasonlóságra, ha már azonos a nevük – de leginkább formában és ízben, hiszen az alapanyagokban nem tudnak, és nem is akarnak. A vásárlók szemszögéből pedig egy jó kapcsolódási pontként szolgálnak, segítenek, hogy mire számíthatnak.
A férj összehasonlítása szerint az általuk gyártott Eszterházy például finomabb, mint az eredeti. De azt is kiemelte, hogy ez nem minden esetben van így. A benti látványhűtőben Mozart, Pöttyös Panna, mentás-csokis, levendulás-citromos, pisztáciás-málnás torták díszelegtek, de ez csak szerény részlete a közel 50 féle tortának, amit el tudnak készíteni. Az aprósütemények közül főként a Budapesten híres zsidó édességet, a flódnit, majd a tiramisut, az islert, a kókuszos kekszet és a golyócskákat emelték ki.
De finom-e?
A bemutatás közben végre eljött a pillanat, amit a legelejétől vártam/vártunk, nekieshettünk az új ízeknek.
Teljesen laikusként csöppentem a nyers édességek világába, de hagyományos társaiknak mindig is nagy szerelmese voltam. Félelemmel kevert izgalommal nyúltam az első darabka után. Itt sem tudtam leállni az összevetéssel, folyton az eredeti ízeket kerestem.
Voltak olyanok, amelyek kifejezetten hasonlítottak hagyományos társaikra, mint a Raffaelo golyócskák vagy a személyes kedvencem, a tiramisu. De akadtak olyanok is – szerintem –, melyek már szokatlanabb ízvilágot csempésztek a szánkba, például az Oreo.
Nem volt rossz, csak a tömény kakaós és krémes íz helyett, amire számítottam, valami teljesen mást kaptam. Később tudtam csak meg, hogy ez a termék az islerrel együtt a legnépszerűbb aprósütinek számít.
Közben még javában folyt az asztal tartalmának részletezése, a megnyitóra újdonságokkal is készült a házaspár: volt limonádé, kombucha (egyfajta erjesztett tea), kókusztej és chiamagos puding is. Az utóbbi kettővel jó eséllyel a jövőben is találkozhatunk majd.
A Csíkszeredában gyártott kókusztejet 0,5 és 1 literes kiszerelésekben vásárolhatjuk meg, a puding sorsa még bizonytalan, mivel nagyon friss termékek, nehéz őket elvitelre előállítani.
Nem csupán a megnyitó miatt készültek újdonságokkal, máskor is igyekeznek valami különlegessel meglepni vásárlóikat. Tartozik a mindenmenteshez, a nyerskonyhához a teljes értékű növényi táplálkozás, aminek sok-sok része van, és mindig szeretnénk bővíteni kínálatunkat egy-egy szelettel – tudtuk meg Orsolyától.
Vállalkozás vagy küldetés?
Az is szóba került, hogy Albert és Orsolya munkájukra mint küldetésre tekintenek. Azt szeretnék, ha az egészséges életmód, az egészséges ételek, termékek minél jobban népszerűsödnének. Ennek érdekében igyekeznek nevelni, tájékoztatni, tudatosítani az embereket, ezért előadásokat, workshopokat is tartanak.
Ezeken nemcsak az elméleti háttér, hanem a gyakorlat is főszerepet kap, a résztvevőkkel közösen készítenek el valamit, ami ehhez a területhez tartozik, mint a magtej, a lapok vagy a golyócskák. Izgatottan kértem a tulajdonost, hogy ezekről is meséljen egy kicsit, de nemleges választ kaptam, cserébe viszont megígérte, hogy szeptember környékén itthon is lesz workshop, ahol majd többet megtudhatnak az érdeklődők a technikákról.
