Sikerült megszereznünk azt a dokumentumot, amelyben az ügyészség megindokolja a kivitelező hatósági felügyeletének meghosszabbítását. Az iratban a bentlakás-tragédia bűnügyi nyomozásának rengeteg részlete megtalálható. Ez még nem a végső vádirat, nem is a teljes dosszié, de egy átfogó képet ad a nyomozás jelenlegi állapotáról, a gyanúsítottak és a tanúk első vallomásáról.
Megtudjuk belőle, mivel vádolják ebben a nyomozati szakaszban a kivitelezőt, a tervezőt és a projektmenedzsert, elolvashatjuk a gyanúsítottak és a tanúk vallomásának kivonatát, megtudhatjuk, kik kérték az épület vízszigetelését, milyen mulasztások történtek, és milyen félreértés következtében omlott össze az épület.
A 24 oldalas dokumentum információit a nagy terjedelem miatt részletekben közöljük.
Az első részben a kivitelezőnek és alkalmazottainak a vallomását mutatjuk be, amiből kiderül, hogy:
- hogyan látták az összeomlást az építő cég helyszínen jelenlévő alkalmazottai;
- miért lett 80-90 centiméter széles a sánc, miközben 30 centiméteresre volt tervezve (lásd rajz);
- milyen rajzot kapott a tervezőtől a kivitelező, és miért nem látta rajta, hogy csak az épület első részét kell szigetelni, azt nem, ami később összeomlott;
- miért nem szakaszosan ásták a sáncot;
- mikor ásták a sánc különböző részeit;
- miről tudott és miről nem a kivitelező az általa kivitelezett tervek engedélyeztetéséről;
- miért nem tudott arról, hogy emberek vannak az épületben;
- mennyire (nem) végezte a munkáját a műszaki ellenőr (diriginte de şantier), aki az építkezés biztonságosságáért és az engedélyezett tervek betartatásáért lett volna felelős;
- miért nem volt aláírt szerződése a kivitelező cégnek az érsekséggel.
Jövő héten a tervező vallomását mutatjuk be, amiből még több fontos részlet kiderül, majd az utána következő részekben azt nézzük meg, hogy milyen hibákat talált az ügyészség a tervezésben, az engedélyezésben és a kivitelezésben, illetve milyen következtetéseket vont le, és mivel vádolja a gyanúsítottakat.
Hogy minél objektívebb maradjak, igyekeztem az ügyészség szövegét minél hűebben fordítani, nem változtattam a román nyomozásra és igazságszolgáltatásra oly jellemző bükkfanyelvezeten és fogalmazási stíluson sem. Előfordulhat, hogy ezért esetleg helyenként a szöveg nehezebben érthető.
A pontosság kedvéért csatoltam képként az ügyészség eredeti szövegét is, a román nyelvben jártas olvasóink számára. Nézzük, mit írt az ügyészség!
S. Roland tanúvallomása
S. Roland tanú, a Lareno-Fa Kft. alkalmazottja azt vallotta, hogy 2023. december 18-án 10 órakor kezdte meg az árok kiásását, miután utasítást kért a cég ügyvezetőjétől, László Szilveszter Sándortól. Az ügyvezető közölte vele, hogy elő kell készítenie a terepet a szigetelés felhelyezéséhez, azaz árkot kell ásnia közvetlenül a bentlakás fala mellett, olyan mélységben, amelyet még ki kell mérnie, figyelembe véve az étkezde és a konyha ablakainak magasságát, figyelembe véve, hogy ezek a helyiségek az épület alagsorában helyezkednek el.
Az ásás konkrét szélességét az ügyintéző nem pontosította, de a markoló kupájának szélességére, valószínűleg 80-90 cm-re adta meg, ami S. Roland 2023.12.18-i keltezésű nyilatkozatából kitűnik.
S. Roland azt is állítja, hogy megmérte az ablakok alja és a helyiség padlója közötti távolságot, belülről 230 cm-t állapított meg, és a nevezett László Szilveszter Sándor utasítása az volt, hogy a szigetelést az alap aljáig kell felhelyezni, ami a talajszint eredeti állapotában kb. 230 cm mélységben volt.
