Még szeptember közepén maszkosok várták a kicsiket a bejáratoknál, de nem tartott sokáig, 5 hét múlva már a Hargita Megyei Prefektusi Hivatal arról értesített, hogy Székelyudvarhelyen október 19-től az összes oktatási intézményben életbe lép a vörös forgatókönyv, az összes iskola és napköziotthon online oktatásra vált át. Akkor még csak egy hétről volt szó, aztán egy hónap lett belőle, és úgy tűnik, lesz még több is.
Az iskoláknak talán könnyebb a dolga, több tapasztalatot sikerült szerezniük az elmúlt tanévben és a korosztály szempontjából is szerencsésebbek. De mi a helyzet a napközikkel?
Még csak most próbálgatják.
Az őszi vakáció utáni időszakban szembesültek vele, hogy az online oktatás tartósabb lesz, mint azt elsőre gondolták, kezdi hasonlóan a beszámolót a két megkeresett napközi vezetője, Koncz Melinda, az Eszterlánc és Fancsali Éva, a Kipi-Kopi részéről.
A Kipi-kopiban az aszinkron módszer (nem szükségszerű a tanár és a diák egyidejű jelenléte – szerk. megj.) működik egyelőre, de az élővel is próbálkoznak. Próbálnak kreatívak lenni, de azt is tisztán látják, hogy az online oktatás nem ennek a korosztálynak való, visszavágynak az offline verzióhoz. Fancsali szerint az a legfőbb baj vele, hogy túlságosan függ és igényli a szülők jelenlétét, akiknek a járványhelyzet miatt már elég bajuk van és még nem szeretnék ezzel is terhelni őket, de a gyerekeknek sem jó, mert még ekkora korban nem kellene ennyi időt a képernyők előtt tölteniük.
A Google Meeten vagy a Zoomon vannak a „találkozóik”, ezek időpontjait előre egyeztetik. De küldenek előre felvett anyagokat is, például meséket. Ezt azért tartják jobb opciónak, mintha a YouTube-ról válogatnának, mert így a gyerekek ismerős hangon hallhatják a meséket, foglalta össze az igazgató.
Utóbbira az Eszterláncban is figyelnek. Legtöbbször a napköziből jelentkeznek be az óvó nénik, és onnan küldenek előre felvett anyagokat, így „elevenen tartják a gyerekek emlékezetében, hogy van egy óvoda, van egy csoport, ahova tartoznak, mert a már kialakult érzelmi kapocs csak így tud megmaradni”, magyarázta Koncz Melinda, majd hozzátette, jelen pillanatban ennek a megszakadása tud lenni a legnagyobb veszteség szerinte – a többi pótolható, felesleges például amiatt aggódni, hogy a kézügyesség nem fejlődik majd megfelelőképpen, ha a gyerek segít egy kicsit anyukának, becsatlakozik a házimunkába, a sütés-főzésbe, ugyanazok az izmok fejlődnek, mint a gyurmázással a napköziben.
Ők az óvónőkkel és a szülőkkel való egyeztetés után fektették le a szabályokat, amelyek csoportonként eltérhetnek. Zoom, Meet, Classroom – ezeket használják főként, a kommunikáció a szülőkkel már egy ideje a Messengeren keresztül működik. „Az óvó nénik minden hétfőn posztolják a heti anyagot, és abból a témából bizonyos napokon élő bejelentkezéssel valamit kibontanak: megtanulnak közösen egy mondókát, elmond egy mesét az óvónő, feladatlapot beszélnek meg közösen. Nagyjából ennyi a szabály” – foglalja össze az intézményvezető. Ezenkívül minden héten egy nap délután is becsatlakozhatnak a gyerekek, ennek azért látták szükségét, hogy azoknak is legyen lehetőségük, akiknek a szülei délelőtt dolgoznak.
Igyekeznek figyelni arra is, hogy az élő bejelentkezések ne legyenek túl hosszúak (kisebbeknél 10, a nagyobbaknál akár 30 perces is lehet) és a kiosztott feladatok ne kössék a gyermekeket hosszú időre a géphez, és az eszközökért se kelljen az üzletbe rohanni, így születnek például ludak kukoricaszemekből.
