A társadalom egy régi vágya, hogy legyen egy olyan orvos a közelben, akihez betegség, egészségügyi panasz esetén fordulhat, hacsak nem sürgősségi ellátást igényel. A családorvosok munkája épp ezt a szerepet tölti be: a családorvosunk az, aki felméri állapotunkat, kikérdez a panaszainkról, megvizsgál, ismeri a kórtörténetünket, legjobb tudása szerint arra törekszik, hogy meggyógyítson. Ha szükséges, gyógyszeres kezelést ír elő, beutalót állít ki a szakorvoshoz, javasolja a betegség otthoni kipihenését és igazolást állít ki erről.

Felsorolni is hosszú lenne, mi minden tartozik a feladatkörükbe, nagy felelősség az övék: köztudott, hogy ahol kevesebb a családorvos, ott a kórházi halálozás is magasabb, csökken a lakosság egészségügyi alapellátáshoz való hozzáférése, és még több teher nehezedik a többi orvosi szakterületre.

Családorvosok nélkül maradhatunk?

Országos szinten a családorvosok helyzete aggasztó, a következő öt évben körülbelül 3 ezer családorvos fogja elérni a nyugdíjkorhatárt, a Román Orvosi Kamara elnöke, Daniel Coriu becslése szerint 10 év múlva Románia egyike lesz azoknak az országoknak, ahol a legnagyobb hiány fog mutatkozni családorvosok tekintetében, mivel nincs elég szakember.

„Idén több mint 4.500 helyet hirdettek meg országos szinten rezidensképzésre az összes szakra, a vizsgára 5.900-an iratkoztak be. A novemberi vizsgán résztvevők körében volt egy felmérés, amit 1.832-en töltöttek ki. Ebből jól látszik, hogy melyek a „legmenőbb” szakágak: a legtöbben a radiológiát, a bőrgyógyászatot, a kardiológiát, a pszichiátriát választották, ötödik helyen az aneszteziológia és intenzív terápia volt, kevéssel maradt le tőle a szülészet és nőgyógyászat. A családorvos rezidensképzés az 58 szakágból a 24. helyen végzett.”

„Az idén Marosvásárhelyen 42 hely volt meghirdetve családorvos rezidensképzésre, amelyből 31-et töltöttek be. Tavaly országos szinten 173 helyet hirdettek meg, idén már összesen 321 hely volt, amiből 46 maradt betöltetlen.”

Hargita megyében sem fényes a helyzet: a Hargita megyei egészségbiztosítási pénztár adatai szerint 326 ezer lakosra 131 családorvos jut, akik közül 66-an már a nyugdíjkorhatár közelében vannak. Ez azt jelenti, hogy átlagosan 2.488 személyt látnak el jelenleg a családorvosok, és ez a szám a legrosszabb forgatókönyv szerint akár 5.000-re is emelkedhet.

A fő gond az, a családorvosi kamara elnöke szerint, hogy nincs utánpótlás: országos szinten a 35 év alatti szakemberek a családorvosoknak csupán a 2,2 százalékát teszik ki, a családorvosi praxis ugyanis kevésbé vonzó a pályakezdők számára. Bár évente több száz fiatal jelentkezik rezidensképzésre, ritka, hogy a háziorvos rezidensképzést válasszák és a szakmában is maradjanak.

Kivételek mégis akadnak,

akik reményt kelthetnek, hogy jobbra fordulhat a helyzet: azok a fiatalok, akik családorvosi rezidensképzésre jelentkeznek és a szakmában is maradnak. A fiatal székelyudvarhelyi lány, Faludi-Kusztos Szilvia idén januártól kezdte el a négyéves családorvosi rezidensképzést Marosvásárhelyen.

A képek a doktornő saját archívumából származnak.

Mindig is lehetőségként tekintett a családorvosi szakmára, arról is van elképzelése, hol lenne legszívesebben családorvos, és kérdéseinkre elárulta, hogy szerinte mi lehet az oka annak, hogy kevésbé vonzó a fiatalok számára a családorvosi hivatás.

