A háború egyik nagy meglepetése, hogy a németek és az amerikaiak lassítják a fegyverszállítmányokat.
Moszkva megint kapott a hét elején dróntámadást, lekerül végre a szovjet címer a hatalmas kijivi szoborról, és a Fekete-tenger, ami már szinte „orosz tó” lett, hirtelen nagyon veszélyessé vált az orosz flottának. Egy kicsit a lengyelek és az ukránok is csörtetik a kardot egymásnak, de legalább nukleáris baleset egyelőre nem fenyeget.
Harcok
Augusztus elsején másodszor lőnek be három nap alatt az ukránok a moszkvai toronyházba, ahol minisztériumok működnek. Két drónt lelőnek az oroszok, de egy becsapódik. Adódik az ősi kérdés: mit csinál az orosz légvédelem? Még ha Oroszországon belülről is indítják a drónokat, akkor is hogyan lehet, hogy eljutnak Moszkváig, ráadásul stratégiai célpontokat találnak el?
A brit védelmi minisztérium augusztus harmadikai jelentése szerint Ukrajna déli részén a növényzet akadályozza mindkét fél haladását. Ugyan az a régió alapvetőn szántóföld, és ennek megfelően szoktunk rá gondolni, de másfél év harc azt is eredményezi, hogy a környéken nem szántottak, és az idei esőzésektől még gyorsabb lett a bokrosodás. A hadászatban, bár nem szexi téma, gyakran nagyon fontos szerep jut az aljövényzetnek. A második világháborúban is nagy szerepe volt, például az ősi francia sövények az utakra kényszerítették a tankokat és jelentősen lassították a normandiai partraszállás haladását.
Augusztus másodikán az oroszok mélyen belőnek a Dunán fekvő Izmail kikötővárosba – gyakorlatilag a román határon van, ma is van 4-5%-nyi román anyanyelvű lakosa. Épp csak annyi óvatosság mutatkozik orosz részről, hogy drónnal lőnek, nem a nagyobb és pontatlanabb rakétákkal. A Kígyó-sziget is túlzottan közel volt már a román, ezáltal a NATO-határhoz, de ez már csak pár száz méter a határvonaltól, és a román hajózásban is fontos a Chilia-ág. Újabb Afrikának, Kínának és Izraelnek szánt gabona pusztul el, nő a gabona világpiaci ára. Harmadikán is támadások érik a dél-kelet ukrajnai kikötőket.
Augusztus negyedikén fordul a kocka: az Olenyegorszkij Gornyak partraszállító hajót, az orosz flotta egyik jelentős hadihajóját egy ukrán vízi drón találja el, ez gyakorlatilag távolról irányított robbanószeres csónak. „Vótmá” – legyinthetne a kedves olvasó, csakhogy van egy kis nüansz. A támadás nem a Krímen történt, hanem az orosz Novorosszijszk kikötőjében – ha emlékszünk még, ide vonták vissza Ukrajna közeléből a hajókat az oroszok, hogy azok biztonságban legyenek. Egy jól védett katonai kikötőről van szó, az orosz fekete-tengeri flotta legnagyobb kikötője. A hajó pedig egy 113 méteres, 3600 tonnás konstrukció, ami most elég fura szögben áll, így lehet, hogy hamarosan tengeralattjáróvá léptetik elő őt is, mint a Moszkva hajót.
Hogy folytatódjon a megalázás, ötödikén meg egy SIG nevű, katonai műveleteket támogató tankert semlegesítettek, ráadásul, eddig szokatlan módon, az SZBU (ukrán titkosszolgálat) magára vállalta. Minden bizonnyal nagyon fog hiányozni ez az üzemanyag a fronton harcoló oroszoknak, a tanker tele volt. A támadás a Kercsi-hídnál történt, a forgalmat is felfüggesztették rajta egy ideig, de még nem világos a cikk írásakor, hogy a híd maga szenvedett-e sérülést.