Új szerződés és plusz 50 százalék –
így készülnek a foglalkozásokra az óvó nénik. Az egyik megkérdezettnél az első lépés az új internetszerződés volt, de a laptopot is folyamatosan fejlesztenie kell, hogy minden zökkenőmentesen működjön. Egy másik arról számolt be, hogy rengeteg munka van amögött, hogy a szülők és a gyermekek számára megvalósíthatóvá formálja az ötleteit, legalább plusz 50%-ot igényel a felkészülés, a tananyag online formába ültetése.
Az eddigi tapasztalataik szerint a feladatlapok alkalmazhatóak leginkább az online oktatásban, de a képes útmutatók, hangfelvételek és videók is jónak bizonyulnak.
Az online előnyeit egyikük sem látja, a hátrányokhoz viszont bőven tudtak mit sorolni. A gyerekek fejlődési lehetősége nem mindenhol adott, teljes mértékben a szülők szabadidejétől, ambíciójától és személyiségétől függ, így nem mindig tudják a feladataikat rendszeresen végezni, csak „nőnek, mint fűszál a réten, és nem sok részük van a szakirányú fejlesztésben”. Aggasztónak tartják azt is, hogy nem mindent lehet online megtanítani, ilyen a ceruza helyes tartása is, ha a szülő otthon nem figyel erre, vagy nem tudja javítani, az a későbbiekben az iskolában nehézségeket okozhat. Nem beszélve arról, hogy sokan háttérbe szorulnak ott, ahol nagyobb, már iskolás korú gyerekek is vannak a családban. A társas kapcsolatok hiányát is nagy gondnak látják: mivel a fizikai közelséget, a játszótársakat az online soha nem tudja pótolni.
A szülőknek sem tetszik az online,
a tizenhárom megkérdezett szülő közül csak egy akadt, aki az előnyöknél megemlítette, hogy így azoknak is lehetőségük van részt venni a foglalkozásokon, akik valamilyen más okból – mondjuk betegség – nem tudnának. Hátrányok, nehézségek viszont szerintük is bőven vannak.
A szülők közel fele az idő szűkösségére panaszkodott, ketten azt is kiemelték, hogy a szülők nem pedagógusok, és bármennyire is törekedhetnek, nem biztos, hogy sikerül úgy megtanítaniuk a gyerkeiknek a tananyagot, mint ahogy azt egy szakképzett pedagógus tenné.
Az ezután legtöbbet említett probléma a társaság hiánya volt, az egyik szülő szerint nem csak a foglalkozások fontosak, hanem az is, ami azon kívül történik. A motiváció sem olyan erős szerinte a képernyőn keresztül, több gyereket is ösztönöz az, ha látja, hogy a többiek milyen ügyesek, de ez most teljesen kimarad, így nincs is „természetes versengés” a kicsik között. Ugyanennyien, négyen aggódtak amiatt is, hogy a gyerekeik túl sokat vannak a képernyők előtt. Akadt olyan is, akinek a gyerekei eddig egyáltalán nem használtak kütyüket, de most kénytelenek voltak.
A felsoroltakon kívül többen nyugtalankodnak amiatt is, hogy ez az oktatásforma nem hatékony, és hiába fektetnek mind az óvónők, mind a szülők és gyerekek sok energiát bele, mégsem fogja ezt tükrözni az elsajátított tudás. Ketten ezért a megfelelő rendszer hiányát okolták. Egy szülő a technikai eszköz hiányát is említette.
Munka vagy gyerek: választani kell?
Egy dologban mind a tizenhárman egyetértettek: fenekestül felfordultak a mindennapjaik, így nem, vagy csak nehezen tudnak megférni egymás mellett a szokásos teendők és az online oktatás.
Sok szülő csak estére végez a szokásos dolgaival, arra pedig már a gyerekeik fáradtak. Azt is többen sajnálják, hogy a közös játékot, az otthon, a családdal eltöltött időt váltotta fel az online oktatatás. A többség pedig arra panaszkodott, hogy milyen nehéz egyensúlyozni a munka és egy napközis gyermek között. Vannak, akik az otthoni munkával próbálkoznak, de akadnak olyanok is, akik kimaradnak a munkahelyükről gyerekeik miatt, mások a nagymamák segítségét kérik – még akkor is, ha így csak hétvégente láthatják a gyerekeiket – vagy nénit fogadnak, esetleg az alvásidejüket csökkentik, és éjszakába nyúlóan érnek a napi teendők végére.
