Végre igazán megérkezett a nyár, a hűvös víztől sem ódzkodunk már, ezért sokaknak kedvére való volt, hogy a zetelaki víztározó mellett szervezte meg idén is a StreetKingz közössége a tuningolt autókat felvonultató találkozóját július 8-án.
Így nem csak az autókat lehetett csodálni, hanem kajakozni vagy mártózni is lehetett, a résztvevők némelyike biztosította afelől a kilátogatókat, hogy a zene a vízről is fog hallatszani.
Én fürdésre nem készültem, ez a hétvége számomra az autókról szólt: olyan verdákat nem láthatok minden nap, mint amilyenek megjelentek. Ez nem is csoda, hiszen a legtöbb autó Hargita megyén kívülről érkezett, másrészt ezeknek egy része nem is iratható be forgalomba, egy másik része használhatatlan a közúton kényelmi és egyéb okok miatt, és van, amelyiket a tulajdonosa csak ereklyeként tartja a hétköznapokon használt autója mellett.
Így van ezzel az egyik, Szatmár környékéről érkező résztvevő is. Ő egy E36-os BMW-vel jött, de már készül megvenni és tuningolni a következő BMW-t, pedig állítása szerint a jelenlegi sincs befejezve. Valószínűleg nem is lesz soha, mert amint valaki elkezd autókat építeni, vagy módosítani, soha nem fog a végére érni – mindig valami több, vagy valami más kell, mert minden egyes módosítás egy újabb örömforrás, abból pedig sosem elég.
Az élményeket fokozta, hogy különböző versenyszámokban lehetett megmérettetni az autókat: a résztevők megszavazták a találkozó legmenőbb verdáit, és díjazva volt a legalacsonyabb állítható futóműves autó, a legalacsonyabb air ride-os, a leghangosabb kipufogórendszerek, a legszebb motortér, a legszebb csomagtartó, a legszebb felnik, festés, belsőtér, sőt a legmenőbb csapatot és a legerősebb fiút, illetve lányt is.
Én kicsit hiányoltam az off-road autóknak szóló versenyeket, mert volt egy pár gyönyörű terepjáró, az egyik még tetősátorral is el volt látva. De most a hangsúly az ültetett autókon volt, mintsem a magasított társaikon.
Ami biztos, hogy dizájner felniből nem volt hiány: minden szín, méret és forma képviselve volt. Csili-vili vagy épp matt, egybeöntött, esetleg több részből álló – nem számított, csak gyári ne legyen.
Több csapat – versenyző is – megmutatta autóját, az országos ralibajnokságból is ismert FUK a főbejárat közelében parkolt a csapatával – többek között pilótájával, Jakab Attilával – nehogy valaki elsétáljon mellette anélkül, hogy észrevenné.
Egy másik bejárat mellett sorakoztak a Honda Civic-ek – öregtől a fiatalig –, nem olyan morcosan, mint német ellenfeleik, de ugyanúgy versenyre készen.
A WRT Parts csíkszeredai tuningszervíz logója több autóra is rá lett vasalva. Ezeknek nem kellett az erejüket fitogtatniuk, mint a straight pipe-os (üres, hangtompító és katalizátor nélküli kipufogócső) Volkswagen Polonak, hiszen mindenki tudta, hogy a legerősebbek közül valók. A csíki szervízt nemrégiben látogattuk meg, az érdekelt minket, hogy legálisan hogyan fokozhatjuk az autónk teljesítményét. Erről szóló kalandjainkat ide kattintva olvashatjátok el.
Ami a csomagtartókat illeti, majdnem mindenkinek volt valami benne, némelyeknek ez légtartállyal volt tele, másoknak hangszórókkal. Persze volt, akinek mindkettővel.
És ha már a csomagtartóban sem fér a hangszóró, akkor más megoldás után kellett nézni.
Akadt több olyan autó is, amelynek „légzési nehézségek” miatt eltávolították a fényszóróját. Azóta jobban vannak.
A legtöbben a külsőt vagy a futóművet, esetleg a motort módosították, viszont kerültek olyanok, akiknek a belső értékek voltak a legfontosabbak.
Nem maradtak ki a mókából a plüss kedvencek sem. Ezek hűségesen védelmezték autóikat a betolakodóktól.
Akiknek, ha mégis elkerülte volna valami a figyelmét, és így történt volna valamilyen incidens, a rejtélyfejtő csapat megoldotta volna, hisz Scooby Doo-val és társaival nem lehet packázni.
De hogy ne csak a legmodernebb verdákról áradozzunk, idézzük a refrént, miszerint „Trabanttal szállni élvezet”.
Ezt azok biztosan nem vonják kétségbe, akik Trabanttal érkeztek a találkozóra. Számomra ezek az öreg vasak voltak a rendezvény fénypontjai, velük kapcsolatban talán még szembetünőbb gazdáik kreativitása.
Az időutazást egy elképesztő amerikai csodával, egy HotRoddal folytattuk, aminek a hangját sokáig nem élvezhették a jelenlévők, mivel gazdája elég hamar elvitte a helyszínről. Ezért is külön örülök, hogy jókor voltam jó helyen. Az autó annyira öreg, hogy a kasztnijának vázszerkezete még fából készült. Ilyent az úton nem, csak hasonló rendezvényeken láthat az ember.
Remélem, jövőre is láthatunk hasonlókat a StreetKingz találkozóján, és sok olyant is, amelyet idén nem láthattunk. Azt meg még inkább remélem, hogy rövidesen én is részt tudok venni egy autóval a találkozón. Talán egy ilyen mosolygós MX5-el? Ki tudja!
