Bemutatja csapatát és programját, ezzel csalogatott sajtótájékoztatójára Imre Gábor, az Udvarhelyszéki Ifjúsági Egyeztető Tanács botrányosan leváltott korábbi elnöke, aki szeptemberben bejelentette: indul az RMDSZ helyi elnöki tisztségéért. A dokumentációját hétfőn leadni készülő jelölt végül egyedül jelent meg a sajtó képviselői előtt. Örül az elmúlt harminc év legnyitottab, legdemokratikusabb elnökválasztásának kikiáltott formulának, amelyet Nagybányáról hozott, és januárban jelentett be a szervezet,
de vannak aggályai,
kezdett bele. Például, hogy az alapszabályzatban lefektetett határidőt elbukták, Szakács Tibornak a megbízott elnöki mandátuma december 16-án lejárt, mondta Imre Gábor, hozzátéve, hogy kedveli őt, és sokkal több ilyen ember kellene a helyi szervezetbe. „Valamiért senki nem veszi ezt komolyan. Én tavaly nyár óta a szabályzatokra odafigyelek” – utalt a tavalyi UIET tisztújításra.
Szakács Tibor az én meglátásom szerint jelenleg nem megbízott elnök – mondta, majd felolvasta a szabályzatot: „sikertelen parlamenti, önkormányzati, vagy europarlamenti választások esetén a területi elnök javaslatára a széki elnökség meghatározott időre új helyi elnököt nevesít. A nevesített elnök mandátuma nem haladhatja meg az egy évet, ez idő alatt rendkívüli tisztújítás kötelező”.
Fotók: GÁL ELŐD
Szeptemberben és októberben a hírek szerint arról konzultált a területi vezetés, hogyan lehet megszervezni határidőn belül a tisztújítást. Nem sikerült. „Láttam a hivatkozásokat, hogy a járvány meg egészségügyi okok miatt. Az egészségügyi ok, amiről én tudok, az egy vakbélműtét. Gondolom, jók az információim, vannak még a szervezetben barátaim, nem egyedül futok neki ennek a történetnek. Kérdem én, hogy február 27-én nem éppen a negyedik hullám platójára leszünk felülve? Negyedik hullám, nem? Ötödik? Már nem tudom követni, hányadik hullámnál vagyunk. Negyedik vagy ötödik?” – fejtegette, kihangsúlyozva, hogy a nagybányai módszertan, amit alkalmaznak, éppen azért született, mert az egyik hullám kellős közepén kellett megszervezni a tisztújítást. „Nem értem, miért kellett az időt húzni. Valakik elfelejtették, hogy vannak a legdemokratikusabb kommunikáción túl feladatok, amiket el kellene végezni. Most kivel kellene egyáltalán kommunikálni, ha kérdésem, panaszom, meglátásom van, Szakács Tibor ex megbízott elnök úrral, vagy a városi tisztújító bizottsággal?” – tette fel a kérdést.
Szerinte megvan az esélye, hogy csupán gondatlanságból nem sikerült határidőig megszervezni a tisztújítást, ahogy annak is, hogy ezzel próbálnak eltántorítani jelölteket, akik nem azért indulnak a tisztségért, hogy a jelenlegi viszonyokat fent tartsák. Őt nem fogják eltántorítani, így nem származik ebből hátránya, már nyert is egy jó üveg bort fogadásból. „Tudtam, hogy nem lesz megszervezve időben, mondjuk úgy, hogy ismerem az embereket, tudom, hogyan dőlnek el a dolgok” – fogalmazott. Azért is nyert a halogatás miatt, mert tudott új embereket toborozni, és most is biztat mindenkit, aki dolgozna a későbbiekben bemutatott program megvalósításáért, keresse meg. „Ha arról beszélünk, hogy megújítsuk a szervezetet és jobb lesz, mint eddig, akkor nem a régi beidegződések szerint kell menni” – hívta fel a halasztás üzenetértékére a figyelmet.
Hajrá csapat!
Ahogy ő az elnöki tisztségre, ötfős csapatának tagjai iktatni fogják a dokumentációjukat, mint választmányi tagok – mondta el, majd újabb aggályának adott hangot, és ezzel magyarázta azt is, hogy miért nem árulja el, kik állnak mellette.
Miért nem választanak alelnököket? – teszi fel az a kérdést. „Valakik valamilyen oknál fogva úgy akarják, hogy félkész testületeket, és félkészen működő rendszereket állítsunk fel február 27-én. Nem elég az, hogy a szervezet közel másfél éve nem működik, ha az azelőtti tevékenységet működésnek lehet egyáltalán nevezni” – fakad ki. Szerinte arról szólhat a döntés, hogy ahelyett, hogy működőképes szervezetet alakítanak ki, helyet adnak bizonyos játszmáknak.
Az Imre Gábor mellé szegődöttek között olyan is van, aki korábban is szervezeti tag volt, sőt vállalt is közéleti szerepet, és olyan is, aki nem, de ennél többet nem árul el a jelölt. „Nem mi fektetjük le a játékszabályokat, de ha így játszunk, akkor így játszunk” – magyarázta a kivárás okát, majd így folytatta: „ha nem szavazunk róluk, az alelnöki tisztségükről, miért kellene ők ezt vállalják, hogy most bemutatkoznak? Miért nem szavazunk róluk? Odacsődítünk ezer embert, és nem hagyjuk nekik, hogy szavazzanak az alelnökökről, hanem majd azt megszavazzuk mi, harmincan-negyvenen?”. Támogatóiról még annyit elárult, hogy közösen úgy döntöttek, egy-egy további helyet még felajánlanak az ifjúságnak és a nőszervezetnek is.
Jó-jó, de mi a program?
Vissza a gyökerekhez, mondja, szerinte nem kell feltalálni a spanyolviaszt, az már megvan, csak leporolni kellene, és demokratikus szervezeti egységet kialakítani: „nem kell mi kitaláljunk egy második városfejlesztési stratégiát sem, az embereket kell meggyőzzük arról, hogy igen, mi ott vagyunk velük és értük, kommunikálunk velük”.
Az első hat hónapban átalakítanák, kibővítenék a választmányt oly módon, hogy a választott tagok kerüljenek többségbe. A választmány jelen pillanatban 35 fős, ebből 12 választott, 23 korporatív, és Gábor szerint ez nem a reprezentativitást segíti elő, hanem a hatalmi koncentrációt azoknál, akik régen benne vannak ezekben a rendszerekben. „Valakinek nem jó az, ha túl sok olyan ember kerül be, aki valamiért képes ellenkezni. Ezt meg fogjuk változtatni, ha február 27-én bizalmat kapunk” – jelenti ki. Úgy gondolja, hogy jelenleg egy ember próbálja maga köré centralizálni a szervezetet, így fogalmaz:
Tudom, hogy Udvarhelyszéken van egy szokás, hogy egyesek minden temetésen és minden lakodalmon főszerepet akarnak játszani. Én ezt megértem. Van egy szabályzat, nyilatkozunk valamit októberben, mondunk valami teljesen mást januárban, olyant, hogy főcím legyen belőle, és az majd jól rendbe teszi a dolgokat. Éppen emiatt vannak a gondok, amiről beszéltem én szeptemberben, és októberben pedig egy teljesen más világlátású, máshonnan érkező ember is (célzott Miklós Zoltán múzeumigazgató bejelentésére, miszerint ő is indul a szervezet elnöki tisztségéért – szerk. megj.). Megöli a szervezetet a hipercentralizáció és nem lesz, aki dolgozzon, nem lesz, aki meggyőzze az embereket. Gondolom, tudjátok, kiről beszélek, vagy mondjam ki? Igen, Bíró Barna Botond területi elnökről beszélek. Ezt nem lehet így csinálni. Én kimondom, nem félek.
És ezen kívül még mit csinálnának?
Gáborék hat lakossági fórumot szerveznének 2022-ben, tizenkettőt 2023-ban. „’18 és ‘20 között egyet nem szerveztünk, én egy városi, mezei RMDSZ tag vagyok” – mossa kezeit. A tagokat ezáltal lehetne bevonzani, kommunikálni velük, jelenleg Imre Gábor szerint az RMDSZ kommunikációja arról szól, hogy Facebookon ötön írogatnak, s ennyi.
Mozgóurnás előválasztást szerveznének a polgármesterjelölt személyére 2023-ban, ugyanígy az önkormányzati jelöltekre is, hat pozícióra, mert jelenleg a jelölt ezt a hat helyet tartja reálisnak. „Hat körzetet rajzolunk meg Székelyudvarhelyen, a polgármesterjelölt választással egyszerre körzetenként lehet önkormányzati képviselő jelöltnek indulni. Ez azt segíti elő, hogy a legelismertebb emberek kerüljenek fel az önkormányzati listára azok közül, akik vállalják az RMDSZ programját. Ha valaki most nem kerül funkcióba, nem RMDSZ tag, de úgy fog dönteni 2023 végén, hogy ő beiratkozik, és képviselő szeretne lenni, egy adott körzetnek hallatni a hangját, és a körzet is bizalmat szavaz neki erre, annak legyen lehetősége”.
A területiséget azért is hangsúlyozza ki, mert szerinte jelenleg egy nagyon szűk csoport anélkül irányítja a szervezetet, hogy az udvarhelyiekkel kapcsolatban állna, és mégis az udvarhelyiek nevében nyilatkozik. „Jó lenne, ha ezek az emberek elmondanák, hogy kiket képviselnek” – fogalmaz. A körzetesítésre három évet adnának maguknak, mert nem szeretnének pikk-pakk odaírni három nevet, elnököt, alelnököket s tíz tagot, hanem megalapozni a munkát, a munkamorált kialakítani, azt, hogyan tudnak a körzetek aktívan részt venni a városfejlesztésben, a közösség szervezésében, és problémák feltárásban. Programjukban a körzetek küldöttgyűlésen és választmányban való reprezentálása is szerepel, ahogy körzeti ülések megszervezése is. „Ha például másfél éven belül létrejön a Tábor negyedben egy körzet, attól számítva kötelesség lenne negyedévente abban a körzetben RMDSZ gyűléseket szervezni” – magyarázta.
Imre Gábor szerint sokan vannak olyanok, akik részt vennének a város fejlesztésében, de nem akarnak önkormányzati, vagy párttisztségi szerepet vállalni, ezért létre kellene hozni olyan ideiglenes, vagy állandó munkacsoportokokat, amelyeknek különböző területeken – olyanokon, mint a kultúra, oktatás, ifjúság, satöbbi – fogja a munkáját koordinálni az RMDSZ, de a munkacsoportokban való részvételnek ne legyen előfeltétele a párthoz való tartozás, vagy éppen szimpátia. „Be akarunk vonni olyanokat, akik nem az RMDSZ-hez tartoznak, de a témában releváns véleményük van” – mondja, és optimista ezek felállításával kapcsolatban, mert úgy látja, szakmai munkára inkább kapnak embert, mint pártmunkára. Terepmunkát is szeretnének, látogatásokat olyan önkormányzatoknál, amelyek láthatóan nagyon jól működnek.
Szerinte ezek a módszerek mentén lehet visszanyerni a városi szervezet bizalmát, nem Facebook-videókkal lehet meggyőzni az embereket arról, hogy legitim az az elit, akik egy szűk csoport döntése alapján képviselik a közösségünket. „Az emberek régen saját maguk közül emelték ki a képviselőiket, ezt nem kell kitalálni, ez a régi iskola, amit vissza kell vezetni. Próbáltuk másképpen, Facebookozni, influenszerkedni. Nem működött, hogy elmondjuk, mi vagyunk az új képviselők, bízzák ránk a döntést” – mondja.
Ha nincs lehetőségem dolgozni, akkor dumálok
„Lehet, hogy sértett vagyok, és paranoiás. Hogy is mondták, még mi? Frusztrált. Lehet, de nem hiszem” – mondta, majd azt ecsetelte, hogy ő az ifjúságból jön, az előszobából, amit szerinte sikerült „leparkettázni és kimeszelni”, ezután mégis azt mondták, neki, hogy legyen ő a „kapus”. Ő ehelyett újra az utcát választotta, de most úgy döntött, hogy bemenne a nagyszobába, és azt is helyrepofozná.
„Tudom, hogy nagyon sokan azt akarják, hogy a lehető legmesszebb legyek Székelyudvarhelytől. Az RMDSZ nem egy magánvállalkozás, mindenkit integrálni kellene, azt is, aki egyetért, és azt is aki, nem. Azt is, aki a doktor gyermeke, azt is, aki a kocsmárosé. Volt, aki azt gondolta szeptember előtt, hogy én kiszorultam egy tisztségből, és én most meg fogok ijedni. Uraim! Én a perifériáról jövök, nekem apám kocsmáros, ezt sosem fogom és nem is akarom lemosni magamról. Én büszke vagyok rá. Én nem ijedek meg attól, ha nem vagyok tisztségben, tisztában vagyok vele, hogy az én véleményem ugyanolyan értékes. Nekem nagyon sokáig azt mondták, hogy kevesebb duma, több munka. Most nincs lehetőségem dolgozni, akkor hát dumálok” – mondta.
