Fotók: GÁL Előd
Magánemberként és nem a Haáz Rezső Múzeum igazgatójaként hívta össze a sajtót Miklós Zoltán csütörtökön délelőtt, hogy bejelentse „azt, amiről eddig még kollégáinak sem beszélt”.
A tízéves komfortérzetből kilép, és indul a helyi RMDSZ elnöki tisztségéért, amire három hete Imre Gábor, az UIET volt elnöke is bejelentette, hogy pályázik. Így már ketten is képviseltetnék magukat a helyi RMDSZ tisztújító közgyűlésén.
– Közéleti szempontból eddig külső szemlélőként vettem részt mindenben. Volt véleményem, amit meg is beszéltünk intézményi körökben, de nem voltam sosem a pálya széléről bekiabáló, még Facebook-felhasználóm sincs, tehát ilyen szinten sem kommentáltam – kezd bele Miklós Zoltán, majd folytatja: nem arról van szó, hogy lemondana az intézményvezetői szerepről, hanem az emellett megmaradó szabadidejéből és energiájából áldozna. Nem lát ugyanis elvi akadályt abban, hogy a kettő (az intézményvezetői szerep és a helyi RMDSZ-elnöki tisztségével járó feladatok) párhuzamosan működjön, hiszen Udvarhelyen más intézményvezetőket is tud, akik vállaltak közéleti szerepeket. Noha volt olyan időszak, amikor ez nagy hibának bizonyult, teszi hozzá.
Az elkövetkező időszakban úgy látja, olyan szintű pozitív üzenetek közvetítésére élezné ki a megnyilvánulásait, melyek a helyi RMDSZ szervezetnek a megújulását célozzák. „Negyven évesen azt mondtam, hogy belevágok ebbe a dologba, el szeretném mondani a véleményem a közéleti dolgokról, ezért bejelentem indulási szándékomat a városi RMDSZ tisztújító közgyűlés elnöki tisztségére.” – jelenti ki.
Legfontosabb feladatának a helyi RMDSZ újraszervezését tartaná, mivel a szövetség szerinte jelenleg „légüres térben mozog”, mondja. „Lebeg, de nem a boldogságtól, hanem a hiányérzettől, hiszen nincsen városi szervezete.” Derzsi László lemondásával pedig lett egy potenciális lehetőség arra, hogy kiírják a tisztújító közgyűlést – érvel.
A helyi RMDSZ megbízott ügyvivő elnöke jelenleg Szakács Tibor, miután Derzsi László tavaly decemberben lemondott tisztségéről. Azóta elnökjelöltek hiányában, és mivel a járványhelyzet is hátráltató tényező volt, nem tartottak tisztújító közgyűlést, most decemberben azonban újra esedékes lesz, mivel akkor jár le a jelenlegi ügyvivő elnök második féléves megbízatása, és most már az elnökjelöltek is körvonalazódni látszanak, eddig Imre Gábor és Miklós Zoltán személyében.
– Udvarhely jelen pillanatban politikai karantén alá van helyezve – jelenti ki Miklós Zoltán. Ez alatt a magyarországi és bukaresti „csúcsvezetőség” várossal szembeni viszonyát érti, ami szerinte a legutóbbi pénzelosztási listán is meglátszik. Gyergyószentmiklóst és Csíkszeredát említi példaként, melyek több millió lejt kaptak, míg a lista szerint Udvarhely Bögöz község szintjén van a leosztott források tekintetében. Ez ellen pedig nem hallotta, hogy az RMDSZ-frakció legalább egy Facebook-bejegyzésben szót emelt volna, éppen ezért a helyi szervezet hiányát okolja a politikai karanténért.
– Ami nincs, azt szeretném pótolni. Gyakorlatilag nincs Udvarhelyen helyi RMDSZ-szervezet. Ezen csak úgy lehet változtatni, ha van egy olyan csapat, amely tenni és lobbizni tud – jelenti ki. Úgy véli, tapasztalatával, baráti kapcsolataival és minden olyan információval, melynek birtokában van, hozzá tudna járulni ahhoz, hogy új lappal indítsanak.
„Nem a tulipán szimbólummal van a probléma,
hiszen a focicsapatnál sem a mez miatt vesztes vagy nyertes egy csapat. Itt az számít, akik benne vannak” – fogalmaz. Noha tudja jól, hogy Udvarhelyen van egy ellenérzés a szövetséggel szemben, mégis meggyőződése, hogy ez az egyetlen olyan érdekvédelmi szervezetet, amely számottevő erőt képvisel Erdély és Székelyföld szinten, és amely olyan kapcsolatokat tudna kiépíteni az anyaország, illetve a bukaresti vezetőség felé, amelyekkel nagyobb pozitív hozadéka lenne a városnak, mint eddig volt.
