Ma lenne 141 éves az álmodozó. Nem tudhatta, mi (nem) valósult meg a kiáltványból, amelyet éppen száz éve írt alá.
Korabeli fénykép a költőről
Alig néhány nappal az 1918. október 31-i őszirózsás forradalom után, miközben az ország a háború elvesztését siratta, november 3-án kiáltványt adott ki egy írókból, művészekből, tudósokból álló csoport, amely hűen tükrözi a baloldali-liberális körökben uralkodó különös hangulatot.
Az arisztokráciával szemben a polgári értelmiség nem ragadt le a nemzeti érdekek és gondok szintjén, hanem sokkal messzebbre célzott: a világforradalom és a világbéke lázában égett, a felszabadult nemzetek szövetségébe vetve minden hitét.
Lássuk, mihez adta a nevét Ady Endre, Babits Mihály, Bartók Béla, Kodály Zoltán és még sokan mások. A felettébb idealista, többé-kevésbé kommunista eszményeket hirdető kiáltványt idézzük:
„A régi Magyarország összeomlott.
A magyarság nem hever többé egy régi történelmi állam Prokrusztész-ágyában. Egyedül maradt, minden más nemzettől különválva. A maga ura, maga rendelkezik önmagával. A világháború gyümölcse ránk nézve megérett. Céljaink nem ellenkeznek többé senki céljaival. Nem vagyunk ellensége senkinek. A háborút ezzel befejeztük. Több harcban részt venni nem akarunk. Testvérnemzeteinkkel szemben semmiféle igényünk nincs már.
Magyarok! Mi is megújult nemzetnek tekintjük magunkat, most felszabaduló erőnek, mint azok a testvérek, akik boldogan kelnek friss életre a monarchia romjaiból. Megkönnyebbülve ébredünk arra a tudatra, hogy nem vagyunk többé kénytelenek az elnyomás támaszai lenni: Nemzettársaink szabadsága záloga a miénknek. Ki a szabad ott, hol a szomszédja nem az? Legyünk szabadok! Éljünk egymás mellett békén, mint szabad nemzetek szabad nemzetekkel.
(…) Magyarok! Szövetségbe kell tömörülnünk nemzettársainkkal! Ez a mi érdekünk és az övék is. De ez a szövetség ne legyen ellensége a szabadságnak. (…) Nincs köztünk nagy állam. A szövetkező nemzetek egyike sem haladja meg a tíz-tizenkét millió számot népességben. Nem fogjuk egymást fenyegetni. És szabadon alakuljon a szabad népszövetség. Népakarat és önrendelkező jog wilsoni elvei alakítsák.
Forradalmárok, katonák egy vöröscsillagos transzparenssel
Történeti határok ne legyenek gátjai az önrendelkezésnek. Éppoly kevéssé a nyelvhatárok: egyforma nyelvű állam több is lehet. És vitás esetben népszavazást kívánunk: független és elfogulatlan (nemzetközi) ellenőrzés alatt. A csehszlovák, lengyel, erdélyi román, délszláv, osztrák, osztrák-német és ukrán nemzeteket, melyek a régi Osztrák-Magyar Monarchia területén élnek: önmagukkal teljesen szabadon rendelkezőknek tekintjük és egyenjogúak a magyarral. Szövetségünkhöz ők és mások akaratuk szerint csatlakoznak, vagy nem csatlakoznak.
(…) Idegen nyelvű kisebbséget
bármelyik államban bármely más államnak korlátlanul legyen szabad támogatni, szellemileg úgy, mint anyagilag. Hadd tartson iskolát a másik államban, segítse fajrokonait, ahogyan akarja. És a nyelvről se lehessen ott vita. Minden hatóság legyen köteles elintézni bármely állam nyelvén: ha azon a nyelven fordultak hozzá, akár más államból, akár a saját területéből is. Ily államszövetség a maga kereteiben megvalósítja a nemzetek társadalmát.
(…) Ebben a munkában mi a Nemzeti Tanácsot minden erőnkkel és teljes lelkesedéssel támogatni fogjuk, s felhívunk minden magyar embert, hogy szívvel és tettel hozzánk csatlakozzék. Hazafias kötelesség ez; de egyszersmind ennél is több: emberi kötelesség! Mert szent a haza: de még szentebb az emberiség!”
Alig néhány hónappal a kiáltvány kiadását követően, 1919. január 27-én a nagy költő abban a tudatban halt meg, hogy az általa is támogatott Károlyi Mihályt az első Magyar Köztársaság elnökévé választották, mindössze egy nappal azután, hogy Párizsban megnyitották az I. világháborút lezáró békekonferenciát január 18-án. Látszólag minden a megálmodott világ irányába haladt.
Ady már nem tapasztalhatta meg, hogy mivé lesz az elkövetkező száz év, de bizonyára forogna sírjában, ha tudná, mennyire másképp alakultak a dolgok Magyarországon, az újonnan létrejövő nemzetállamokban és a porból újraépülő Európában. Alig két évtizeddel később újabb világháború elé nézett a kontinens, majd a keleti népek saját bőrükön megtapasztalhatták azt a nemzetek feletti testvéri szeretetet, ahogyan azt a szovjetek elképzelték.