És végül a cseresznyét is feltették az ukránok a habra: augusztus ötödikén figyelmeztetést adtak ki, hogy az orosz kikötőkbe ki-be tartó hajók számoljanak azzal, hogy augusztus 23-tól minden fekete-tengeri orosz kikötőt háborús veszélyek fenyegetnek. Hatalmas fordulat ez az orosz blokádban, a háborúban, és hamarosan a gabonaegyezményben is.
Vegyük sorra: az orosz blokád betartatásához az orosz hajóknak lőtávon belül kellene lenniük, de ezáltal veszélynek teszik ki magukat – az ukrán drónok akár 800 km-t is tudnak úszni. A háborúban meg azért, mert ezzel többé nincs a vízen biztonságos táv az oroszoknak – hacsak nem vonulnak vissza a Volga-Don csatornán a Kaszpi-tengerre, de akkor meg nem lenne flotta a Fekete-tengeren. És fontos a gabonaegyezmény szempontjából – úgy léptek ki belőle az oroszok, hogy azt hitték, ők vannak előnyben, és zsarolni fogják az ukránokat is és a világot is. Erre kiderül, hogy még azt a kereskedelmet is elveszíthetik, ami eddig biztonságban volt. Lehet, hogy nagyon gyorsan kényszerülnek vissza a tárgyalóasztalhoz, nekik is fontos, hogy tudják eladni a termést és a termékeket, hiszen a háborúhoz nekik is pénzre van szükségük.
Negyedikén a Krímet is lőtték az ukránok, mind vízi, mind légi drónokkal. Az oroszok saját jelentése szerint 13-at lelőttek, egy viszont biztosan eltalálta a célpontját, a feodosziai olajfinomítót, de tűz hiányában valószínűleg a művelet célját nem érték el.
Ugyancsak negyedikén jelentette be Hanna Maliar, ukrán védelmi miniszterhelyettes, hogy az orosz védelem első vonalát több helyen áttörték. Általában késleltetéssel jelentenek be bármit, érthető okokból, de most mintha nem lenne nagy eltérés a geolokációs adatok és a hivatalos bejelentések között.
Közben több nyugati szakértő és cikk is taglalja, hogy az ukránok stratégiája az adott helyzetben végülis érthető és helyes. A Nyugat azért tudna elméletileg másképp harcolni, mert meg lenne hozzá a légiereje és modernebb tüzérsége, de már az aknamezők ellen ugyanúgy nem tudna annyira gyorsan haladni. Lawrence Freedman, aki a hadi tudományok professzora a King’s College London egyetemen, publikált egy kimerítő elemzést a témában. Többek között felhívja a figyelmet arra, hogy az utóbbi időben nagy hangsúly esik a katonai műveletekre, de arra kevésbé, hogy a háborúnak integráns része az attríció is, az nem pusztán hiba vagy rossz tervezés eredménye. Így az ukránok műveletei az oroszok ledarálására szükségesek, és a körülményekhez képest jó hatást érnek el. Habár, tegyük hozzá, nagy szükségük lenne a jobb és több fegyverre, Pistorius alább részletezett kifogásával szemben.
Támogatások
Boris Pistorius német védelmi miniszter szerint Németország nem ad Taurus rakétákat az ukránoknak, mert szerinte nincs sürgős szükség rájuk. Amellett, hogy épp háború van, ennél sürgősebb nem volt és nem lesz, mi ez az érvelés? Akkor mikor lenne sürgős? Amikor már nem marad képzett katona, aki ki tudná lőni? Majd az amerikaiakra mutatott, hogy ők sem adnak rakétát. Hasonlít ez a Leopardos vitához, akkor is ez a két ország húzta az időt furábbnál furább érvekkel. A háború egyik nagy meglepetése, hogy a németek és az amerikaiak próbálják folyton lassítani a fegyverszállítmányokat, míg közben olyan országok, mint az olaszok, akik addig amolyan oroszbarátoknak számítottak, jó ütemben szállítanak. Fura világot élünk.
