Tömöry Péter, Kolozsváron született költő, író, műfordító, rendező 2022-ben megjelentét regényét, a Violanászt mutatják be július 11-én, kedden 18 órától a művelődési ház koncerttermében.
Létezett, egyáltalán létezhetett-e egy vidéki városkában, a Kádár korszak lágy diktatúrája alatt, a regényben Biológiai forradalomnak nevezett tinédzser mozgalom? Kik a Jócsik, Házsül, B.I., Kaszab, Lágyhalmi, Czigé, Vasassy, dr. Turgony nevek bújtatta valós, országos, sőt „európai” hírű művészek, közszereplők, funkcionáriusok? Kulcsregény-e a Violanász, vagy Szerző képzeletének szüleménye?
Az esemény leírása szerint ezek a kérdések vélhetően parázs vita közepette merültek volna fel, ha a mű, a megírását követően 1991-ben megjelenik, a szerző az akkori budapesti Szépirodalmi Könyvkiadóval kötött szerződése szerint és „nem esik a privatizálás áldozatául”. Ugyanakkor a leírás szerint az elvitathatatlan, hogy a Violanász a kelet-európai szocialista létvalóság utolsó éveinek sajátosan eredeti, groteszk irodalmi lenyomataként ma is érdekfeszítő szellemi kalandozásra nyújthat lehetőséget olvasójának.
Szerzője,
Tömöry Péter 1943-ban született Kolozsváron, de gyermekkorát Székelyudvarhelyen töltötte, ahol szülei a Református Kollégium és Tanítóképző tanárai voltak. Azóta felsorolni is nehéz, mi minden esett meg vele.
Miután magasabb iskoláit elvégezte Kolozsváron és Marosvásárhelyen, néhány évig a sepsiszentgyörgyi Textilipari Iskola tanára volt. Megalapította a Sepsiszentgyörgyi Irodalmi Kört, amelyet aztán egy év működés után betiltottak. Egyik alapítója a Megyei Tükörnek, ahol az irodalom-művészet rovatot vezette. A bukaresti televízió Magyar Adásának volt szerkesztő-rendezője, mielőtt a színházi és könnyűzenei műsorok rendezőjeként válik közismertté mind Romániában, mind Magyarországon.
Utóbbi országba települése után több színház rendezője, alapítótagja a veszprémi Irodalmi Színpadnak, a Visszhang kulturális folyóiratnak, a Teatrio nemzetközi színházi fesztiválnak, a Gyopár magán-síiskolának. 1979-ben áttelepül Németországba, a Badische Landesbühne, majd az Euro Theater Central Bonn főrendezője. Több német, magyar, román, jugoszláviai színházban rendez. 2000- 2003 között a veszprémi Petőfi Színház művészeti vezetője. 2015-ben visszatelepül Magyarországra, felhagy színházi működésével és csak irodalommal foglalkozik – sorolja életútját a leírás, amely szerint Tömöry nemzedékének egyik legsokoldalúbb alkotó egyénisége. Könyvbemutatóján Száva Enikő kérdezi.
