A szerző felvételei
Öt éve vásároltam először a Sinsay webshopjában. Nem azért, mert szükségem volt rá, hanem mert annyira olcsó volt, hogy egyszerűen nem tudtam ellenállni. Rendeltem zakót, mackónadrágot, alsóneműt, blúzt, sőt még lakberendezési tárgyakat is. Az első benyomásom? Telitalálat! Egy tréningnadrág tíz százalékába került annak, amit egy márkás üzletben fizettem volna érte. Egy trikó annyiba, mint egy kávé vagy egy koktél.
Azt éreztem, hogy most aztán tényleg jól jártam. Egy egész szettet összerakhattam egyetlen drágább ruha árából. A csomag gyorsan megérkezett, és az első pillanatokban elégedett voltam. Aztán jöttek az első mosások. A trikó anyaga megnyúlt, a mackónadrág bolyhos lett. Egy évvel később a legtöbb ruhadarab kidobásra került.
Mégis, ha bemegyek egy csomagátvételi pontra, egyre gyakrabban hallom:
„Sinsay-csomag lesz?”
És egyre többször hallom azt is, hogy valaki várja a Sinsay-rendelését, vagy hogy Csíkba megy és ott vásárol.
Az emberek imádják ezt a márkát, annak ellenére, hogy tudják, a ruhák nem tartanak sokáig. Megéri vagy egy nagy átverés részei vagyunk? Miért veszünk olyan terméket, ami elvileg „olcsó”, aztán pár hónap után az egész a szemetesben köt ki? Miért hiszünk abban, hogy a 27 lejes mackónadrág tényleg tartós lesz, amikor tudjuk, hogy az előző sem tartott, és tudjuk azt is, hogy minőségi anyagokból, minőségi és etikus körülmények között zajló munkával egy tréning nem állítható elő ennyiből?
A Sinsay az olcsó és rövid élettartamú ruhák csapdáját tökéletesítette – és mi mindannyian egy kis darabot adunk ehhez hozzá, amikor mellette döntünk. A kérdés nem az, hogy miért vásárolunk tőlük, hanem inkább az, hogy miért nem tanulunk belőle. A válasz talán az, hogy annyira szórakoztató, hogy hajlandóak vagyunk elfogadni a kompromisszumot. De tényleg érdemes? Vagy csak úgy csinálunk, mintha?
És a legfontosabb kérdés: Miért hagyjuk, hogy a rövidtávú spórolás hosszú távon hatalmas veszteséggé váljon?
A fast fashion alja
A Sinsay Romániában az első üzletét 2020-ban nyitotta, hét évvel a márka alapítása után, majd gyorsan terjedt szanaszét az egész országban. A Sinsay egyébként ugyanannak az LPP nevű a lengyel cégnek a tulajdonában van, mint a Reserved, a House, a Cropp és a Mohito. A világon közel 40 piacon van jelen az LPP és értékesítési hálózata több mint 2.000 üzletből áll, saját gyáraik nincsenek, a márkacsoport ruhái főként Ázsiában, illetve Lengyelországban készülnek.
A Sinsay a fast fashion kategóriába tartozik, ami már önmagában is problémás, hiszen a gyorsan gyártott, olcsó ruhák hatalmas környezeti terhelést jelentenek. A fast fashion iparág legfőbb kritikája, hogy hatalmas mennyiségben gyártják le a divatos, olcsó termékeket, amelyek gyakran alacsony minőségűek és rövid élettartamúak.
Az ágazatot bírálni szokták a túlzott hulladékgenerálás és vízfogyasztás, a műanyagszennyezés, a nem megfelelő munkakörnyezet és az üvegházhatású gázok kibocsátása miatt is. Ennek ellenére akadnak olyan fast fashion márkák, amelyek legalább olyan termékeket kínálnak, amelyek több évig is bírják, és napi használatban megállják a helyüket (nekem például voltak olyan Zarás cipőim vagy H&M-es ruháim, amik nagyjából 5-7 évig hibátlanul szolgáltak).
A tapasztalataim szerint viszont a Sinsay termékei még az egy évet sem érik meg. Ez nemcsak csalódást okoz a vásárlóknak, hanem komoly fenntarthatósági problémákat is felvet, mivel egyre több olcsó, gyorsan tönkremenő ruhát kell lecserélni, amivel újabb hulladék keletkezik.
Én először online formában találkoztam a Sinsay-jel a Youtube-on a haul és unboxing videók (olyan tartalmak, amelyekben a készítők bemutatják az általuk vásárolt termékeket) fénykorában. Emlékszem, sokan bírálták a minősége miatt, de ez látszólag senkit nem hatott meg, mindenki ugyanúgy továbbra is rendelte a hatalmas Sinsay-dobozokat teli ruhákkal. Igazából nem nehéz bedőlni nekik: gyakori az akció, de alapjáraton minden extra olcsó, a ruhák esztétikusak, gyorsan reagál a márka a trendekre, és rengeteg, de tényleg rengeteg termékük van, ahonnan aztán tényleg mindenki megtalálja azt, amire épp szüksége van, sőt, még azt is, amire nincs.
2020-ban vásároltam először tőlük. Nem mondom, hogy elégedett lettem volna egy-egy vásárlás után, ez valahogy mégsem tántorított el ez a következőtől. Elvakítottak a képek és a piros, nagy betűkkel írt alacsony árak. Így rendeltem az évek során 35 lejes zakót, 27 lejes mackónadrágot, 30 lejes blúzt, 30 lejes taburetet, 13 lejes tárolódobozt, 25-30 lejes férfi trikókat, 80 lejes elegáns nadrágot, 20 lejes miniszoknyát, 13 lejes napszemüveget, 100 lejes csilivili ruhát, 5-6 lejes bugyikat, 15 lejes melltartót, 8 lejes hajgumit, de vettem füzetet, óriáspandát, jógakiegészítőket ajándékba, sőt legutóbb pár diszkógömböt is esküvői dekorációnak.