Oroszország
Negyedikén Alekszej Navalnij orosz ellenzéki politikust, aki eddig is gulág-szerű munkatáborba volt zárva, az orosz bíróság további 19 évre ítélte. Eddig sem volt esélye indulni, csoda, hogy életben van még, de az orosz hatalom fontosnak gondolhatta megerősíteni, hogy a szavazók ősszel ne számítsanak ellenzéki fordulatra.
Harmadikán Igor Girkin (Putyin-kritikus orosz háborús bűnös) nyomozati anyagát titkosították. Talán elejét akarják venni annak, hogy a vele szimpatizáló katonák és titkosszolgálatisok tudják követni a perét. Mivel Girkin még mindig népszerűségnek örvend, a hatóságoknak érdeke minél halkabban intézni az ügyét.
Diplomácia
Augusztus másodikán végre lekerül a szovjet címer a kijivi Szülőföld emlékműről, Európa máig legmagasabb szobráról (alappal együtt 112 m), helyére az ukrán címer, a háromágú szigony kerül. Több országban tiltások érvényesek kommunista önkényuralmi jelekre (eltérő szigorral), leginkább posztszovjet és posztkommunista országokban, mint Ukrajna, Georgia (régebben Grúzia), Litvánia, Lettország, Németország. A háború felgyorsította több országban is az ilyen emlékművektől való megszabadulást – ezek névleg a szabadságnak és az elesett katonáknak állítanak emléket, de biztosan nem kell magyarázni itt, Kelet-Európában, hogy az igazi céljuk az volt, hogy emlékeztessenek, ki az úr a háznál. Ezért is tombolt korábban Oroszország mindig, ha csak át akartak helyezni ilyen emlékműveket a baltiak (például az észtek 2008-ban, amikor történelmi léptékű kibertámadást is kaptak emiatt). Nem tetszik az oroszoknak, ha a lenézett gyarmatok esetleg önállóan szeretnének élni és dönteni.
Mintha nem lenne elég, hogy egy flotta nélküli ország elől kell az orosz flottának menekülnie, a kínaiak, az oroszok állítólagos korlátok nélküli barátai, részt vesznek az augusztus 5-6-i szaúdi tárgyalásban, amelynek témája a konfliktus békés megoldása, és ahova az oroszokat nem hívták meg. A júniusi, koppenhágai találkozón nem vettek részt a kínaiak, ez most kellemetlen jelzés Moszkvának. Ugyan nem valószínű, hogy bármi megoldás születne, vagy hogy Kína ebben a fázisban belemenne abba, hogy szóljon Putyinnak, hogy visszább kéne venni végre, de maga az, hogy a szuperhatalom Oroszország feje fölött, az ő beleszólása nélkül tárgyalnak az ő háborújáról – hát, arra nem szó az, hogy megalázó. Ilyen manővereket a Szovjetunió engedhetett meg magának kisebb országokkal szemben, de ilyenek egyszerűen nem történnek nagy országokkal, és főleg nem a világ állítólagos második katonai hatalmával. Mindeközben a jóval kisebb Ukrajna feje fölött nem tárgyalnak a jóval nagyobb amerikaiak (a július elején kitudódott esetben egyetlen amerikai küldött sem birtokol döntéshozói pozíciót). Ráadásul, ha véletlenül Kína mégis ráunna hirtelen az oroszok kis játékára, akkor jelentős nyomást tudna gyakorolni Moszkvára. Szögezzük le, ez még mindig nem jelenti azt, hogy tudna parancsolni Moszkvának. Ennél jóval nagyobb hatalmi aszimmetriában sem működik a gyengébb fél teljes kontrollja, nemhogy egy akkora országgal szemben, mint Oroszország. Ugyanakkor hatalmas kihívást jelentene az oroszoknak, ha valaha arra kerülne a sor (de nem fog), hogy egyszerre küzdjenek meg a nyugati szankciókkal és a kínai nyomással. Az esélyek ellenére Oroszországnak főhet a feje, a szaúdi szervezés azt jelenti, hogy nem úgy néz ki, hogy a Nyugat akar az oroszoknak parancsolni, ez pedig Kína számára is emészthetőbb. Ha Kína mégis elengedi Moszkva kezét, akkor az egy ilyen fél segítségével fog megtörténni, mint a szaúdiak.
