A húzós hét ellenére vasárnap is igénybe kellett venniük a fizikai állóképességüket a fiataloknak a Szejkefürdőn. Néhányan örültek, hogy az utolsó, szombati parti már nem volt kötelező, mert nem bírták volna ki a vasárnapi programot. Ha már most nem bírják, mi lesz később?
Többen azt mondták, hogy a kedvencük a csütörtöki táncház volt. Ezek szerint ez a fajta mulatság még nem merült feledésbe, többen megemlítették, hogy amikor nem kötelező, akkor is járnak. Persze a bentlakó élet ezt nem könnyíti meg.
Bármennyire is panaszkodtak, hogy fáradtak, nem az tükröződött mindenki arcán.
A vasárnapi program egyik megmérettetése a főzőverseny volt: ehhez a legtöbben csak fát, de voltak, akik követ is gyűjtögettek.
A séfek többnyire a rablóhús mellett döntöttek, és a diákok java ki is vette a részét a feladatból,
míg mások csak távolról asszisztáltak.
Bár a nap fő célja sokak számára a sütés és a készült ínyenc fogások elfogyasztása volt, nem csak ezzel töltötték az időt. Az ügyességi feladatokban is helyt kellett állni: a kötél is pattanásig feszült az ínszalagok mellett.
A boxermaraton akkor kezdődött, amikor már a hőmérséklet csökkent. Mindenkinek a saját fantáziájára bízom ennek a magyarázatát.
A lényeg, hogy a hangulat még a végére sem lankadt, a zokni-papucs kombináció pedig reneszánszát élte.
Az eseményt az eredményhirdetés zárta, és nem csak a győztes csapat, a Whookers őrült, hanem az ötödikek is ujjongtak, pedig ők nem is kaptak bőröndöt.
