Mintha tegnap lett volna, pedig már öt éve, hogy ugyanitt álltunk Pusival, Ágnessel és Ellával meg egy maréknyi udvarhelyivel – mélázok, ahogy kopog a cipőm a szeretett, mégis átkozott Patkónk kockakövén. Idén 80 éve már, hogy Udvarhelyről és a környékbeli falvakból 305 magyar zsidót ezen a helyen összegyűjtöttek, hogy a református kollégium tornatermébe zsúfolják, két nappal később pedig elszállították a marosvásárhelyi gettóba, onnan pedig a lengyelországi haláltáborba. Megfosztva őket vagyonuktól, méltóságuktól, végül az életüktől is. Minket pedig az általuk képviselt örökségtől. Amit már semmi nem pótolhat, de
egy kicsit visszakaphatjuk, ha megemlékezünk róla.
Erről tett idén is Fecső Zoltán udvarhelyi dokumentumfilmes, aki úgy gondolta, legalább ötévente méltó volna a város részéről, hogy megemlékezzen az őt ért emberi veszteségről. Akárcsak 2019-ben, a helyi önkormányzatban partnerre lelt, és az akkori rendezvényhez hasonlót, mégis nagyobbat álmodtak meg a városházával és alintézményeivel, a Haáz Rezső Múzeummal és a Művelődési Házzal együttműködésben, így a 80. évforduló már kétnaposra sikeredett.
Május 2-án, csütörtökön a tavaly bemutatott dokumentumfilm mellé elhozták Makóról az Udvarhelyről elszármazott zsidó fotós, Homonnai Nándor képeit – közöttük József Attila híres portréját is – a múzeumba, míg május 3-án, pénteken Berze Imre újabb térinstallációját tekinthettük meg a Refi tornatermében, majd az öt éve is nálunk zenélő Hakeshet Klezmer Band koncertjével ért véget a megemlékezés.
Bevallom, picit szorongva léptem a tornaterem felé vezető rácsos kapun át ezen a péntek délután. Hiába sütött melegen a nap, és nyugtatott a józan eszem, hogy nem a vészkorszakban vagyunk, valahogy mégis beleborzongtam a vas elképzelt kattanásába, amint az bezárulhatott az ártatlanul meghurcoltak mögött. Majd egy kis bátorság ahhoz is kellett, hogy átlépjem a terem küszöbét, mely egyben a borzalmak kezdetét jelentette számukra.
Féltem azért is, mert nem tudtam, hogy mi vár odabent rám. Sok holokausztos filmben, könyvben, kiállításban volt részem, de az ingerküszöböm ezzel kapcsolatban sosem csökkent.
A hatás most sem maradt el.
A teret teljesen kitölti az az installáció, amelyet Berze alkotott a Fecső által összegyűjtött dokumentumanyagból.
