Madarász István gyakran úgy keresi a munkát, hogy a házak hórétegét vizsgálja: ahol havas a tető, ott vagy nem laknak, vagy kiváló a hőszigetelés, de ahol bizonyos részeken a hó eltűnt, ott a hőszigetelés hatékonyságának egy rossz példája látszik, hiszen hőhíd keletkezett.
„Tukmálni” nem szeret, szerinte nem is kell, hiszen az általa értékesített cellulóz szigetelés „egy jó anyag, ami már bizonyított”.
A Celiqumnál jártunk, a Rez szomszédságában, ahol
a papírhulladék szigetelőanyaggá változik.
Egy hatalmas darálóban kétszer ledarálják a papírt, hozzáadják az adalékanyagokat, zsákokba csomagolják és már kész is a környezetbarát szigetelőanyag. A részletekbe – hogy mitől lesz tűz- és rovarálló, hol lehet és hol nem cellulózzal szigetelni, mennyi időbe, pénzbe kerül – Isti vezetett be minket.
Először is, a jó cellulóz szigetelés kulcsa a minőségi alapanyag: szórólapok, címkék, irodai papírhulladékok, wc-papírgyártásból megmaradt végek kerülnek a darálóba. Főként nagy beszállítókkal dolgoznak, de helyi vállalatok is hordanak termelésből megmaradt hulladékot hozzájuk. Sőt, magánszemélyeknek is szoktak gyűjtéseket szervezni nagyjából háromhavonta.
Ha megvan a papír, egy hatalmas kalapácsos darálóba lapátolják, amiből már kisebb darabokban jön ki, mint ahogy bement, majd egy újabb darálóba utazik a futószalagon. Innen még apróbb darabokban távozik: a legnagyobb részkecskék nagyjából lencsényi cafatok, ekkor a termék nagyjából a vattára emlékeztet. Ehhez jön hozzá a borax és borsav keveréke, ezek felelnek a tűzállóságért és tartják távol a penészt, a kártevőket, rágcsálókat.
Miután a termék elkészült,
20 kilogrammos zsákokba tömörítik, így várja a későbbi sorsát. A Celiqum egyaránt felhasználható beton-, tégla- vagy könnyűszerkezetű új épületek, passzív házak, valamint a meglévő épületek utólagos hő- és hangszigetelésére. Tetőterek és oldalfalak szigetelésére is egyaránt alkalmas. A tetőtér esetében, ha nem szeretnék a háztulajdonosok járófelületként használni a teret, manzárdot kialakítani, akkor a födémekre szabadon is le tudják teríteni a szigetelést, akárcsak egy hóréteget, ez a legegyszerűbb mód. Ha manzárdot, oldalfalat szeretne szigetelni valaki cellulózzal, akkor egy üreges szerkezetű falrendszerre van szükség – gipszkartonnal határolt falak, manzárd esetében a szarufák, deszkázat, gipszkarton – , amelybe be tudják fújni az anyagot.
Ha ez megvan, fóliáznak, és egy befúvókészülékkel jutattják be az anyagot résmentesen az üregekbe egy tíz centiméter átmérőjű lyukon keresztül, majd ezt a lyukat betapasztják egy magas minőségű ragasztóval. 120–140 négyzetméteres ház esetében fóliázással és befúvással együtt két napig tart nagyjából a szigetelés. Amennyiben manzárdot építtet valaki, az valamivel körülményesebb, ugyanebben a méretben három nap alatt készül el.
Hogy elérjük a megfelelő hatást, legalább 20 centiméter vastag szigetelésre lesz szükség. Ez azért fontos, mert ha csak 7-8 centi szabad helye van valakinek, az nem lesz elég, magyarázza.
A pénz kérdése kicsit bonyolult, válaszolja a kérdésünkre, hogy mennyi az annyi. Bár az adott, hogy mennyibe kerül egy kiló szigetelőanyag, ha nekik kell beszerelniük, akkor már komplikáltabb a helyzet. Számít az, hogy mennyit kell utazniuk a szigetelendő házhoz, mit kell szigetelniük. Ha valaki 95 százalékban pontos összegre kíváncsi, Istit kell telefonon keresni, ő húsz perc múlva már érkezik is a válasszal, ígéri. Azonban annyit még elárul, hogy „ha szabadon terítésről beszélünk, legolcsóbb áron dolgozunk. Amennyiben manzárdot szeretne valaki kialakítani, a professzionális anyagok használata és a pontos munka miatt valahol középen vagyunk. De semmilyen szinten nem vagyunk a legdrágábbak”.
Hogy mit kapunk ezért cserébe?
A páralecsapódás és hasonló csöpögések nem okoznak kárt a cellulóz szigetelésben. Újrafelhasználható. Ha költözünk, lakást bűvítünk, egy hatalmas hólapáttal zsákokba kell merni, majd a másik helyen kiüríteni és eligazgatni.
Bár első hangzásra a cellulózzal való szigetelés egy nagyon poros munkának tűnik, Isti megnyugtat, hogy nem feltétlenül van erről szó. Szabadon terítésnél valóban sok porral jár, amikor viszont egy zárt területen dolgoznak, akkor csak egy kevés szállingózó port lát az ember. Ha kész házban dolgoznak, akkor arra törekszenek, hogy kívülről oldják meg a szigetelést, hogy ne zavarják a lakókat.
A másik nagy előítélet a tűzállósággal szemben szokott lenni, mert az emberek a papírra tűzgyújtóként tekintenek, a hitetlenkedőknek tesztekkel szoktak bizonyítani: cellulózpárnára helyeznek egy pénzérmét, és hevíteni kezdik, a pénzérme már izzik, a cellulózon pedig mindössze egy szenes kéreg képződik. De a legnagyobb kihívás, árulja el Isti, hogy arról győzzék meg az embereket, hogy egyáltalán szigetelésre szükség van. „Volt egy úriember, megfogalmazta, hogy: ne haragudj, István, én nem hiszek a szigetelésben. És mondtam, hogy ez nem a Mikulás, hogy hinni kelljen ebben, ez fizika.”
Pedig rengeteget lehet a szigeteléssel spórolni. Isti három éve dolgozik a Celiqumnál, ez idő alatt száznál több házat szigeteltek, egyetlen elégedetlen ügyfelük volt. Ő egy régi házban lakott, ahol nem cserélt nyílászárókat, mégis negyven százalékos változást várt a gázszámlán, hiába. Isti egyébként pont ezt szereti a munkájában, hogy rengeteg az elégedett ügyfél: a munkán keresztül lett kedvenc gyógynövénypatikája, közjegyző ismerőse, sőt, komája is.