A végzős orvosis diákok csak kevesen választják a családorvosi rezidensképzést. Hogy látod, miért?

Sajnos nem tudom azt megcáfolni, hogy ne lenne határozottan „menőbb” más szakterületen betölteni egy pozíciót, bizonyos ágakra túljelentkezés is van.

Azt hiszem, ennek egyik oka az egyetemi képzés, amely alatt messzemenően nagyobb hangsúly van fektetve a különböző szakmai gyakorlatokra, a családorvoslás teljességgel a perifériára szorul. Egyszóval nem sok esélyt kapunk a hat év alapképzés alatt arra, hogy betekintsünk egy családorvosi praxis működésébe, legfeljebb ötödév végén, amikor is kötelező a nyári gyakorlatot családorvos mellett letölteni, de lévén, hogy helyettesíthető ez az Erasmus + programmal is, kevesen döntenek mellette.

Egy másik nyomós oknak azt tartom, hogy sok munkával, kevés elismeréssel, megbecsüléssel és alacsony bérezéssel hozzák legtöbben kontextusba.

Én is úgy gondolom, hogy rengeteg feladatot kell ellátnia egy családorvosnak, és gyanítom, hogy nem egyszerű jól elvégezni az adminisztratív teendőket és közben kellő figyelmet fordítani a páciensekre is, de véleményem szerint nem emiatt kellene dönteni mellette vagy ellene.

Hargita megyében végleges munkahely a prehospitális sürgősségi ellátásban volt betölthető a csíkszeredai, a székelykeresztúri, a gyergyószentmiklósi mentőállomáson, a megyei közegészségügyi igazgatóságnál, de konkrétan családorvosi praxis nem volt közöttük.

Az sem szabadna mérvadó legyen, hogy éppen milyen társadalmi megbecsülésnek örvend. Nyilván fontos, hogy az embert elismerjék munkájában, de azt gondolom, bármit is végezzen és bármilyen jól, úgyis lesznek olyanok, akik csak a hibát fogják észrevenni.

Az alap bérezés a rezidens képzés alatt egyforma minden szakágban, jelenleg ez bruttó 5.700 lej, a veszélyességi pótlékok adják a szakágak közötti különbséget, tehát a rezidens képzés alatti bérezést sem kéne nyomós oknak tekinteni.

A nehézségek ellenére úgy döntöttél, hogy jelentkezel a családorvosi rezidensképzésre.

Igen. Persze, nem állítom, hogy zsigerből jött ez a döntés, de én mindig is lehetőségként tekintettem rá, sosem vetettem el az ötletet. Azt már első évben tudtam, hogy sebészeti ágban nem akarok elhelyezkedni, mert az állóképességem elég hamar cserben hagyna, és ahogy elkezdtük tanulni a klinikumot, úgy zártam ki szépen lassan a többi szakterületet is, míg végső soron megszületett ez a döntés.

Miből áll a családorvosi rezidensképzés?

A családorvosi rezidensképzés négy év, egy jól meghatározott képzési terv szerint zajlik, ami alatt szinte minden szakterületbe betekintést lehet nyerni, két teljes évet a családorvosi rendelőben szükséges letölteni, míg a másik két évben belgyógyászaton, gyermekgyógyászaton, sebészeten, sürgősségi ellátásban, nőgyógyászaton, ideggyógyászaton lehet tapasztalatokat szerezni.

Mindenhová egy kis betekintést nyerünk, mert hát mindenféle patológiával foglalkozunk családorvosként, kicsitől nagyig, mindenkivel. Fontosnak tartom a tapasztalatszerzést, a rezis képzéseink alatt is például konferenciákon, workshopokon, továbbképzéseken tudunk részt venni, ami a javunkra és a páciensek javára válhat.

Mikor lesz valakiből hivatalosan családorvos?

