Csak semmi ének, semmi ugrabugrálás, semmi asztalterítő vagy függöny, helyette azonban van személyzethiány, sok még el nem dőlt részlet, és annál is több le nem tisztázott kérdés – így kezdődik a 2020/2021-es tanév a napközikben és a bölcsődében.
Augusztus végén a városházán gyűltek össze a város napköziotthonainak vezetői, a hivatal oktatásért és egészségügyért felelős osztályvezetője, Gálfi Árpád polgármester és Orbán Árpád alpolgármester, hogy megbeszéljék a lehetséges nyitási módozatokat és az egyes intézmények elképzeléseit. Az ezt követő időszakban kerestük meg a városháza munkatársát és a napközik vezetőit – Antal Csillát, a Ficánka, Fancsali Évát, a Kipi-kopi, Koncz Melindát, az Eszterlánc és a hozzá tartozó szombatfalvi alintézmény, Lukács Kingát, a Csillagvár napközi és a városi bölcsőde, valamint Tót-Harsányi Évát, a Zsibongó és a Csicsergő igazgatóját –, hogy meséljenek nekünk arról, hogyan készülnek és milyen problémákkal szembesülnek.
Költségvetés-kiegészítésre volt szükség,
mondta szeptember 2-án Balázs Sarolta, a városháza tanügyet, kultúrát és egészségügyet felügyelő osztály vezetője: rengeteg pénzt és áttervezést igényel az oktatási intézmények nyitása, és még elég nagy a káosz: épp azt gyűjtik össze, hogy melyik intézménynek mire lenne szüksége ahhoz, hogy biztonságos körülmények között tudják kezdeni az oktatást, és ezekre megpróbálnak majd összegeket áttcsoportosítani a szeptember 10-ei tanácsülésen.
Van, ahol béka, máshol halacskák segíti a távolságtartás betartását és a helyes irány megtalálását.
A fotók a szerző felvételei
Itt a napköziotthonok (Zsibongó, Csillagvár, Ficánka, Kipi-Kopi, Villanytelep, Eszterlánc) egyenként 25.000 lejes költségvetés-kiegészítésben részesültek. Emellett a város elkülönített 400.000 lejt a diákok számára vásárolandó táblagépekre, amely a központi szabályzat megjelenését követően áll majd rendelkezésre. Illetve további egyenként 15.000 lejes támogatást kaptak az oktatók számára vásárolandó IT-eszközök beszerzésére.
A legnagyobb probléma a személyzethiány,
és ez annyira egyértelmű, hogy a megkeresett igazgatók mindegyike jelzi, sőt, szinte kivétel nélkül emiatt aggódnak a leginkább. Az előző évek során annyira leépítették a kisegítő személyzetet, hogy most sehol nem elegendő a dadák száma, ami sok nehézséget és kérdést eredményez.
Antal Csilla ezt említi egyedüli problémaként, 200 gyerek van a Ficánka 10 csoportjában és három dada néni, aki nyolc, és egy, aki négy órában dolgozik. A leközölt normák szerint pedig minden csoportnak járna egy dada.
Az Eszterláncban és a szombatfalvi napköziben is hasonló a helyzet: 225 és 54 gyermek (9 és 3 csoport) mellé még kellene épületenként legalább egy-egy dada. Eddig is probléma volt ez, teszi hozzá Koncz Melinda, mert a dada nénik össze nem illő funkciókat láttak el, takarítottak és az ételt is ők szolgálták fel, de most a járványügyi szabályok ezt nem engedik: aki fertőtlenítéssel foglalkozik, az nem mehet a gyerekek közé. Gondolkodtak azon is, hogy takarítócégnek adják ki a munkát, de az egyrész nem lenne olcsó, másrészt a személyzethiányt sem oldaná meg teljesen, mert napközben is kell törölgetni, fertőtleníteni.
Saját játékok, saját ceruza, saját doboz mindenkinek. A műanyagjátékok pedig újra fénykorukal élik, főleg csak azok maradhatnak, hiszen könnyen fertőtleníthetők.
Van, ahol nemcsak dajkahiány van, Fancsali Éva és Tót-Harsányi Éva is arra panaszkodtak, hogy az általuk vezetett egyik épületben nincs egészségügyi asszisztens sem, aki reggel megmérje a gyerekek lázát és megvizsgálja őket. Volt, akit ez a probléma még abban is elbizonytalanított, hogy a sárga vagy zöld forgatókönyv szerint kezdjenek-e. A Csillagvár napköziben a 8 csoportra 4 dada van, ezzel pedig a 8 csoportból a követelmények szerint csak 4-et fogadhatnának. Ugyanez a helyzet érvényes Lukács Kinga szerint a bölcsődére is, ott 10 gyerek lehet csoportonként, tehát a 70 gyermekből csupán 40-et tudnának fogadni. A helyzetet, úgy tűnik, megoldották, mert a hibrid oktatás helyett zöld forgatókönyvet jeleztek a prefektusi hivatal felé. A hogyanra választ nem tudtunk szerezni, nem sikerült elérnünk az igazgatót az adatok közlése óta.