Öt év alatt alig maradt ezekből valami
Sok már a rendelés után rögtön ment is vissza. Legtöbbször az anyag volt az ok: túl átlátszó, túl szúrós, túl műanyagos, túl gyenge volt már az első tapintásra. Vagy a ruha nem állt úgy rajtam ahogy a modellen, hiába talált a méret.
Így öt évvel később azt bánom, hogy a többi ruhát is nem küldtem vissza rögtön. Merthogy a ruhák közül egyetlen egy sem bírta hosszú távon a használatot. A mackónadrág pár használat után olyan bolyhos lett, hogy használhatatlanná vált, arról nem is beszélve, hogy a mackónadrágok könnyű, meleg és puha érzése helyett ez merev és érdes volt már az első használatkor is. A férfi trikók pamutból készültek, ez kezdetben elég jól hangzott, de gyorsan koptak, nyúltak. A 30 lejes blúzok szabása bár izgalmas volt – a két oldalán található zsinórokkal lehetett szabályozni a hosszát –, az anyaguk az a fajta volt, amibe könnyen beleizzad az ember.
Az alsóneműk is ígéretesnek néztek ki, amikor megérkeztek, de kevés használat után szakadozni kezdett rajtuk a csipke. Az elegáns nadrággal is hasonló volt a helyzet, kevés használat után bolyhosodott és úgy magába itta az anyag a foltokat, hogy hiába próbálkoztam több folttisztító módszerrel is, fölösleges volt. A miniszoknyát a mai napig megtartottam a szabása miatt, annak ellenére is, hogy minden használat után el kellett távolítani róla a bolyhokat, ami elég körülményes volt. Mára már ez sem opció, annyira károsodott az anyag.
A trikó alját nézd
A zakó az egyetlen ruhadarab, ami még megvan, nem illett hozzám a színe, valószínűleg csak emiatt nem jutott a társai sorsára.
A különféle használati tárgyak esetében más a tapasztalatom: a napszemüveg még mindig teljesen ép (ezt sem használom gyakran, zavar, hogy mennyire gyenge műanyagból készült), a zöld színű scrunchie-m (anyagból készült vastag hajgumi – szerk. megj.) meglepően jól bírja, a taburetre és a tárolóra pedig nincs panaszom, alig változtak valamit az évek során – viszont az még mindig megijeszt velük kapcsolatban, hogy ilyen alacsony áron tudták őket adni.
Ennyi tapasztalat után bátran ki merem jelenteni, hogy a Sinsay-es ruhák nem tartósak.
Akkor miért vesszük mégis őket?
Egyrészt vásárolni jó érzés: nemcsak praktikus, hanem szórakoztató is lehet, örömet okoz. Különösen akkor, ha olcsón jutunk hozzá valamihez – ilyenkor könnyen azt érezhetjük, hogy jól jártunk, vagy akár „megtakarítottunk” pénzt.
Az olyan fogások, mint a limitált akciók vagy a hirtelen leértékelések – amikből bőven találunk a Sinsay-en – arra ösztönöznek bennünket, hogy gyorsan döntsünk. A „készlet erejéig” vagy „utolsó darabok” jellegű üzenetek sürgető érzést keltenek, így kevesebb időt töltünk a vásárlás racionalizálásával. Egy olcsóbb termék esetében ráadásul kisebb a kockázat: ha nem válik be, nem érezzük akkora veszteségnek, mint egy drágább darab esetében.
A közösségi média és a fogyasztói társadalom is jelentős szerepet játszik abban, hogy hajlamosak vagyunk sok, de olcsóbb terméket vásárolni. Az influenszerek, a trendek gyors váltakozása és az állandó reklámok azt sugallják, hogy mindig szükségünk van valami újra – és ha egy-egy darab csak pár lejbe kerül, könnyebb engedni ennek a nyomásnak.
De a kulcs, azt hiszem, a Sinsay esetében az olcsóságban rejlik. És itt, Hargita megyében, ahol a statisztikák szerint országos szinten az egyik legalacsonyabbak a bérek – nyugati országokhoz pedig inkább ne is hasonlítsuk a lelki békénk érdekében –, az alacsony ár különösen csábító lehet.
Így lesz az elérhetőség az elsődleges szempontunk a vásárláskor: ha a fast fashion márkák lehetővé teszik, hogy kis költségvetésből is divatosan öltözködjünk, akkor a tartósság vagy a minőség másodlagossá válhat. Hiszen amikor a fizetések szűkösek, az emberek gyakran inkább az „itt és most” elérhető dolgokat választják, még ha hosszú távon ez nem is a leggazdaságosabb megoldás.
Mennyibe kerülnek a Sinsay-termékek valójában?
Az olcsó árak elsőre csábítóak lehetnek, de ha pár alkalom után használhatatlanná válik egy ruha a gyenge minőség miatt, akkor valójában nem jó, hanem rossz üzletet kötöttünk. Hiszen ha az általunk vásárolt termék hamar tönkremegy, újat kell venni, és így tovább folytatódhat az ördögi kör.
Amire a címkén lévő árak helyett kellene figyelni, az az, hogy mennyibe jön ki egy adott ruhadarab egyszeri használata. Jó üzletről akkor beszélhetünk, ha a szám alacsony és jóval kisebb, mint a tényleges ár.