A szakvizsga után válik valaki hivatalosan családorvos szakorvossá, a szakvizsgához viszont elengedhetetlen, hogy minden gyakorlat teljesítve legyen a 4 évből, valamint szükséges egy komoly elméleti felkészülés a megadott bibliográfiákból.

Tavaly nyolcan szakvizsgáztak Vásárhelyen, ami nagyon kevés.

Van elképzelésed arról, hol szeretnél családorvosként dolgozni?

Legfőbb célom, hogy Székelyföldön maradjak, és majd itt kamatoztassam tudásom, korainak látom megmondani, hogy pontosan hol, nyilván vannak terveim és elképzeléseim, jelenleg azt gondolom, szívesebben tevékenykednék kisebb közösségben, községben, nem feltétlen a városban maradás a fő célom.

Abban sem vagyok teljesen biztos, hogy kimondottan családorvosi praxisban szeretnék elhelyezkedni, hiszen lehetőség van más helyeken is családorvosi szakképzéssel állást betölteni, akár családtervezési rendelőben, iskolaorvosként és még sorolhatnám.

A rendelőben lévő munkát sem tartom egyhangúnak, hiszen lehet ultrahang kompetenciát végezni, EKG-t beszerezni, palliatív gondozásban részt venni, nem beszélve a mozgalmas terepmunkáról, amikor a rendelőn kívül kell ellátni a betegeket.

Mindenképp törekszem az előttem álló 4 évben tájékozódni, és felmérni a lehetőségeket, hogy a végén majd a legjobb tudásom szerint tudjak dönteni.

Miért választottad a családorvoslást?

Egy emberközeli szakág, családias környezetű, kihívásokkal teli, színes hivatásnak tartom, nem csak bizonyos patológiákhoz és korhoz kötött, kisgyerektől egész időskorig vannak páciensek, ez kiűzi a monotonitást a mindennapi ellátásból.

Próbáltam kizárni a család orvoslással kapcsolatban sokszor említett negatív tényeket, az ellátási rendszerről, az adminisztratív munkáról, a kevés szabadsági lehetőségről, mert azt gondolom, minden szakterületen lehet találkozni hasonló problémákkal, nehézségekkel. Ha kizárjuk is ezeket, attól még léteznek.

Ezzel számoltam, és tudom, hogy lesznek nehézségek, de nem ezeket vettem alapul. Minden szakterületen vannak nehézségek, ez állt a legközelebb a szívemhez. Sokkal fontosabbnak tartom a nyitottságot és kíváncsiságot, valamint a segíteni akarást. Bízom abban, hogy sikerül a legjobbat kihozni magamból, és hasznára tudok majd lenni a hozzám forduló embereknek.

Elsőéves rezisként, hogy látod, min kellene változtatni?

Nem biztos, hogy elég, ha csak a rezidensképzésre szánt helyek számát növelik a hatóságok, mert ha olyanok is elfoglalják, akik nem szeretnének ezen a pályán maradni, akkor nem lesz pótolva a hiány. Sajnos, sokan átmeneti megoldásnak tekintik a családorvosi rezidensképzést, jó esetben kihúzzák a szakvizsgáig, de sokan egy év után újra próbálkoznak a rezidens vizsgán.

Abban reménykedem, hogy ezen a rendszeren, ha nem is mire én végzek, de legalább az elkövetkező évtizedben változtatnak. Nagyon-nagyon fontos, hogy jól működjön, mert alapellátás. Emberközelibbé kellene tenni, de amíg csupa rosszat lehet hallani róla, nehéz.

Javítani kellene akár az informatikai rendszeren is, mert a folyamatos leállások nagyon megnehezítik a munkát, a betegek adatainak a bevitelét, és a páciensek gyógyszertári receptjeinek kiváltását is lelassítják.

Számomra semmiképp sem egy átmeneti lehetőség volt a háziorvos rezidensképzés, én teljes odaadással döntöttem mellette, és választottam a családorvoslást.