Szülő csak a kapuig! –
a másik közös probléma, ami egybefonódik az előzővel, annak egyik következménye. Mivel kevés a személyzet, elképzelni sem tudják, hogyan fogadhatnák a diákokat az intézményeik kapuiban. Lukács Kinga úgy gondolja, ő a többiekhez képest szerencsés helyzetben van, hiszen a bejárat és a kapu között alig van öt méternyi távolság, ha felállítanak egy sátrat, akkor működhet, úgy gondolja. De sok munka lesz leszervezni, hogy ki álljon a kapuban, hogy mit csináljanak, ha esik vagy havazik. A kisebbekkel lesz a baj szerinte: “egy kicsi gyermeket, ha beadnak egy idegen helyre, egész nap az lesz a fejében, hogy őt elvesztették, nem tudja az anyukája, hogy ő hol van, és nem lesz a gyermeknek jó élmény az óvoda”.
Koncz Melinda is a kicsikért aggódik, nem ilyen formában kellene senki találkozzon az intézményesített oktatás első formájával, így a biztonságérzet kialakulása sem lehetséges szerinte. “Képzeljük csak el, hogy egy maszkos valaki fogja elvenni a síró gyereket a szülő karjából, aki a nevét sem biztos, hogy meg tudja majd mondani bent, úgy gondolom, hogy semmiféle bármilyen jó ötletünk legyen, nem tudja kivédeni, hogy ne rossz élménye legyen a gyermeknek”, vázolja a helyzetet.
A Kipi-kopi óvónénijei festéksprayvel nyilazzák ki az épületet.
Ők, a többi intézményhez hasonlóan, úgy próbálják megoldani a helyzetet, hogy felmérik a szülők munkaidejét, és különböző időintervallumokra osztják a gyerekeket, ekkor mehetnek utánuk és vihetik be őket a szülők. De van olyan hely is, ahol az adminisztrációt végző munkatársakat is bevonják majd a reggeli fogadásnál, úgyhogy senki ne lepődjön majd meg, ha senki nem veszi majd fel, ha csörögni fog a telefon, mondja nevetve a Kipi-kopi intézményvezetője.
Ha már nincs is elég ember, legalább a termek mérete megfelelő,
az udvart is három részre tudjuk osztani a három szintnek, s még azokat is el tudjuk osztani a nyolc csoportunknak, beszél a Zsibongó épületének tulajdonságairól Tót-Harsányi Éva.
Az udvar és a termek tágasságáról számol be Lukács Kinga és Koncz Melinda is, bár utóbbi hozzáteszi, csak az Eszterláncra igaz ez teljesen, a szombatfalviban szükség volt arra, hogy 4-5 ágy kikerüljön az ebédlő részbe. Fancsali Éva elárulja, hogy ők a termek mérete szerint rendezték át a csoportokat, így náluk sincs olyan probléma, hogy nem férnének el a csoportok.
A Ficánka egyik egybenyitott terme abroszok és szőnyeg nélkül.
A Ficánka még messzebb ment, és ő nemcsak a csoportokat, hanem az egész épületet átszervezte, nyárra már tervben volt egy nagy átalakítás, és úgy döntöttek, hogy egyúttal a járványhelyzet miatti előírásokat is figyelembe veszik, így az egymás mellett lévő szobákat nyitották egybe, hogy két kisebb terem helyett létrehozzanak egy nagyot.
A bútorzattal már nem volt ekkora szerencséjük: az Eszterlánc például a kárpitos székeit le kell, hogy cserélje könnyen fertőtleníthető felületűre, asztalhiány pedig több napköziben is van.
Együttműködés és türelem,
ezt a kettőt említették a legtöbben, amikor arról kérdeztem az intézményvezetőket, hogy mit tanácsolnának a szülőknek erre az időszakra. Volt, aki azt ajánlotta, hogy érdeklődjék meg az intézmény napirendjét, és szoktassák már előtte hozzá a kicsiket, illetve figyeljenek oda, hogy hamar önállóvá váljanak azokon a területeken is, amiket eddig esetleg elhanyagoltak. Más azt tanácsolta, hogy akinek csak van lehetősége, az hagyja otthon a gyermekét, vagy legalább két hónapig még ne vigye napközibe. De akadt olyan is, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy ne felejtsék el ellenőrizni a gyerekek egészségügyi állapotát, és ha esetleg lázat tapasztalnának, akkor semmiképp se próbálják meg különféle gyógyszerekkel elfedni a helyzetet.
