Néhány perccel délelőtt tíz óra előtt érkezünk a Kriza János Szeretetotthonhoz, ahol Miklós Zoltán ígérete szerint szavazni fog feleségével. Ahogy a terembe lépünk, rögtön azzal fogad a szavazóbiztos, hogy már járt itt a helyi RMDSZ-elnökjelölt.
Mire időnk lenne megijedni, mert elszalasztottuk „a nagy pillanatot”, Miklós Zoltán kampányfotósa, Csergő Nándor is megérkezik. Két perccel tíz óra után aztán harangszó kíséretében belép a kapun Miklós Zoltán, jobbján feleségével. A kamerákat látva meg is jegyzi, hogy „ilyen, amikor híres az ember?”, de rögtön kijavítja magát: „amikor híres kezd lenni az ember?”
A terembe lépve, mielőtt átadnák személyi igazolványukat, Miklós Zoltán még rákérdez a szavazóbizottságtól, hogy mindent rendben találtak-e, a laptop mögé is benéz, működik-e rendesen a felület, ahová a szavazók adatait vezetik be. Nem volt eddig probléma, érkezik a válasz. Az ajtó nyílik, s már hozza is a friss tulipáncsokrot Szakács Tibor, korábban ideiglenesen kinevezett helyi RMDSZ-elnök, és az asztalra helyezi azzal tréfálva, hogy panasz volt a tulipán hiányára.
Előbb Miklós Zoltán lép be a szavazófülkébe, s miután Választottja mellé ikszet tett, gyakorlott politikusokat megszégyenítve a kamerába néz, és lassan, ünnepélyesen dobja bele szavazólapját az urnába. Felesége követi őt, lapjait tűrögetés előtt megnézi a férje is, hogy „gond ne legyen otthon” abból, hogy kire szavazott. Valószínűleg ugyanazt választotta Ivácsony Zsuzsánna, akit húsz évvel ezelőtt, mert teljes egyetértésben lépnek ki az ajtón a napsütötte udvarra, ahol megkérdezzük Miklós Zoltánt, miért tartotta fontosnak szavazni jönni, de a kedvenc színű tulipánjáról is kérdezzük, na meg az ellenfélről: melyik három szóval tudná leírni?
