Ezt a bejegyzést már régóta meg kellett volna írnom, de ez van, a nagy pörgésben mindig az marad el, amivel a legszívesebben foglalkozom, a gyümölcsös blogom. De most igyekszem bepótolni picit a lemaradásból, és kihirdetem a tavalyi győztest: a Bereczki bőtermő.
Két gyümölcsünk nőtt igazán nagyra tavaly. Az egyik a birsünk, a másik a paradicsomunk. A birs még a paradicsomnál is nagyobbra nőtt, egészen pontosan 7 grammal. Ami nem semmi, de szinte semmi, ahhoz képest, hogy mekkora örömünk volt mindkettőben.
Nyilván, egyiknek a mérete sem csoda, mert mindkét fajta nagygyümölcsű. Tehát nem hasonlíthatók össze egy kisméretű birssel, vagy egy koktélparadicsommal. De más gyümölccsel sem nagyon. Ha valaki tud olyan almát vagy körtét, amelynek a gyümölcseinek egyharmada 60 deka fölött van ilyen mostoha székelyföldi körülmények között, műtrágyázás és tápszerezés nélkül, kérem, szóljon. Mert ez a Bereczki bőtermő ez ilyen. Tavaly 880, tavalyelőtt 884 grammos volt a legnagyobb gyümölcse. A paradicsomnak pedig még nagyobb arányban nőnek hatalmas gyümölcsei, ejsze a gyümölcsök kétharmada fél kiló fölötti volt, ahogy visszaemlékszem.
A paradicsomról
sajnos sok tudományos adatot nem tudok mondani, mert nem másztam bele mélyen, a fás szárú gyümölcsök jobban izgatnak, mint a lágyszárúak, az utóbbiakat inkább az asszony kegyeire bízom. Azt tudom, hogy Botitól vettük, a mosolygós udvarhelyi bolgár kertésztől, aki minden tavasszal a piacon az 1-es parcellán árulja palántáit. Nagyon finom paradicsom, jó sokat és jó nagyokat terem, hatalmas testi, főleg gyomortájéki boldogság forrása volt, de szemünket is erősen kényeztette.
Remélem, hogy Boti jövőre is ad nekünk ilyen palántát, mert ha nem, kiírom az újságba bosszúból. Zseniális ez a paradicsomfajta, egyetlen hátránya van csak, hogy későn kezd el teremni. Ezt azzal kompenzáltuk, hogy Boti adott valami korai paradicsomot is, ami nem nőtt ekkorára, nem is volt ennyire finom, de korábban termett, és pont jó volt addig, míg eljött ennek a csodának az ideje.
A Bereczki bőtermő birsről
ennél jóval többet tudok mondani, mert azt jóval többet tanulmányoztam, egy egész éven keresztül figyelgettem, rajzolgattam, olvastam utána. A Waldorf-tanítóképzőben az elsőéves házifeladatunk az volt, hogy egy fát figyeljünk meg, minimum heti kétszer, egy éven át. Nekem ez volt a kiválasztott fám, s tényleg jól megfigyeltem, egy füzetben vezettem is a megfigyeléseimet. De most nem írok le mindent, majd egyszer írok egy nagy anyagot a Bereczki bőtermőről, szerintem egy csodálatos fajta, a világ egyik legjobb, ha nem a legjobb birsfajtája. Mondom ezt úgy, hogy más birsekkel párhuzamosan tesztelem, többek között olyan modern, rezisztensnek tartott birsekkel, mint a Cydora Robusta. Még kell néhány év, hogy meg merjek szólalni az ügyben, mert a Robusta tavaly kezdett el csak teremni. Ugyancsak tavaly próbáltam meg először eladni birset.
Két nagy neccnyi birset adtam, azaz adattam el. Próbából. Úgy ment, mint a karikacsapás. Kivittem a piacra, odaadtam az egyik haver kertésznek, hogy adja el. Neki is szokott birse lenni, de idén nem sok lett. Terveztem, hogy írjam ki a netre, hogy lehet a birsemből venni a piacon annál az iparosnál, aki kinézetre és szemléletre is leginkább hasonlít hozzám. De mire kiírtam volna, szólt a srác, hogy már el van adva. Gyorsan ment. Szép és nagy ez a Bereczki bőtermő, na.
Ígérem, igyekszem a Bereczki bőtermő részletes leírásával, egy olyan 5 éven belül ejsze meglesz. Ne nézzetek úgy, ilyen ez a gyümölcsös szakma, csak úgy telnek el az évek. Van olyan fám, hogy a nagyobbik fiamnál egy évvel idősebb, s még a gyümölcsét nem kóstoltam. A fiam pedig azonnal kamasz, és kirepül otthonról. Ennyi.