S. Roland mérései után kiszámolta, hogy kb. 130 cm mélységig kell ásni, ami a kb. 1 méteres kezdeti ásással együtt a 230 cm-es teljes mélységet adja. Délelőtt 11.00 óra körül egyedül kezdte meg elvégezni a munkát a Takeuchi buldó-markolóval, egészen 15.00 óra körülig, amikor észrevette, hogy a markoló kupájában egy csődarab van. Megállította a gépet, leszállt a gépről, és megállapította, hogy az egy porcelánból készült szennyvízcső volt.
Az esetet telefonon jelentette László Szilveszter Sándornak, aki tájékoztatta, hogy küld egy csapatot a helyzet orvoslására, majd folytatta a megkezdett munkát, a tervek szerint elvégezte a földmunkákat.
Az ügyintéző jelenlétében végezték el a szigetelőanyag felhelyezését, amit a földmunkákhoz képest fordított irányban kezdtek el. Ez idő alatt S. Roland karbantartási és szervizmunkákat végzett a gépen, Sebestyén Tibor (a kivitelező cég másik alkalmazottja – szerk. megj.) pedig az épület közelében tartózkodott. Egy ponton hallotta, hogy (valószínűleg S. Tibor – szerk. megj.) kiabál, hogy összeomlik, mire S. Roland észrevette, hogy vakolatdarabok hullanak le az épület faláról, majd körülbelül két másodperc múlva összeomlott az épület.
Sebestyén Tibor ezt követően azonnal értesítette telefonon a cég vezetőjét, és kihívták az elsősegélynyújtó csapatokat.
Ebből következik, hogy a cég adminisztrátora, László Szilveszter Sándor rendelte meg a munkálatokat.
S. Tibor nyilatkozata
A Lareno-Fa Kft. alkalmazottja, S. Tibor nyilatkozza, hogy 2023.12.18-án 14:50-kor telefonon kérte meg László Szilveszter Sándor, hogy menjen a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium bentlakásához, mert egy szennyvízcső elrepedt, és menjen orvosolni a helyzetet. Amikor megérkezett a bentlakáshoz, ott volt László Szilveszter Sándor és S. Roland, aki buldózerrel ásott az épület fala mellett, anélkül, hogy az épület részeihez hozzáért volna, mert az épület közelében a víz elvezetése több napot vesz igénybe.
S. Tibor ideiglenesen megjavította a csőtörést, majd eltávolodott az épülettől, de észrevette, hogy a vakolat elkezdett hullani az épületről, és S. Rolanddal együtt elrohantak az internátus épületétől, amikor egy csattanást hallottak, amit porfelhő követett. Miután a por eloszlott, észrevette, hogy az épület egy nagy része összedőlt. Azonnal hívta László Szilveszter Sándort, aki az 112-t hívta segítségért. Nevezett S. Tibor vallomásában rögzített események.
László Szilveszter Sándor nyilatkozata
László Szilveszter Sándor vádlott rámutatott, hogy kapott egy rajzot a tervezőtől, az épület melletti út felső rétegének az eltávolításával kezdte meg a munkát azon a részen, ahol a fal beomlott. Elvégezték a nekik kijelölt munkát, abban az értelemben, hogy eljutottak a pinceablakig, és a terven az szerepelt, hogy a pince szellőzésének biztosítása érdekében vízelvezető fóliát kell lefektetni.
Egy olyan pince volt, amely a földben volt, és az ablakai egy kicsit a föld fölé jöttek ki. A falak átnedvesedése miatt kellett a vízszigetelést betenniük. Nem tudja, hogy a vízszigetelési munkálatok engedélyezve voltak-e, mert csak a tervet kapta meg Várday Zsolt építésztől.
Mivel az útszakaszt 80 cm magas kavicsréteggel kellett feltölteniük, ezt a vízszigetelési munkát az útszakasz tényleges feltöltése előtt el kellett végezniük, amit egy nap alatt kellett megcsinálni, hogy ne omoljon össze.
