Székelyvarságon él egy idős házaspár, a 92 éves Jóska bácsi, és a nála körülbelül tíz évvel fiatalabb Ilona néni. 67 éve kötötték össze az életüket.
Varság legrégebben együtt élő házaspárja egy tanyán éli mindennapjait és ezen a tanyán fogad minket, amikor bekérezkedünk, hogy meséljék el nekünk ismerkedésük történetét. Ők nemhogy beengednek, valósággal betuszkolnak és pálinkával kínálnak minket.
Míg Jóska bácsi kínálgat, rákérdezek Ilona nénitől a lakásukat átható illatra. Rávágja, hogy a „havasi virágok mámor illatá”-t érzem, állítása szerint ezzel bolondította a férjét, hogy belé szeressen.
Jóska bácsi bővebben mesél róla, hogyan ismerkedtek meg feleségével, a régen még a szomszédban élő Ilonkával: „’51-ben a kapu árnyékában megpuszilt, aztán nem akartam adósa maradni, így minél hamarabb visszaadtam neki”.
Ilona néninek is akad hozzáfűznivalója ismerkedésük történetéhez. Megtudjuk, nagyon fiatal leány volt, nem akart férjhez menni, de hat hónap után mégis beadta a derekát. Sokat jártak táncolni, Jóska bácsi annak idején citerán és szájharmonikán is játszott.
Jóska bácsinak sem volt több ideje hat hónapnál, édesapja 47-ben elhunyt, gyengélkedő édesanyja mellett dolgozni kellett, nem lehetett udvarolni. „Kinek pénze van, parancsol, kinek nincsen, kúdul” – mondja.
Az utcát, amelyben a házaspár él, Tatár utcának hívják, mert itt menekültek a tatárok, itt üldözték ki őket a székelyek, „mert ugye a székely virgonc nép volt” – szakítja meg ismerkedésükről szóló történeteit a 92 éves öreg néhány érdekességgel.
Majd folytatja emlékeinek felidézését: „az első csók után, egyik vasárnap jöttünk ki a templomból és kérdezte tőlem, hogy Jóska bácsi hogy van ma? Akkor fiatal legény voltam, és mondtam neki, hogy engem te ne Jóskabácsizz, mert te a feleségem leszel, és úgy is lett”.
Arról érdeklődöm, hogy hány unokájuk van, erre halk, merengő számolásba kezdenek, majd egy kis idő múlva megkapom a választ: 8 unokájuk, 14 dédunokájuk van.
Mielőtt búcsút veszünk tőlük, azt is elmesélik, 67 éve, esketésük óta együtt alszanak, Ilona néni belül, Jóska bácsi kívül. „Nincs leírva sehol, hogy, meddig fogok élni” – tekint a jövőre bizakodóan az öreg, felesége tárkonyt pakol nekünk, mi pedig reménykedünk és kívánjuk nekik, Isten éltesse őket továbbra is szeretetben, egészségben, békességben.