– Akivel első fázisban le szeretnék ülni és tanulni az ő tapasztalatából, az Derzsi László – jelenti ki Miklós Zoltán, hogy kérdezze meg tőle, miért lett számára ez egy nagy kudarc. Majd pontosít: nem az önkormányzati választásokra érti, hanem arra, hogy az elnökséget ilyen szinten maga mögött kellett hagynia. – Ha ezekből a tapasztalatokból megoszt néhányat velem, akkor majd fogom látni, hogy gyakorlatilag melyek azok a cselekvési vonalak, amelyeket nekem is követnem kell, mondja.
Amit szeretne, az egy modern és integráló helyi RMDSZ, amely párbeszédre épül olyan szinten is, hogy a 2024-es önkormányzati választások ne acsarkodó helyi politika legyen. Meggyőződése, hogy ha elnyeri az elnöki tisztséget, képes lesz egy olyan csapatot felállítani, amely hiteles, szakmájukban eredményes emberekből áll, és akikkel azt a 2020-as választási gazdasági modellt tudnák követni, amely a helyhatósági választás győzteseit sikerre vitte. Viszont ott (Szabad Emberek Pártja – szerk. megj.) nem volt fegyelem a frakcióban, mint az RMDSZ-ben, teszi hozzá.
Szerinte a gondolkodásmódot alaposan reformálni kell: ha nem mutatunk egy irányt, ahogy más városok is tették – példaként említi Sepsiszentgyörgyöt –, akkor ezután is csak mellszobrokat fogunk állítani, és nem fogunk kilépni abból a kanonizált regiszterből, ami már Udvarhely sajátjává vált.
Mi lesz, ha mégsem?
Úgy látja, hasonló elhatározással vannak Imre Gáborral, hiszen az ő üzenete, amit három héttel ezelőtt megfogalmazott, szintén a megújítást és a tömegekért való cselekvést célozza meg. Éppen ezért nyitott szívvel kommunikál bárkivel, akiben látja ezt a fajta megújítási szándékot, s noha korai még erről beszélni, és csak legvégső megoldásként tekint rá, ha úgy adódik, akkor akár az együttdolgozást is el tudná képzelni.
Egyelőre azonban legyünk önzőek, mondja: „először magam mellé hívok mindenkit, és csak vészhelyzet esetén állok a másik mellé, mert akkor már tényleg ugyanannak a csapatnak a részeként kell együtt dolgozni.”
„Én végképp külsősként és zöldfülű személyként azt mondom, hogy igen, el lehet vérezni, de érdemes megpróbálni” – vallja Miklós Zoltán. „Én hiszek ebben, egyébként akkor nem jöttem volna ide. Ebből a komfortérzetből, ami megvan nekem, én kilépek, jöjjön más is mellém” – jelenti ki.
Arra a kérdésre, hogy kikkel képzelné el a csapatot, azt feleli az újságíróknak, több ilyen személy is van, de félő, hogy kihagy valakit, ezért nem nevezné meg őket: „Olyan emberekben gondolkodunk, akik nem a megélhetési politikusi vonalat választják” – fogalmaz burkoltan.
Mit szól ehhez a konkurencia?
A szintén a helyi RMDSZ szervezet elnöki tisztségére pályázó Imre Gábort telefonon kérdeztük meg arról, hogyan fogadta Miklós Zoltán bejelentését. Noha az igazgatót nem ismeri személyesen, és nem tudja, hogy az ő bejelentése kapcsán határozta-e el magát, vagy mi volt az oka, de hogy egy olyan ember, aki eddig nem foglalkozott aktívan a közéleti tevékenységekkel, most be akar lépni ebbe, az szerinte azt jelenti, hogy amikről három héttel ezelőtt a sajtótájékoztatón beszélt, sok mindenkit el kezdett foglalkoztatni, mondja Gábor.
– Én nagyon örülök, hogy egy szakmailag elismert és köztiszteletben álló személy vállalkozik egy ilyen feladatra, mondja, hiszen szerintem pont erre lenne szüksége a székelyudvarhelyi RMDSZ-nek: különböző nézőpontokra és különböző emberek tapasztalatára – jelenti ki. „Én nyitott és rugalmas ember vagyok, el tudom képzelni, ha úgy alakul, hogy egy csapatban dolgozunk, mert nincs két Székelyudvarhely, nincs két udvarhelyi RMDSZ. El tudom képzelni, hogy együtt dolgozzunk” – válaszolja arra a kérdésre, vállalná-e a csapatban dolgozást, ha úgy alakul.
