Tegyük fel, hogy készülsz a Hargitára, bár még nincs tél, de készülsz. Vettél már kétszáz dolláros téli csizmát hatvanvalami lejért, vettél egy zsáknyi polár felsőt a templom melletti turiban a kétlejes napokon, a család horgolja a zoknit, neked már csak kabátot és valami vízálló nadrágot kellene szerezned.
A bolhapiacokat és az udvarhelyi kocsipiacot is úgy képzelem el, mint sok turkálót egy helyen – ahol még alkudozni is lehet. Van ennél jobb?
Pont ilyen síkabátot keresek, mint az övé. Kérdem tőle, tudja-e, hol találok az én méretemben. Kinyitja a száját. Mintha beindulna a fókusz, feléledne a figyelme, szétnéz, lepillant a lába elé, némán jelzi a fejével, hogy itt a közelben nem nagyon lesz ilyen kabát az én méretemben.
Semmilyen téli sportot nem űzök ugyan, de vajon egy ilyen 80′-90′-es évekbeli kezeslábasban indokolatlanul is lébecolhatok? Ugyanitt: a harminc év körüli baba és a nemrég használt babakocsi találkozása a halvány száj körüli ráncokban.
Ő idejében elkezdte, a télből sportot űz. A léceket már most a magáénak érzi, pedig még ki sem alkudták az árát, vele fog aludni, és izgatottabban várja a telet, mint akármelyikünk.
Itt a bácsinál minden olcsó, csak az nincs, ami kell. Húsz lej a télikabát, öt lej a női felső, ötven lej a cipő, és tessék mondani, a grillcsirkét hol vette s mennyibe?
Intermezzo: A láthatatlan juhokat halvány, kikötött lovak őrzik, amíg meg nem nyírják és láthatatlanná-tévő varázsködmönöket nem csinálnak belőlük, hogy az ember eltűnjön a világból, ha éppen ahhoz van kedve. Az udvarhelyi kocsipiacon ilyenek is vannak.
Van, aki a a rétegesen öltözést választja. Bianka például, aki a reflektorokon az utolsó simításokat végzi, mögéjük bújva, a megfelelő kábelmenetbe súgja: mit jelent világító testnek lenni.
Intermezzo: Ő itt Sophia Loren távoli nagynénje apai ágról, aki Romániába, Székelyföldre emigrált, hogy esztergálni tanuljon. A történet szerint a több millió eurós vállalkozásából támogatták a színésznő első filmjét.
És vannak akik a nyári sportfelszerelést szerzik be olcsóbban.
– Kicsim, szerinted, ha nekifogok focizni jövőtavasszal késő?
– Akármikor fogsz neki, drágám, én megtanítalak kapura rúgni – mondta a fiú, és zsebre dugta a másik kezét, mert azért hideg volt.
Ez a lány sem fog fázni a Hargitán, de az unikornis? Álmomban én lovagolok az unikornisomon, valódiból meg ő lovagol meg engem – így élünk boldogan, én és az unikornisom, az első abszolválóig.
És ha elválnak útjaink, akkor ő keres magának egy valamirevaló kutyát, összeházasodnak, csinálnak sok cuki kutyakornist és bőrcsizmákat fognak árulni az idők végéig.
Ha a bácsi levette volna sapkáját, a tekintetétől nemhogy november, de még augusztust is meghazudtoló nyári melegség lett volna, ameddig a szeme ellát. Nem tetszik kijönni a Hargitára?
A műanyag feneket 3-10 fokon érdemes tartani, hogy napbarna maradjon és feszes.
A csillogás kenyérben és a meleg frissesség a cipőben. Olyan ez a kompozíció, mint a tél: csillog és friss.
A néni nem árul kabátot, de. Bőrcsizma, bunda, réz és csendélet – ebben van a „nemzeti identitás biztosítéka”.
Egy ilyen sapka sem volna rossz. A naphunyorgást pedig anyától örököltem.
„Eu nu prea zâmbesc.”
A tapasztalt piacozó: A kalapot a kolozsvári bolhapiacon, a napszemüveget Feketetón, a bajuszt pedig a kocsipiac harmadik sorának közepén szereztem.
És bár kabátot nem kaptunk, de a bagoly füles tudja, hogy a tetovált lángosos lány sokkal több sajtot rakott a kolléga lángosára, mint amennyit szokás.
