Fotók: Tóth Hunor
Ha július, akkor Spanyár-ház és Pulzus. Az idén is ellátogattunk kedden, megnéztük, milyen a hangulat, milyen alkotásokkal készülnek a meghívottak.
Két nap múlva kiállítás, azaz már majdnem minden alkotás elkészült, vagy legalábbis az utolsó simítások ideje van. A sarokban húsokat füstöl Kis Endre festőművész, aki a tavalyi széria meghívottja volt. Körülötte ülnek még néhányan, a többiek az udvar árnyékosabb részeire húzódtak be.
A Pécsről érkezett Tóth Zsuzsa hátul, a készülő étel fölött beszélgetők mellett dolgozik, asztala telis-tele van felhőcskékkel. Ez még nem is az összes, tudjuk meg tőle, gyorsan el is indul a szobák felé, mi pedig követjük, hogy megnézhessük a többit. Egy tésztaszűrőben tárolja őket, felhőszűrő lett belőle, nevet. Az itteni piacon vette a szűrőt két sütis dobozzal együtt, amiket szintén fel fog majd használni, osztja meg a terveit, ezenkívül még egy, a háznál talált lécet is felhasznált. Tulajdonképpen a felhőmotívumot applikálta össze az itt talált tárgyakkal.
Miért pont felhő? – kérdezem tőle. Ezt a formát, motívumot régóta használja a munkáinál. A folyékony és légnemű anyagokat tanulmányozta nagyon sokáig, és azok térbeli megjelenítését. Bár sokáig nem használta ezt a formát, most visszatért hozzá, olyan formákat akart megjeleníteni, amiknek mindig változó az alakjuk, felelte.
Citromból limonádét
Tőle jobbra, a sátor másik oldalán a mexikói Daniela Jáuregui ül a földön egy óriási vászon előtt. Jókedvűen kel fel a helyéről, és lelkesen kezdi el részletezni nekünk, hogy min dolgozik.
Nem volt könnyű dolga, mondja, nincs egyenes fal, ahová fellógathatta volna a vásznat, a földön kezdte, most a sátor oldalára helyezte át a festményt, de ez nem túl stabil, a szél is fújja, délelőtt pedig a fénnyel kellett megküzdenie.
Mindezek ellenére, Daniela nagyon ért ahhoz, hogy a citromból hogy kell limonádét csinálni: ha a földön kell dolgoznia, akkor eszébe jut, hogy faleveleket használjon pecsétként a képen, ha a napfény zavarja a munkáját, akkor pedig a fákon átszűrődő napfény mintáját jeleníti meg a festményén.
Az absztraktól mozog a konkrétabb felé. Most kezd neki egy kompozíciónak néhány szimbólummal, szeret állatokat festeni, szóval most egy kacsát fest. Van még két festménye, amit itt készített, átsétálunk a sátor másik feléhez, és azokat is megmutatja nekünk.
Az egyiken egy kert van korláttal, amit az utcán láttak. Van rajta egy tapéta darabka is a sarokban, mert észrevette, hogy a környéken még mindig szeretnek ilyen tapétákat használni. Festés közben valahogy a fűzfák ágai a festmény elé kerültek, sokkal jobbnak találta velük a képet, így azokat is ráfestette. „A kép alkotja saját magát, na meg a természet és a pillanat”, vallja.
A harmadik képre térünk át. Vicces, mondja, mert a héten rengeteg medvével kapcsolatos figyelmeztetést kaptak. Ő ilyenről korábban soha nem hallott, mondja csodálkozva. Így került rá a képre többek között egy medve is. Daniela egyébként Udvarhelyen most jár először, de Erdélyben már harmadik alkalommal. Lenyűgözi az itteni táj, és mindig valami újat tanul itt a kultúráról, arról, hogyan élünk, most például azt, hogy medvékkel együtt.
Hasonló társaság, természetszeretők mind
Sztojka Melissza székelyudvarhelyi származású, egyetem miatt költözött Egerbe, a művésztelep jó alkalom volt arra, hogy hazatérjen. Tervező grafikusként ő nem képzőművész elsősorban, ezért kezdetben nehéz volt beilleszkednie, megtalálnia az autonóm hangját, de rájött, hogy csak simán azt kell nyújtania, „ami benne van”, osztja meg velünk a kezdeti bizonytalanságát.
A készülő munkájával a honvágyra akar reflektálni, egy kis könyvet készít, ami optikailag a forgatás során egy kis animációt fog eredményezni egy szélfútta fenyőfacsúcsról.
Ez azért vicces szerinte, mert fenyőfa mindenhol van, de mégis erre asszociál az ember, ha az „itthont” kell definiálni, ez az első motívumok között van.
Nála tűnik fel először, hogy több helyen is megjelenik idén a fa motívum. Nagyon hasonló társaság, természetszeretők mind. Hogy többen is valamilyen természeti motívumot használnak, az teljesen véletlen szerinte, nem az egymásra hatás eredménye. Meg itt vannak egész nap kint, a fák alatt, a természetben, az is számít, teszi hozzá.
