Hogy kezünkbe vesszük-e a sorsunkat vagy lesodródunk valahol egy balkáni kanyarban.
Minek kell annyit radarozni? S fújatni s csesztetni? S azt is a bokorból, ember. Biztos, hónap vége van, kell gyűjtsék a büntetéseket.
De most már legalább világos, hogy miért kell olyan jelentős kulturális energiákat fordítani arra, hogy a Székelyföldet valamiféle archaikus atavizmusként mutassák be és etnicizálják.
Nyilván nem azt akarjuk mondani, hogy egy ilyen középkori parasztdemokrácia megvalósítására kellene ma törekedni. Csak azt, hogy a demokratikus és egalitárius politikai szenvedély szerves részét képezi a székelység történelmének, s erre támaszkodni érdemes.
A revizionista jelszó szerint „Székelyföld nem Románia”, de valójában nem is Erdély, legalábbis egy másik Erdély, vagy Erdély másikja.
Egy közönségesnek remélt autóbuszos utazás felháborodott leírása.
Bírjátok-e, sorstársaim? Érettségizők, hogy viselitek a betűrengeteget, a tintaáradatot? A füzetnyitogatást, a könyvdobigálást?
