Fotó: Gál Barna
Másodjára jövök át a kicsi hídon, második alkalommal kopogtatok be László Karcsi bácsi ajtaján, hogy elbeszélgessek a falu legidősebb emberével. Az a hír járja róla, hogy öreg kora ellenére még vígan elrendezi magát, otthonosan mozog a kályha mellett. Ezekkel az információkkal tarisznyáltak fel a hodgyaiak, amikor felkerestem a bácsit. Hodgya legidősebb lakójával két éve beszélgettem, aki időközben megtért Teremtőjéhez. Történetei ezáltal még értékesebbek az utókor számára.
Először egy ágyban fekvő ember fogadott, aki annyira le volt gyengülve, hogy nem bíztam a beszélgetésben, amikor a kedvemért felült, azt mondta, hogy „kilencvenhat éves vagyok, úgy legyengültem, teljesen meg vagyok semmisülve”. Kérdéseim nem jutottak el hozzá, nem hallotta meg érdeklődésemet. Otthon azon tűnődtem, vajon túl korán adtam-e fel a faggatózást, nem voltam-e türelmetlen. Mindenkinek lehet rossz napja, hátha neki pont az volt. Amikor visszamegyek, az ágy szélén ül, gyorsan eljutok az előző látogatásom eredményéig.
Be volt szegődve a tej Udvarhelyre
– Mikor született Karcsi bácsi? – teszem fel a kérdést hangosan. Pár perc néma csend következik, nézzük egymást: én őt nézem, ő tanácstalanul tekint rám. Úgy elcsendesedünk, hogy a kinti zajok befurakodnak a házba. Aztán a régi kerekek újra forogni kezdenek:
– 1926. március 13-án születtem, itt vagyunk a szülői házban – mondja a bácsi. Emlékfoszlányokat oszt meg hirtelen velem, visszaemlékezik gyermekkorára, amikor Hodgya erős és népes falu volt, amikor az emberek igazán számíthattak egymás segítségére.
– Mindenki mezőgazdasággal foglalkozott Hodgyában gyermekkoromban, tehenekkel szántottunk. A nép kalákában dolgozott, kévébe kötöttük a búzát, egy nap alatt behordtuk akármelyik gazda terményét, amit aztán a miklósfalvi malomban őröltettünk meg. Elmondom magának azt, hogy körülbelül harminc-negyven helyi család hordta be a tejet Udvarhelyre, az erdőn keresztül naponta 12-14 liter tejjel ereszkedtünk be, egész hónapra be voltunk szegődve, hónap végén fizettek mindig – kapja el a fonalat beszélgetőtársam.
Futball, szerelem, énekszó
A szerelemről kezdem el faggatni Karcsi bácsit, arra vagyok kíváncsi, hogyan ismerkedett össze a feleségével. Szomorú lesz az arca a kérdés elismétlése után, hallgat kicsit.
