Fotók: GÁL ELŐD
Ács Dániel vagyok az úhától – mondja az utcán megállított udvarhelyieknek a 444 újságírója. Szokatlan, de elég jól hangzik, gondolom. Viszont mielőtt azt gondolnátok, hogy alkalmaztuk Danit, jövünk nektek egy magyarázattal.
Ács Dani, a 444.hu újságírója – akit ide kattintva picit jobban is megismerhettek – azért érkezett kollégáival, Erdélyi Péterrel és Szily Lászlóval Udvarhelyre, hogy felköszöntsék a 14. életévét töltő uh.ro-t. Persze, az önfeledt ünneplés előtt rászabadítottuk őket a városra. Egyrészt, hogy legyen valami hasznunk belőlük, másrészt, hogy még több hasznunk legyen belőlük, hiszen az érkezésük nem titkolt célja volt, hogy tanuljunk tőlük a közös munka során.
Két brancsba verődve indulunk neki – az uh.ro és a 444 újságírói közösen – anyagokat készíteni, és ahogy csütörtökön este dűlőre jutottunk, a mi ötösfogatunk – Timi, Eszter, Ufó, Dani és jómagam – a városi mobilitási projektjét járja körbe, megnézzük, mi áll a városban uralkodó nagy káosz hátterében, megnézzük, elfér-e három autó az állítólag leszűkített úttesten és megkérdezzük az embereket, hajlandóak lesznek-e kiszállni az autóból és átpattanni a biciklire.
Ufó már leszervezett minden interjúalanyt – újságolja Dani, amikor belépek a szerkesztőség ajtaján péntek reggel, így neki is indulhatunk az anyaggyűjtésnek az utóbbi időben teljesen felforgatott Rákóczi útra.
A technikával akadnak gondok, de több kéz több eséllyel csavarja rá a fényképezőgépet a stabilizátorra. Míg Ufó drónt reptet, Timi és Dani az utca embereit vadássza, de elég nehéz a város ezen a szakaszán járókelőket találni, és bicikliút ide, vagy oda, kerékpárosokat is, viszont akit sikerül nyakon csípni, az készségesen mesél a csapatnak.
Itt nagyon jó a megszólalási arány – mondja Dani, kettőből kettő, ők nincsenek ehhez szokva, ahogy ahhoz sem, hogy a mobilitási projekt első embere egy telefonhívásra autóba pattan és érkezik nyilatkozni a helyszínre. Ahol ráadásul az ő ötlete nyomán hajtunk végre egy gyors gerillaakciót, kipróbáljuk, hogy három autó elfér-e egymás mellett azon az úttesten, amelynek szűkülésére már a projekt kezdete óta panaszkodnak az autósok. „Hát ti amúgy is szeretitek az efféle polgári engedetlenséget” – győzköd, de nem kell sokat minket.
És elfér?
Hát ezt majd az erről szóló videós anyagból megtudjátok. Ahogy azt is, mit szólnak a projekthez az emberek, azt viszont már most el tudjuk árulni, amire oly rég kíváncsiak vagytok, hogy Timi hogyan ér fel az állvány tetején ágaskodó mikrofonhoz. Lábujjhegyen.
Nagyon operatívan megy a közös munka, lehet, Dani sármja, de valami tényleg működik, mindössze egy ember a jön a már jól bejáratott kifogással, „sietek”. Nem kérdeztek ti is? – próbálja Dani folyamatosan a kezükbe nyomni a saját mikrofonunkat, de nem vagyunk hajlandóak elvenni, inkább csak „figyelünk és tanulunk”, hárítunk.
Egyik pillanatban azonban mégis Ufó kezébe kerül a mikrofon, Dani nem kérdezi tőle, hogy átveszi-e, csak simán a kezébe nyomja, amikor az egyik megszólított interjúalanya az első három, egymástól független kérdésére is ugyanazt a kétszavas választ adja.
Némi kellemetlenséget okoz a Petromnál történő forgatás is, mi ott találunk sofőröket, viszont a háziak nem látnak szívesen.
Van engedélyük? Kell jelentenem
– fontoskodik egy néni. Jelentse nyugodtan, minden jót kívánunk – búcsúzunk el, és autóba pattanunk, hogy elérjük a következő interjúalanyunkat, a mentőst, akinek volt már tapasztalata a projekt alkalmával felújított úton szirénával közlekedni a felgyűlt autók között, egy szülő nővel az autóban.
Hamarosan kiderül, milyen volt a mentős tapasztalata a 444 és az uh.ro közös riportjából, miután a vágással is végez a csapat. Úgy tűnik, nem zavarja őket, hogy péntek este van, ezért arra bátorítunk, hogy ez téged se tántorítson el, és ennek ellenére is frissítgesd az uh.ro-t.