2023.12.18-án reggel elkezdték az ásást, közvetlenül a fal mellett, az alapig, a terveknek megfelelően. Az épület egyik sarkától a másik sarkáig ástak, a déli oldalon, hogy a vízszigetelést felhelyezzék, és visszatöltsék minél hamarabb. Az árkot markolóval ásták ki.
László Szilveszter Sándor vádlott rámutat, amikor a Székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivataltól kapott műszaki dokumentációt az ügyész átadja neki, hogy jelezze, hol szerepel a vízszigeteléssel kapcsolatos munka, hogy ez nincs a rendelkezésre bocsátott dokumentumok között, viszont kapott egy metszetre vonatkozó dossziét Várday Zsolt építésztől, akinek van egy olyan terve, ami abban a dokumentációban nem szerepel, nevezetesen egy metszetterv, és szóban megkérdezte tőle, hogy mit csinálnak ezzel, mire az építész azt mondta, hogy egy réteget fognak felrakni a szellőzés biztosítására. A vádlott megkérdezte tőle, hogy pontosan milyet rakjon, és az építész elmondta, hogy milyen típusú anyagot. Az alperes elment és megvásárolta, azaz vett levegőbuborékos „tefond” fóliát.
Arra a kérdésre, hogy az építész mondta-e neki, hogy közvetlenül az épület mellett ásson, László Szilveszter Sándor azt állítja, hogy maga adta ki az utasítást, hogy közvetlenül az épület mellett ássanak, mert a tervben lévő metszeten ez szerepelt, és ezt az építész adta neki. Abban a tervben nem voltak mélységszintek, ezért a belső padlót vették referenciaszintnek.
2023.12.04-e körül leszedték az első földréteget körülbelül 1 méter mélységig és 5 m szélességben, hogy előkészítsék az utat és a támfalat. Mikor megmutatják neki a fotótáblán a 11. számú fotót, László Szilveszter Sándor rámutat, hogy azt a területet az elején, 2023.12.04-én csupaszították le. Mivel 5-6 napig rossz idő volt, nem folytatták a munkát, nézte az időjárás előrejelzést, hogy mikor tudják folytatni, és hétfőn reggel, 2023.12.18-án, mivel szép idő volt, elkezdték a további munkálatokat, hogy minél hamarabb befejezzék.
Közvetlenül az épület fala mellett kezdték meg az árok kiásását, a talajeltávolításkor már kiásott 1 métertől további 1,30 méter mélységben a pince padlójának szintjéig, így az épület déli fala mentén végig 2,30 méter mély árkot eredményezve. Kibontották az épület alapjának közelében is, ami kőből készült, de jól állt, ezt maga László Szilveszter Sándor személyesen ellenőrizte. Miután megmutatták a 25. és 26. képet a fotótáblán, megerősítette, hogy amit az árok alján látnak, az az épület alapja. Az árok szélessége az alapozás mellett 80 cm volt.
Az épület két sarka között találtak egy csatornavezetéket, amely az alapozás alatt futott. Az ásás miatt ez a cső eltört. Erről a kotrógép kezelője, S. Roland tájékoztatta, László Szilveszter Sándor a helyszínre sietett és hívta a művezetőt, hogy minél hamarabb javítsák meg. Megmutatván neki a 12. számú fotót, (a kivitelező – szerk. megj.) rámutatott, hogy azon az a cső látható, amelyet már újjáépítettek, hogy ne árassza el az alapot. Az ásással egyik saroktól a másikig jutottak, 20 méter hosszan behelyezték a fóliát, és elkezdték visszatölteni az árkot azon a hosszon, ahol már berakták a vízszigetelő fóliát. Ennél a műveletnél László Szilveszter Sándor rámutat, hogy jelen volt és segített.
Egy adott ponton azt mondta a művezetőnek, hogy szögekért megy, amelyekkel a fóliát a falakhoz rögzítsék. Amikor megérkezett a Petromhoz, felhívta Sebestyén Tibor mester, hogy baj van és hívja a 112-t. Visszament, és már be volt omolva az épület fala az árok mellett, amelyen dolgoztak. Gyorsan elkezdték keresni, hogy vannak-e mentendő emberek. Amikor a fal összeomlott, kiabálást hallott. Nem tudta, hogy a bentlakásban emberek vannak. A bejáratuk az építőtelepre az épület oldalán volt, el voltak barikádozva, és nem tudták, hogy emberek vannak az internátusban.