Lipkovics Péter Egerből érkezett, ha egy szóval kellene jellemeznie az alkotását, akkor az archaikust mondaná. A székely életérzés és az ókori görög világ gondolkodása között lát egy analógiát, ezt próbálja meg megjeleníteni. Egy oszlopfőt készít, amit egy asztalra installál majd kentaur formájában.
Őt sokáig nem is zavarjuk, a hétfői vihart megszenvedte az alkotása, rádőlt egy sátor, egy részét újra kell csinálni.
Nem tetszik? Csináld újra!
Nagy Niké Franciaországból érkezett hozzánk, ő is beinvitál minket egy szobába, hogy megmutathassa, mivel dolgozott az elmúlt napokban. Már útközben felkészít minket, több képet is festett, mégis meglepődünk, amikor belépünk a szobába, ami tele van a festményeivel. Meglátják, hogy melyiket fogják kiállítani, attól függ, mekkora tér lesz, egy marad biztosan a múzeumnak, a többiből pedig majd válogatnak, mondja.
A fűzfa nála is megjelenik, két képen is, a Küküllő is, szintén két képen, az egyiken a gátat, a másikon a víz tükrén játszadozó sugarakat festette meg. És ezzel még nincs vége, vannak absztrakt, részletgazdag képek is a szobában. Tulajdonképpen az itteni hatások inspirálták, próbálta jelekből összerakni, hogy hol van.
A 2023 évi Pulzus alkotótábor meghívottai Daniela Jáuregui képzőművész (Playa del Carmen, Mexikó), Kiss László festőművész (Oberwaltersdorf, Ausztria), Lengyel Péter szobrászművész (Pécs), Lipkovics Péter képzőművész (Eger), Nagy Niké festőművész (Correns, Provence, Franciaország), Tóth Zsuzsa szobrászművész (Pécs), Pető Hunor képzőművész (Budapest), Stano Černý képzőművész (Pozsony, Szlovákia), Sztojka Melissza tervezőgrafikusművész (Székelyudvarhely), Tar Lóránd festőművész (Székelyudvarhely), illetve Zsin Bence festőművész (Pécs).
Soha nem tudja kezdetben, hogy mi lesz egy képből, addig csinálja, amíg tetszik. Ez, mutat az egyikre, már a harmadik változat, újra és újra átfestette, mert nem volt elégedett.
– Az első nagyon vad volt, absztrakt. Szeretem az absztraktot, de itt robbantam az energiával – indokolja meg, hogy miért döntött úgy, hogy nem maradhat a legelső változatában a kép, ekkor jött egy fűzfás változat, annál is azt érezte, hogy „ez nem ő”, így leragasztotta selyempapírral, és így lett kész a harmadik változat.
Végül Berze Imrétől, a Pulzus művésztelep szervezőjétől kérdezzük meg, hogy mit készített. Bolyai térelméletét igyekszik megérteni, válaszolja. Hogy hogy kapcsolódik ez a szobrászathoz? A tér és a tömeg viszonyával játszadozik egy szobrász, ő sok mindent tud a tömegről, de a tér természetéről kicsit kevesebbet tudott ezidáig, ebből a szempontból igyekezett megközelíteni ezt a történetet, magyarázza.
Ez az ötvenedik forma, amit készített, árulja el, ez kerül majd fel egy fára, mutatja. Meg kell majd álljon a térben „valahogy”, de hogy hogyan, azt nem árulja el nekünk.
Majd a szervezési témákra térünk át. Nagy változások nincsenek tavalyhoz képest: nagyjából tíz képzőművész tíz napon keresztül alkot a Spanyár-házban, majd következik a kiállítás, és minden résztvevő hagy legalább egy munkát a múzeumnak. Tavaly a Piros Pont Egyesület Albert Orsolya szorgalmazására elindított egy projektet: irodalmárokat kértek fel, hogy a telep alatt elkészült műalkotásokból inspirálódva írjanak egy olyan irodalmi művet, amit az udvarhelyi színészek előadhatnak majd a képtárban. A közös munka az idén is folytatódni fog, ígéri Berze, aki arra is rátér, hogy a Spanyár-ház elviselne már egy felújítást. És egy nagyobb kiállítóterem is kellene, az idén sok munka született, nagy méretűek, nem tudják, hogy tudják majd kiállítani őket. „Jó lenne ha a város felismerné azt, hogy jobban alá kellene nyúlni”, fogalmaz, nem nagyobbak szeretnének lenni, hangsúlyozza, a minőség miatt látja ezt fontosnak.
Hogy hogyan sikerült megoldani a sok, nagy méretű kép kiállítását, azt csütörtökön tudod megnézni 18 órától a Kossuth Lajos utcai Képtárban. A Pulzuson készült alkotásokat Dimén-Varga Fanni művészettörténész fogja méltatni, a házigazda Lőrincz Ildikó művészettörténész lesz.
