Milyen nyomokat hagy egy család múltja a leszármazottakban? Hogyan férhetünk hozzá a felmenőink gyógyultnak tűnt sebeihez?
A szerző fotói
A családban fellelhető összes levelet, dokumentumot, emlékiratot felleltározta és digitalizálta, így fogott neki 2017-es regényének, az Altatónak a megírásához Gerlóczy Márton.
Fellapozva a családi hagyatékot nemcsak őseihez, de rokonainak ahhoz az ágához is közelebb került az író, akikkel korábban nem tartották a kapcsolatot – derült ki a hétvégén, Székelyudvarhelyen a Gondűző étteremben, az író Altató című regényének bemutatóján.
Gerlóczy Márton
1981-ben született Budapesten, azóta is ott él, jelenleg újságíróként és publicistaként dolgozik.
2003-ban jelent meg kultuszkönyvvé vált első regénye, az Igazolt hiányzás, azóta rendszeresen publikálja nagy kritikai visszhangot kiváltó műveit; hozzá fűzhető az első magyar plágiumregény is (Rabigában 2.).
Kötetei: Igazolt hiányzás (2003, 2012, második, javított kiadás), Váróterem (2005), A szabadok testvérisége (2008), A csemegepultos naplója (2009, 2014), Check-in (2012), Létra (2013), Elvonókúra (2016)
Az eseményen a szerzőt Katona Zoltán újságíró faggatta, korábbi regényeit ismertetve, szövegrészletek felolvasásával és a családfa pontosításával bevezetve a regény világába a teltházas közönséget.
Gerlóczy a családregényt Mikecs Anna, az ő négyévesen elhunyt nagynénje hangján szólaltatja meg, bevallása szerint azért, mert „ez a történet nőkről szól, nagyon fontos volt, hogy ők is meséljék el”.
Évekig tanulmányozta családja hagyatékában fellelhető leveleket, dokumentumokat, a rájuk maradt emlékiratot, majd ezekből állította össze regényét, melynek cselekménye a 19. század végétől a 70-es évekig öleli át a Jékely/Áprily család (Áprily a szerző dédnagyapja), leginkább annak női ágának, azaz Jékely Mártának és Schéfer Idának (Áprily felesége, Márta édesanyja) szívszorongató élettörténetét.
A fő mű még ezután következik
Gerlóczynak nincsenek emlékei, hogy nagymamája – akivel egyébként nagyon sok időt töltött – mesélt volna neki elsőszülött lányáról, Mikecs Annáról. Arra emlékszik, hogy a régi fényképeket nézegetve arról tudott, hogy nagymamájának volt már egy házassága. A szöveg nem fikció, viszont néhány még életben levő személy álnevet kapott a történetekben.
Alkotás közben támadt az az ötlete az írónak, hogy a kislány hangján keresztül ismertesse meg a világgal a családot. A borítón is a Mikecs Anna neve jelenik meg az írói név helyén, Gerlóczy ezzel is kifejezi, hogy neki ajándékozta ezt a könyvet.
Arra a kérdésre, hogy mennyire tartja élete fő művének az Altatót, azt válaszolta, hogy: „én ezt külön kezelem, vannak a könyveim, az én kis hülyeségeim, és van ez a könyv”. Fontos volt számára, hogy elkészüljön a nagymama emlékirata, valóban komolyan vette azt a feladatot, hogy tiszteletben tartsa ennek a családnak az emlékét. „Olyan szempontból a fő művem, hogy eddig ezzel kellett a legtöbbet dolgozni, de most mar elkezdtem a család másik ágát, szerintem az lesz majd a fő művem, mert annak én leszek a főszereplője”.
Mit szólna a nagymama?
Arról, hogy mit gondol, vajon a nagymama mit szólna a regényhez, azt válaszolta, „ha azt feltételezem, hogy szólhat bármit is hozzá, akkor úgy gondolom, hogy örülne neki”. Hozzáfűzte, édesanyjával sokszor beszéltek róla, hogy majd az unokáknak meg a dédunokáknak hasznos lesz.
A hallgatóságból nagy érdeklődést váltott ki, hogy mi lehet az oka annak, hogy ennyire különbözőek a könyvei, melyikből lehet leginkább megismerni az írót. Gerlóczy elmondta, hogy mivel fiatalon kezdett el írni, nagyon sokat változott az évek alatt és mindig olyasmiről ír, ami éppen érdekli, így minden könyve arról az életszakaszáról mond el valamit, amiben éppen benne van.
A hagyatékról
Gerlóczyt Érsek Nándor, a könyvet megjelentető Scolar kiadó vezetője és a borítót fotózó japán Kaz Kameshima fényképész is elkísérte, az író bevallása szerint puszta véletlenből. Egyébként a borító készítőjével való találkozás is véletlenek sorozata, melynek történetéről egy külön kis könyv is készült, mintegy az Altató mellé. Ebben található az Altató szereplőit bemutató családi fénykép is.
Érdekesség, hogy a könyvek igencsak szépnek elismert borítóján látható csésze a szerző ükanyjának staférungjából való.
