A 2020-as érettségi utolsó, napsütéses napján először a Gimihez megyünk, és bár egy órával a vége előtt már ott vagyunk, már csak néhányan maradtak az iskolában. Az utolsó napon a választott tantárgyból tesztelték a végzősöket.
Ambrus Krisztina, az angol és természettudomány profilú osztály végzőse szerint összességében elég jó tételeket adtak, abszolút nem nehezítették meg a dolgukat. „Szerintem tekintettel voltak a koronavírussal kapcsolatos helyzetre és nem szívóztak” – mondja. A többit sem találta nehéznek, de a választott biológiát kifejezetten könnyűnek nevezte: idegrendszert, szaporítórendszert kaptak. Ő semmi rendellenességet nem tud kiemelni az elmúlt napokból, talán azt, hogy csütörtökön később érkeztek a tételek, ugyanakkor szerinte ezt nagyon hamar be lehetett fejezni. „A maszkokkal sem volt baj, kicsit le lehetett húzni, lehetett levegőt kapni” – teszi hozzá.
„Sokkal jobb volt otthon készülni, itt a suliban olyan órákra is be kellett volna járni, amik nem lettek volna olyan fontosak, és otthon jobban tudtam készülni az egyetemi felvételire is egyidejűleg” – véli. Ő inkább azokra koncentrált, amiket úgy érezte, kicsit gyengébben mennek: matek teszteket oldott, románból nagyon sok harmadik tételt megtanult, hogy ne bízza a véletlenre. Utolsó héten is tanult „orrba-szájba”. Úgy gondolja, hogy kihozta magából a maximumot, és úgy érzi, meg is lesz mindenből az átmenő. Szerinte fontos volt az utolsó héten megnyomni, és nem elengedni magát.
„Hétvégén egy ilyen kicsengetési bulikát bevállalok, barátokkal” – mondja, amikor az ünneplésről kérdezem.
Bereczki-Orbán Andrásnak sem marad el az ünneplés. A matek-infós végzős elárulja, hogy az osztálytársait várja, aztán mindenki hazamegy ebédelni, zuhanyozni egyet, és uzsgyi,
„összeülünk egyet miccsezni meg szórakozni”.
Az első három nehezebb nap után, a mai nap már a könnyedségről szólt, mindenki abból ír, amiből úgy érzi, hogy jó, mondja. Neki egészen jól ment mindegyik teszt, nem találta őket nehéznek, de tudja, hogy megoszlanak erről a vélemények. Többnyire mindent rendben is talált, „a bosszantóbb inkább a mai nap volt, félórát késtek a tételek. Én informatikából érettségiztem, és másfél óra után beküldtek egy pontosítást, ami azt eredményezte, hogy volt, akinek ki kellett húznia féloldalakat. Nem volt akkora hiba a szövegben, de maga a tény”. Amit még rendellenességként említ, hogy például első nap 7 óra 30 percre voltunk berendelve, de nem tudják, hogy miért, mert csak kilenckor kaptak tételeket.
A felkészülés szerinte határozottan nehezebb volt, csapatban, iskolában könnyebb lett volna, nem is csak a tanárok miatt, hanem mert meg tudták volna beszélni a problémákat az osztálytársakkal. „Mi ezt alkalmaztuk is, miután lehetett, összeültünk, például nálunk magyaroztunk, matekoztunk” – árulja el. „Van az a mondás, hogy hegy alatt abrakolni már mindegy, ami az iskolában igaz, de úgy érzem érettséginél az utolsó heti készülés is fontos, mert apró részek is megmaradnak, egy-egy kulcsszó. Úgy láttam, hogy a rendes iskolaidőben is, online oktatásos időszakban is csak a főtantárgyakból, az érettségire kellő tantárgyakból voltak a felkészítőink. Mi sem kellett bejárnunk fizikára, a fizikások sem infóra, úgyhogy a kéthetes felkészítő olyan volt, mintha az iskola folytatódott volna. Hogy mennyi értelme volt? Mindenkinek más. Csak a csapat miatt is jó volt, hogy itt tudtunk találkozni az iskolában” – vélekedik.
A kéthetes felkészítő is sokat ért
a teológia osztályban végző László Anettnek, aki a romántól félt a leginkább, és azt nagyon el is rontotta. A harmadik tételben nagy meglepetés volt számára a komédia, és úgy érzi, hogy az nem lesz meg, a többi viszont igen.
Egy picit beavat a többi tantárgyból kapott tételekbe. Magyarból a Szigeti veszedelem, a Törökországi levelek, és a Szondi két apródja közül választhattak, szerdán történelemből Románia huszadik századját kapták, és bár egyiket sem tartotta nehéznek, a legkönnyebbnek a földrajzot találta. „Százalékszámítások voltak benne a harmadik tételben, térképek, amik szintén könnyűek, ezen kívül éghajlat-összehasonlítás volt” – magyarázza.
„Amikor mentünk be, megmérték a lázunkat, adtak maszkot, és le kellett fertőtlenítenünk a kezünket, a padok meg, akárcsak eddig, kétméteres távolságban voltak. Az első két nap kilencen voltunk egy teremben, most az utolsó két érettségin 14-en. Nem volt nehezebb, mint normális körülmények között” – mesél. Neki a felkészülés könnyebb volt így, mert be tudta osztani az idejét: „egyik nap magyar, egyik nap román, így félév alatt jól fel lehetett készülni. Anett is fog ünnepelni hétvégén, hogy milyen formában, még nem tudja.
