A legtöbb gyerek kiskorában játszott boltosat. El kell rendezni a portékákat, fel kell őket árazni, pénzt kell gyártani, hogy legyen mivel a játszótárs megvegye az árut. A valóságban nem ilyen könnyű folyamat ez, több hónapnyi munka előzi meg a nyitás napját, amikor már gondosan elrendezve sorakoznak a polcokon a termékek.
Be sem léptünk az ajtón szerda délben, máris megütötte a fülünket a fúrás, faragás, kalapácsolás hangja. Csupa olyasmi, amivel fel szokta ébreszteni az embert vasárnap délelőtt a kedves szomszéd. Minden kedves szomszéd.
A sürgés-forgásban sikerült megtalálnunk Tankó Ágnest, a cég merchandising-ért, illetve marketingért felelős munkatársát, hogy körbevezessen minket a korondi üzlethelyiségben.
A nyitást megelőző folyamatok mellett, leginkább az érdekelt bennünket, hogy honnan az indíttatás új boltot nyitni a világ jelenlegi, eléggé ingatagnak tűnő gazdasági helyzetében. Kiderült, a hely előnye, hogy az üzletlánc más egységei felé útba esik, így nem kell külön kitérőt tegyen az áru. Valamint a székelyudvarhelyi hűségkártyás vásárlásokból az sült ki, hogy lenne kereslet a térségben egy üzletre.
A sorra megtelő polcok között haladva fény derült arra, hogy már egy éve tervben van az új bolt, csak a megfelelő ingatlanra volt szükség. Ezt megelőzően kerámia kereskedés volt az alsó szinten, aminek az elrendezése nem volt megegyező a beköltözni készülő üzlet raktárának elrendezésével. Éppen ezért az utóbbi három hónapban a számos háttérmunkálat során átalakult az alsó szint, valamint kiépült a felső is.
Amint megvan az épület és az igényekre formálódott – mint a filmekben: kitakarítanak, meszelnek, lebontanak pár falat és építenek pár újat –, virtuálisan berendezik a boltot. Több szimuláció is készül ilyenkor, pontosan megtervezik, mi hova kerüljön, hogy könnyedén megtalálja a vásárló, amit keres. Megnézik, a hasonló üzletekben miből mennyi fogy el egy héten, ennek alapján végeznek számításokat, hogy például hány liter olajat kell feltenni a polcra és mennyi legyen még raktáron.
A valóságos berendezést megelőzi az alkalmazás és a betanítás. Bár egy viszonylag kicsi boltról beszélünk, sok tudnivalót el kell sajátítani, hogy később gördülékenyen mehessen a munka.
Az üzlet főleg a helyi embereknek kínál munkalehetőséget, de a kezdeti időkben még besegít pár tapasztaltabb kolléga az üzletlánc más egységeiből.
Körutunk következő állomása a raktár. Az odaúton még elkapjuk, ahogyan az ablakokat matricázzák. A raktárban sincs nagyobb nyugalom, megy a sürgés forgás, készül a húsfeldolgozó és a lift, áruval pakolják meg a hűtőkamrákat. Ez utóbbiak is újonnan kaptak helyet az épületben, ahogyan az érzékeny berendezések is, amelyek garantálják a fix hőfokot és jeleznek a központnak, ha valami változást észlelnek.
Amíg azt szemléljük, milyen egy hűtőkamra belseje, idegenvezetőnket faggatjuk tovább arról, mi alapján töltik fel azt a sok polcot. A nagy áruházak kínálatához képest szűkített a paletta, nyolc másodperc alatt el tudod dönteni, hogy mit veszel meg egy kategóriából.
Az, hogy mi következik a soron, mi van alul vagy felül, szintén precízen megtervezett. Amikor belépünk az üzletbe, mindig van egy pont, ahova el szeretnének juttatni.
Azt nem tudjuk, minket hová akartak irányítani, de a végén az első polcnál lyukadtunk ki, ahol olyan termékek vannak, amelyek szuvenírként is szolgálhatnak. Nem csupán a helyieket – volt aki már nyitás előtt benézett –, a turistákat is szeretnék elérni.
Körutunk vége olyan volt mint az eleje, zajos a munkától. Nem csoda, akkor már a képzeletbeli órán megkezdődött a nyitás előtti visszaszámlálás.
A cikk az uh.ro 2022-es nyári gyakornoki programjának keretében jelent meg Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatalának támogatásával.
