Idén újra a Szejkefürdő adott otthont a városi majálisnak, amelyet a Székelyudvarhely Városháza és a Művelődési Ház, a VSK-val, az Udvarhelyszéki Ifjúsági Egyeztető Tanáccsal és a Székelyudvarhelyi RMDSZ-el partnerségében szerveztett meg.
A helyszínválasztás – a szervezők szerint – nosztalgikus: az egykori székelyudvarhelyi majálisok hangulatát akarták visszahozni. Hogy ez pontosan mit jelent, azt megpróbáltuk megfejteni. Spoiler: van, aki szerint a nosztalgia a szalonnasütés, mások szerint erre inkább a polgármesternek kellene válaszolni.
A program kerékpáros felvonulással indult, majd egész nap váltották egymást a néptáncegyüttesek, gyermek- és könnyűzenei koncertek, nyugdíjascsoportok, és természetesen a többfordulós tombolahúzások.
A Szejke régi-új szerepében idén is kirándulóhely, koncerthelyszín és közéleti díszlet lett egyben – a majális hangulata egyszerre volt családias, vidám, egy-egy pár perces esőzéssel tarkított napsütéses, kampányízű esemény.
Valahogy visszakúszott az a jellegzetes, tapintható atmoszféra is, amikor a sütögetés és a csapolt sör között mindig akad valaki, aki nem tud nem beszélni a politikáról. A különbség csak annyi, hogy a rendszerváltás előtt nem volt más választás, most pedig választás előtt van minden.
Tizenegy óra után sorra hangzottak el a megnyitó ünnepi beszédei. Először Beke Mihály András (Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának első beosztott konzulja) szólalt fel, majd Simon Mária Tímea (a művelődési ház igazgatója, önkormányzati képviselő) és végül, de nem utolsó sorban Szakács-Paál István (Székelyudvarhely polgármestere) köszöntötte a jelenlévőket.
Utóbbi beszédének egyik fontos üzenete volt, hogy a Szejkefürdő nem csupán nosztalgikus emlékhely, hanem napjainkban is szimbolikus jelentéssel bír. És hát hogy másként lehetne egy jó kis aktuálpolitikát behozni a köszöntő beszédbe, ha nem épp a Szejkefürő jelentésének boncolgatása kapcsán. És lehet, hogy a választópolgár nem pontosan tudja, mit akar mondani ez az egész, de azt valószínűleg érzi, hogy valamit mondani akar. Már ha egyáltalán odafigyel. Már ha egyáltalán érdekli.
Szakács-Paál elmondása szerint nem véletlen, hogy a múlt héten a koalíció államelnökjelöltjét, Crin Antonescut nem a városházára vagy egy elegáns étterembe, hanem éppen ide, a Szejkére hívták el.
A polgármester hangsúlyozta, hogy a városrész fejlődése fontos cél, de a fejlesztésekhez anyagi forrásokra van szükség, amit csak parlamenti képviselet és támogatás révén lehet biztosítani. Ezért különösen nyomatékosan fogalmazott, amikor elmondta: „Nem akarok a ‘nem lehet’ korszakában felébredni.” és arra buzdított mindenkit, hogy most hétvégén legyen felelősségteljes állampolgár és szavazzon. Mármint ne arra, akire szeretne, hanem felelősségtudattal arra, aki majd egyedüliként felvirágoztatja az erdélyi magyarságot.
A beszédeket követően kezdődhetett a mulatság, egymás után léptek fel a különböző csoportok és előadók, közben folyamatosan érkeztek az emberek a Szejkére. Ami magát a rendezvényt illeti, hát… őszintén szólva, meglepett. A jó értelemben.
Egy teljesen élhető, kellemes nap volt. Nem volt benne semmi világmegváltó, de nem is akart az lenni. Egyszerűen csak jó volt látni, hogy emberek – családok, fiatalok, idősek, kutyások, bringások, miccsel egyensúlyozók – egy helyre gyűlnek, és néha még beszélgetnek is egymással.
Az időjárás persze nem hagyott minket nyugodni, és bár az eső nem volt túl hálás vendég, pont ezek a sátor alá menekülős pillanatok remek lehetőséget biztosítottak arra, hogy rákérdezzek: mit is jelent az emberek számára az egykori majálisok hangulata.