Előbb a pihenés
– vallja Vass Réka, a Palló képzőművészetis végzőse. „Csütörtök dél van, de én nagyon-nagyon el vagyok már fáradva, sokat tanultam, még ezen a héten is éjjelig, reggel hatkor fel is keltem, biztosra szerettem volna menni, hogy meglegyenek a jó jegyek” – avat be és abba is, hogy úgy érzi: meglesz a gyümölcse. Ő egyébként sem tud még kiengedni és vakációzni, mert hétfőn már az egyetemi felvételire készül, Magyarországra kell utaznia, „csak azután jöhetnek az érettségis bulik, meg ebédek, meg minden olyan, ami elmaradt és már várjuk nagyon”.
Arról mesél, hogy a tanáraikkal beszélték, és bíztak benne, hogy az átlagosnál könnyebb tételeket kapnak idén, és ez be is vált. Szerinte tekintettel voltak arra, hogy a második félévben nem igazán jártak suliba, emiatt a tananyagot is csökkentették, meg a nehézségi szintből is jócskán visszavettek.
Amikor márciusban kezdődött a kijárási tilalom, ő pihenéssel kezdett, áprilisban kezdett el készülni azokból a tantárgyakból, amelyek úgy érezte, nehezebbek lesznek: magyarból és románból a történelemmel meg földrajzzal szemben, amikre esténként gyakorolt.
„Kicsit kiestem a ritmusból, hogy nem voltunk itt, az iskolában. Otthon jóval kevesebbet tanultam, mint ahogy elvártam volna magamtól, meg a tanárok is elvárták volna. Ők adtak közben leckéket, úgy volt, hogy jegyet adnak rá, és az nagyon sokat segített, végül nem osztályozták. A kéthetes felkészítő is sokat ért számomra, mert összegezte azt, amit tényleg tudni kell. Aki azelőtt tanult, annak ért valamit, aki nem, annak kavarodás lett a vége” – mondja.
A Kósnál már nem találunk senkit tizenkettőkor, a kapus bácsival beszélgetünk néhány szót, aki elmondja, nagyon komolyan voltak véve az óvintézkedések, még egyszer a tanfelügyelőségről is érkezett valaki, akit csak azután engedett be, miután előre hívott egy vizsgabiztost. Elmeséli, hogy ő közben szóba állt a végzősökkel, kérdezte többüktől is, hogy „jövőre találkozunk?”, de úgy látta, hogy vidáman jöttek ki az érettségizők többnyire. Mi csak nem adjuk fel és végül az Szentimre utcai Géből sikerül kirángatnunk Jakab Csongort, a Kós kereskedelem szakos végzősét, aki már egy kisebb sörözés után mesél.
„Én eddig semmiért nem stresszeltem soha az életben,
de érettségi előtt egy héttel nagyon elkezdtem stresszelni, akárkivel beszélgettem, nem tudtam másra gondolni, egymás közt csak ezt beszéltük” – mondja és kiegészíti, hogy mindegyik vizsga után, ha jól sikerült, ha nem, mindenki nagyon boldog volt. Ő a román után keseredett el kicsit, azt mondja, tuti nem lesz meg: „azt adták próbán, nagyon nem számítottam rá. Megnéztem a javítókulcsot, semmi nem jó, ezért vagyok olyan biztos benne, de hátha valami korrupció lesz benne, és sikerül”.
A földrajz ma nagyon könnyű volt, abból számít a kilencesre, úgy hallotta, hogy a bioszosoknak sem volt nehéz dolga. Csonginak a matek volt még nehezebb. „Nagyon beszopattak a harmadik tételnél. Integrálást kellett csinálni, deriválást, csak az f(x), amit megadtak, ami az alapja az egésznek, az nagyon rossz volt. Én tegnap elsőnek jöttem ki a suliból, egy óra negyven perc után, a kapus akkor nyitotta le a lakatot. Ez matek, haver, ha tudod, leírod, s ha nem, akkor nem tudod kitalálni. Nem tudtam, hogy miket mondanak mások, de ma az Irmába (az iskola melletti teraszos kocsmát nevezik így – szerk. megj.) ültünk s mondták, hogy nehéz volt nekik is. Szerencsére az első és második tétellel nem volt baj” – emlékszik vissza.
– A sulin kívüli készülésem nem volt sok, tudtam, hogy sokra nem is számíthatok, az ötöst céloztam meg, ezért hasznos volt az érettségi előtt tartott felkészítő is, de jobb lett volna, ha több van belőle – véli Csongi. Ő az érettségi hetén minden nap korán kelt, hogy ismételjen, és még beérkezés előtt beültek az Irmába egy tapasztalatcserére, amit a suliban nem nagyon lehetett megtenni, mert távol voltak a padok és „szar volt, hogy amíg várták a tételeket, nem volt, akivel beszélgetni”. Az első nap fejetlenség is volt, nem tudták a telefont le kell-e rakni, hová kell, a maszkokkal mi lesz, ki hová kell menjen, aztán második napra már kialakult, meséli Csongi, akinek nem marad el az ünneplés: „,ma csak sör, s holnap még több”.