Augusztus harmadikán az EU figyelmeztette a fejlődő országokat, hogy ügyeljenek az olcsó orosz gabonával, mert az oroszok igazi célja a függőség kialakítása, zsarolás céljából. Ha belegondolunk, ez pontosan az a figyelmeztetés, amit sikertelenül szajkóztak a keleti államok a nyugat-európaiaknak, csak az a verzió gázzal volt: az úgymond olcsó orosz gáz becsapás, az igazi ár nem pénzben mérhető, hanem befolyásban. Nagy pozitívum, hogy most már értik ezt Nyugaton is. Az oroszokkal üzletelni mindig kockázatos, nem a pénz a fő céljuk, hanem a hatalom.
Gazdaság
A kieső orosz fegyveripar egyik győztese Franciaország lehet. Azok az országok, amelyeknek kevesebb pénzük van, és/vagy kritikusabbak az Egyesült Államokkal, de nem szeretnének a kínaiaktól függni, jó partnert találnak a franciákban, akiknek mai napig kiváló fegyveriparuk van. India az egyik olyan ország, amely nagyban függ az orosz fegyverektől, nem tudja kiváltani hazai gyártással, és nem kíván riválisától, a kínaiaktól vásárolni (a kínaiak sem adnának el nekik). Ugyanez igaz a francia nukleáris iparra is.
A napokban kisebb ukrán-lengyel diplomáciai viszály volt. A konfliktus forrása az volt, hogy Marcin Przydaczot, Andrzej Duda lengyel elnök nemzetközi politikai hivatalának vezetőjét kérdezték, az ukrán gabona behozatalának tilalmát meghosszabítják-e szeptember 15. után. A magyarokhoz hasonlóan a lengyelek is csak átengedik a gabonát, de nem vehetik, hogy védjék a hazai mezőgazdászok profitját (és így lényegében magasan tartsák a gabona árát a fogyasztók felé is), habár náluk az sem mellékes, hogy év végén választások lesznek, a kormányzó PiS igyekszik elcsábítani a mezőgazdászokat.
Válaszadás közben azt is találta mondani, hogy az ukránok lehetnének hálásabbak a segítségért, amiért az ukránok behívták a nagykövetet. Erre Varsóban is kritikával válaszoltak, például Radosław Fogiel, a Szejm külügyi bizottságának vezetője szerint: „Segíteni fogunk Ukrajnának, mert ez az érdekünk, de ugyanakkor nem engedhetjük meg, hogy olyan helyzet alakuljon ki, amelyben Lengyelországnak indokolatlan terhet kell viselnie.” De érdemes nem elfelejteni, hogy ezt is a mezőgazdászok csábításának fényében kell inkább nézni, a két országot jelenleg a kőkemény, nyers érdekek is összefűzik – és nem csak, rengeteg személyes és gazdasági kapcsolat is. Tehát a jelenet inkább csak múló epizód, mint bármi más.
Nukleáris veszély
Augusztus negyedikén közleménybe adta a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség, hogy végre hozzáférést kaptak a zaporizszsjai atomerőműhöz, és nem találtak robbanószert. Eddig nem fértek hozzá a 3-as és 4-es reaktor tetőzetéhez és a turbinákhoz. Ez jó hír, ugyanis igazi veszélyt az atomerőműnél csak a komplexumban elhelyezett robbanószer jelentene, rálőtt tüzérségi lövedék vagy rakéta nem tudna jelentős kárt végezni a masszív komplexumban. A beton az beton.
Az uh.ro a te véleményedre kíváncsi!
Segíts nekünk megtervezni a jövőt! Csak pár kérdésre kell válaszolnod, mindössze 5 percbe telik, de nekünk sokat segítesz vele!