Sokan említették a közösségi élményt, a zöldbe való kivonulást, azokat az apró, de annál fontosabb pillanatokat, amikor az ember nem csinál semmit, csak együtt van másokkal, miközben a világ minden baját elfelejti egy miccs, egy füstölgő szalonna és egy hideg sör társaságában.
Kíváncsi voltam arra is, hogy a szervezők miként látják az egykori majálist. Simon Mária Tímeát kérdem elsőként, akinek rögtön eszébe is jut valami, de azt inkább most nem mondja el, majd gyorsan hozzáteszi, hogy igazából ugyanazt tudja mondani, ami már a megnyitón is elhangzott.
„Mikor elkezdtük ezt szervezni, akkor a Székely dalegyletnek a könyvét fellapozva nekem nagyon-nagyon szimpatikus volt ez az erdei mulatságos történetük. Már tavaly és tavalyelőtt is beszéltük, hogy fel kellene eleveníteni ezt. És mivel mi ezt külön nem tudtuk megcsinálni, akkor azt gondoltuk, hogy majd a majálison erről egy kicsit fogunk beszélni, hogy az, hogy az emberek kijönnek a Szejkére, jól érzik magukat és szeretnek együtt lenni, az nem a rendszerváltás után kezdődött, nem is a kommunizmusban kezdődött, hanem már jóval korábban.”
A polgármester urat keresem következőként, de mivel sehol sem találom – és többen is azt mondják, hogy látták elmeni -, úgy döntök, hogy Dávid Endre alpolgármestert kérdezem a városvezetés részéről.
Mit jelent számodra a régi majálisok hangulata? Hogyan tudnád ezt felidézni számunkra? – hangzik el a kérdés. Endre egy másodpercre gondolkozik, majd továbbküld a polgármesterhez, hisz erre mégis csak neki kellene válaszolnia.
Mégegyszer azért rákérdezek – hisz nem csak a polgármester majálisozott régebb – de nem jutok sokkal előrébb. Korrekt módon megköszöni az érdeklődést, én bólintok, ő is bólint, és már mindketten tudjuk, hogy ebből sem lesz nosztalgiaidézés. Továbbállok.
Következőként Kakassy Norbert önkormányzati képviselőt próbálom megszólítani, akit az ugrálóvár mellett sikerül elcsípnem. Kérdésemre udvariasan annyit mond: „Jó munkát kívánok”, majd elegánsan tovasétál, mintha épp nem kérdeztem volna tőle semmit.
Úgy tűnik, tőle sem tudjuk meg, mit jelent a majális hangulata. Valamiért ez az egyszerű, ártatlan kérdés is olyan hatást vált ki politikusainkból, mintha épp az év legnagyobb politikai botrányáról faggatnám őket. A nosztalgiáról. A majálisról. A szalonnáról. Túl nagy falat, nyilván.
Végül Bálint Attila (RMDSZ-es önkormányzati képviselő) menti meg a székelyudvarhelyi RMDSZ becsületét, aki habár még fiatalnak érzi magát, hogy a régi majálisról beszéljen, elmondja, hogy:
„Gyerekkoromban a szüleimmel kijöttünk a Szejkére. Elmentünk a borvízforráshoz, vizet töltöttünk, aztán mindig volt valamilyen sütés – nem emlékszem már pontosan, hogy miccs volt-e vagy valami más, de az az egész hangulat, az együtt töltött idő, az máig bennem él.”
Csak ennyit szerettem volna. Egy gondolatot, egy mondat, ami nem akar sokat mondani, de mégis van benne valami, hogy mi is az a régi majális.
Összességében a Szejke idén is bizonyította, hogy tud egyszerre kirándulóhely, koncertszínpad és közéleti kirakat lenni – miközben azért hagyja élni az embereket. A 2025-ös majális a pár elejtett propaganda mellett inkább szólt a természetbe való kivonulásról, a miccs és sör köré szerveződő közösségi élményről.
A rendezvény hivatalosan ugyan véget ért, de ma már ismét tele a mező, hisz a háttérben már dübörög a 2. Ifi Majális, ahol épp a Filo Live Band és GEGE (aka 6363) a fellépők, majd a 21 órától kezdődő Afterparty-n Nitzu, Czika és Smol felel a hangulatért.