A vádlott arra is rámutat, hogy nem tájékoztatott senkit arról, hogy a munkálatok során jó lenne kiüríteni az épületet, és nem is kellett volna tájékoztatnia, mert nem dolgoztak bent, és a munkaterület, amelyen dolgoztak, el volt kerítve.
Nem sokkal később megérkeztek a tűzoltók, a mentők. Az első két lánynak, a kevésbé súlyosan sérülteknek, segített László Szilveszter Sándor a mentésében. Utána a tűzoltók eltávolították őket. Újra bement és kereste azt a fiút, mert S. Tibor azt mondta neki, hogy korábban hallott még egy hangot.
Az ügyész kérdésére, hogy ez-e a szokásos módja ennek a munkának, vagyis az épület teljes hosszában, az alapozás közelében ásni, László Szilveszter Sándor rámutatott, hogy ezt a munkát nem lehetett szakaszosan elvégezni, mert a vízszigetelésre szolgáló tefond fóliát egyszerre kellett lerakni, azt nem lehetett elvágni. Arra a kérdésre, hogy hogyan ellenőrizték az alapozást, a vádlott azt mondta, csak szemmel.
A kihallgatás során a vádlott bemutatta az út keresztmetszetének tervrajzát, amelyet ők kiviteleztek, és amelyet Várday Zsolt építész készített, és rámutatott, hogy a rajzon látható, hogy az általa fentebb leírt összes munkálat elő volt írva ebben, és ő ennek megfelelően végezte el azokat. Továbbá rámutatott, hogy a vízszigetelési munkálatokhoz nem is ástak olyan mélyre, mint ahogy az építész mondta, hanem csak a pince padlójának szintjéig mentek le.
Arra a kérdésre, hogy teljes hosszában kellett-e ásnia, László Szilveszter Sándor rámutatott, hogy az építész csak egy keresztmetszetről adott tervet neki, és nem az egész falról. Rámutatott, hogy a szakaszosan csak akkor lett volna csinálva, ha az alaphoz betont öntött volna, azaz a falazat alá csinálta volna (aláfalazott volna?). A vádlott azt is állítja, hogy nem tudja, hogy ez a terv része volt-e a polgármesteri hivatalba benyújtott műszaki dokumentációnak, és hogy novemberben adták át neki.
A műszaki ellenőr Benedek Péter volt, de ő nem járt a helyszínre, csak jelentette az Országos Építési Főfelügyelőségnek és a Székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatalnak, hogy a munkálatok megkezdődtek, és nem volt szerződése a szóban forgó beruházás kedvezményezettjével, azaz a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekséggel, és nem jött ki a helyszínre, hogy megmondja, mit tegyenek. A kedvezményezett problémája, hogy ez nem teljesítette a kötelezettségeit.
Az általa irányított cég és az Érsekség közötti szerződéssel kapcsolatban rámutat, hogy ők e-mailben kaptak egy üzenetet, amelynek volt egy csatolmánya „Munkálati szerződés” címmel, és arra kérték őket, hogy töltsék ki. Kinyomtatta, kitöltötte, aláírta, és át akarta adni az Érsekséget képviselő Stefán Károlynak. Nem tudta, mert külföldön tartózkodott, és azt mondta , hogy majd később elveszi. A múlt héten azt mondta neki, hogy töltse ki a szerződést egy későbbi dátummal, mert csak akkor tudják aláírni az Érsekségtől, de akkor már elkezdték a munkát.
•••
Eddig tart a mai anyagunk. Van benne még pár elvarratlan szál, de jövő héten folytatjuk a tervező vallomásával, ami ennél sokkal részletesebb, és sok fontos részletre rávilágít, melyek segítségével megérthetjük, hol csúszott el a kommunikáció, és mi vezetett az épület összeomlásához és az áldozatokkal járó tragédiához.
A cikk megjelenését a Journalismfund Europe támogatta:
