Forrás: TedX Udvarhely
Mit is jelent a hétköznapokban igazoltan intelligensnek lenni? Miben segít, miben akadályoz a magas IQ? Hogyan függ össze az alkalmazkodó képességgel, az új ötletekre való nyitottsággal és a változásokra való reagálással? Működőképes-e, van-e megtartó ereje, ha közösséget építünk pusztán arra az egy jellemzőre, hogy tagjai intelligensebbek, mint a népesség 98%-a? És hogyan lehet irányítani egy 4.500 fős szervezetet, ahol nagyon gyakori, hogy két tagnak egy kérdésben háromféle véleménye van? – sejtetik a TEDx weboldalán, hogy milyen kérdésekre kapunk majd válaszokat dr. Kovács Katalin jogász, közgazdász, egészségügyi menedzser szombati előadásán.
A Budapesten élő, jelenleg IT-területen, üzleti elemzőként dolgozó Kovács Katalin a Mensa HungarIQa Egyesület elnöke. A jövőre 30 éves egyesület jelenleg 4.500, magas – az emberek két százalékára jellemző – IQ-szinttel rendelkező tagot számlál.
Mi a Mensa?
A Mensa egy nemzetközi egyesület, amelyet 1946-ban alapítottak Angliában. Ma közel 140 ezer tagja van a világ száz országában. Magyarországi szervezete a Mensa HungarIQa. A Mensa célja, hogy összefogja a magas intelligenciájú embereket, tekintet nélkül korukra, nemükre, származásukra vagy társadalmi helyzetükre, írják magukról az egyesület oldalán, ahol egyébként te is próbára teheted az IQ-dat. Ha kíváncsi vagy, katt ide!
– Amikor magamról és a Mensáról beszélek, akkor óhatatlanul felmerül az igényesség, és az elvárás saját magam irányába: hogy nem elég intelligensnek lenni, annak is kell látszani. Mentálisan mindig formában kell lenni, nem szabad összekevernem dolgokat, rosszul emlékeznem, különösen nem szabad butaságot mondanom, mert felmerül a kérdés, hogy vettem a teszteredményt vagy tombolán nyertem – kezdi azzal, hogy nem könnyű az elvárásoknak megfelelnie. Kiegészíti, az elnökségével kapcsolatban is gyakran megfogalmazódik az, ha ő az elnök, akkor biztos, ő a legintelligensebb, „a diabéteszeseknél sem az az elnök, akinek a legmagasabb a vércukra”, cáfolja meg egy, a közönségből nagy kacagást kiváltó párhuzammal a feltételezést.
„Nem vagyunk zsenik” –
tisztázza. Majd megmagyarázza, akkor mégis mi értelme van az egész Mensának meg az intelligencia mérésének.
Az intelligencia szerinte csak tulajdonság, „nem sebesség, csak lóerő”, és attól, hogy valaki intelligens, nem lesz bölcsebb, sem tisztességesebb, sem humánusabb, nem lesz jobb ember, még csak műveltebb sem. Viszont az a jó benne, hogy sok más tulajdonságtól elérően az IQ mérhető, és nem árt ismernünk ahhoz, hogy a hasznunkra tudjuk fordítani, megtudjunk magunkról valami „nagyon fontosat”.
Ő is így volt vele, megtudott valami fontosat, amikor kitöltötte a tesztet. Nagyon jó tanuló volt, de mellette furcsa, eleveníti fel a gyermekkori emlékeit. Örül, hogy 25-30 évvel ezelőtt vidéken lehetett gyerek, attól fél, ha másként történt volna, nagyon hamar figyelemzavarosnak, hiperaktívnak diagnosztizálták volna. Nem volt neveletlen, szófogadatlan, csak nagyon sokat unatkozott: augusztus végén már elolvasta a tankönyveket, gyorsan oldott feladatokat, tanult mindent, majd utána szórakoztatta magát, a padtársát, szóvicceket gyártott, átköltötte a verseket, papírrepülőt hajtogatott, megoldotta a feladatokat előre a munkafüzetben.
Érezte, hogy „valami nem stimmel vele”,
csak nem tudott nevet adni, nem értette, miért szólnak rá amiatt, hogy hadar, vagy miért ő nevet fel a poénokon először a moziban, miért magyaráznak a tanárai olyan alaposan, részletesen, vagy ha valamilyen rendezvényre készülnek, akkor miért tudja a többi gyerek szövegét is. Az évek során megtanulta a képességeit a saját javára fordítani és beosztani az erőforrásait, de azóta már unatkozásról szó sincs, pedig igénye lenne rá, mondja vágyakozva.
Ötletek egy jobb világért – ezzel a szlogennel indult el szeptember 10-én a második TEDxUdvarhely. 13 előadó állt színpadra, gyűjtött egy jobb világért ötleteket.
A következő napokban ezeket az előadásokat foglaljuk össze nektek. Ha arra lennél kíváncsi, milyen volt az második TedX Udvarhelyen és mi fog változni jövőre, akkor katt ide.
A következő kihívást számára a pályaválasztás jelentette, még azt sem tudta eldönteni, hogy inkább a humán vagy reál tantárgyak iránt vonzódik jobban, panaszolja. Rájött, annyi minden érdekli, a körülötte lévő világra túlságosan kíváncsi ahhoz, hogy csak egy valamire tudjon fókuszálni. És bár szereti a mostani munkáját, még mindig nem döntötte el, mi lesz, ha nagy lesz, vallja be.
Aztán elkezdte sejteni, mi lehet a „baj”, és megírta a Mensa tesztjét tíz évvel ezelőtt, folytatja a történetet.
– Beléptem a szervezetbe, és azt éreztem, hazaérkeztem. Jó volt azzal szembesülni, hogy mások hajszálpontosan ugyanezekkel a kihívásokkal, problémákkal találkoznak, látni, hogy vannak emberek, akik ugyanúgy szeretnek mindenből feladványt csinálni, mindent játszani, társasozni, jó humorral verte meg őket a jó isten, szeretnek szóvicceket gyártani. Szóvicc haladóknak: a helyiségbe szabad kutyát hozni, jelezzétek ha ebben gondolkodtok – kacagtatja meg megint a közönséget, majd tanácsokkal látja el őket.
A kulcs a felfedezés
– Aki nyitott az új ötletekre, aki hajlandó megkérdőjelezni a status-quo-t, aki nem fogadja el a közléseket, hanem kész egészséges szkepticizmussal állni a dolgokhoz, nagyobb eséllyel tudja a körülöttünk lévő világot felfedezni – állítja. Hozzáteszi, Stephen Hawking szerint az intelligencia a változásokhoz való alkalmazkodás képességét jelenti. Az alkalmazkodóképes ember kevésbé fél a változásoktól, mert hatékonyabban képes megoldani a problémákat, kezelni olyan helyzeteket, amikor nem támaszkodhat a már korábban megszerzett tudására. Ez egy rögtönzés, hogyan tudunk a meglévő sémáinkból kiszakadni, és újakat megoldani, magyarázza.
Ennek a másik oldala is igaz szerinte:
– Aki alkalmazkodóképesebb, az hatékonyabban tudja a már megszerzett tudását hasznosítani. Amikor azt mondom, hogy alkalmazkodni kell a változásokhoz, akkor elfogadom, hogy folyamatos információbefogadásra és tanulásra lesz szükségem egész hátralevő életem során.
Aki mentálisan, fizikálisan ép szeretne maradni,
annak nagyon jól kell ismernie és irányítania a saját erőforrásait. Fontos a lelki egészség is, hogy stresszben is tudjunk ellenállóak lenni anélkül, hogy tönkremennénk.
Apró dolgokkal is szebbé tehető a környezetünk. Törekedjünk arra, hogy olyan dolgokat csináljunk, ami az energiaszintünket növeli, nem pedig csökkenti. A változásokat, amiket nem tudunk elkerülni, igyekezzünk a hasznunkra fordítani. Egy szervezet annyira erős, mint amennyire a tagjai közösen azok. Az együttműködésnek ereje van, sorolja a sok-sok tanácsot, mielőtt elárulná, miben is különbözik a Mensa más csoportoktól.
– Nálunk talán többen értik az iróniát és szarkazmust, meg valamivel jobb a helyesírás. De kénytelenek voltunk belátni, hogy mint Alice Csodaországban, egyre gyorsabban kell tudnunk futni ahhoz, hogy egy helyben tudjunk maradni. Ez pedig váltóban könnyebben megy, mint hosszútávon egyedül – az intelligencia szerinte így, közösségben válhat értékké, és nem csak akkor, ha papírja van valakinek arról, hogy mekkora.
