Fotó: Gál Barna
A kicsi legényke a mama régi Singer-varrógépe körül érdeklődik, kíváncsi, hogyan működik a régi masina. Édesapja próbálja noszogatni a csemetét a fodrász szakma felé, mert egy „frizer” meg tud élni a világban. Hogyan lesz valakiből szabó, miből lesz a cserebogár? – teszem fel a kérdést Szabó Vilmosnak, aki neves társaságban tölti munkás hétköznapjait: Bocskai, Kazinczy és Atilla az állandó vendége műhelyének.
– A szüleim mezőgazdasággal foglalkoztak, én is ebben nőttem fel. Édesapám biztatása után elvégeztem az UCECOM-ban a szakiskolát, aztán a szabómesterség elsajátítása után kihelyeztek a Bethlen-negyedi Rendelt szabósághoz, 1984-ben. Ez egy klasszikus szabóság volt, kinek milyen óhaja volt, a szerint dolgoztunk. Ez a korszak a rendruhák időszaka volt, de akkor még napi teendő volt egy-egy farmernadrágot megfoldozni. Mi voltunk az elsők, akik síkosztümöket készítettünk – kezdi a Felsőboldogfalván élő, Vágásból származó szabó, aki a katonaság után is visszatért munkahelyére.
Pozitív értéktartalommal ruházható fel a székely népviselet: a munka, a szorgalom, a tisztaság, a megmaradás erkölcsét jelképezheti
Később az Akarat (Voința) Szövetkezet lett a munkaadója, ahol megtapasztalhatta a sorozatgyártás mikéntjeit, szakmailag is sokat fejlődött munkatársai mellett.
– 2005-ben kezdett meginogni a cég, nagyon gyenge fizetéseket kaptunk. El kellett gondolkodni azon, mi lesz a folytatással. Otthagytam őket. Szakmám volt, de teljesen új életet kellett kezdenem. Akkor határoztam el egy ismerősöm javaslatára, hogy saját műhelyt hozok létre, nekilátok a népművészeti ruhák készítésének. Na, azóta szerettem bele ebbe a szakmába, életbe, amit most is csinálok – mondja boldogan.
A székely férfi viselete ingből, a mellényből, harisnyából, zekéből, kalapból és csizmából áll. A régi fotók azt bizonyítják, Vágásban nem használtak díszítést a harisnyán. A férfiak körében elterjedt volt a harisnya mellett a priccses nadrág, más néven csizmanadrág
Természetesen, a kezdet a vállalkozása számára sem volt leányálom, tapasztalatot kellett szerezni, az utakat ki kellett taposni. Szerencsére ebben jó társa is akadt, hiszen felesége, Erzsébet támogatta őt elhatározásában.
– Nem tudják, ki vagy, mit csinálsz. Hogy talál az ember piacot ilyenkor? Jelentkeztem a Székelyföldi Kézművesek Egyesületébe, ami lehetőséget biztosított számomra szervezett formában részt venni vásárokon, bekerültem a vérkeringésbe én is a vállalkozásommal. A legjobb reklám mindig az, amikor kint vagy az emberek között, láthatják, megérinthetik a terméket, kérdezhetnek – de ahhoz, hogy hitelesen válaszolni tudjanak a felmerült kérdésekre, átlapozták a szakirodalmat,
felkutatták őseik viseleteit.
Én a bocskairól, a díszmagyar polgáriasított változatáról ismerem őket, de ezen kívül a Kazinczy-ujjas kabátot és az atillát is készítik.
– A legfontosabb az alapanyag kiválasztása. Nagyon nehéz minőségi alapanyagot találni, annyira elterjedt a műszálas, kínai anyag a piacon. Mert a Bocskai alapanyaga a jó gyapjúszövet, ha hiteles vagy, akkor megválogatod az alapanyagot, hanem elveszti a méltóságát a viselet. A feleségem kézzel készíti el a gombokat, valójában összedolgozunk – mondja, közben a családi albumot vesszük szemügyre, hogy megtudjuk, Vágásban nem díszítették a harisnyát, kötényt.
Manapság a kockakabát jött újra divatba, a 90-es évek szabásvonalai visszatértek, hivatalos és ünnepi eseményeken ezeket viselik előszeretettel a férfiak.
